Orbán számára nincs elég mély erkölcsi szakadék

Bennfentesek szerint a magyar kormány vezette konzorcium ezúttal 4000 millió eurós vételi ajánlatot tett a Budapest Airportra és úgy hírlik, hogy a nagyjából 140 000 millió forintos összeg már megfelelő tárgyalási ajánlat hármas szövetség számára, amely 80 évre kapta meg a koncessziós jogokat, bár sem a főrészvényes német AviAllianz, sem az innovációs minisztérium nem kívánt nyilatkozni az új fejleményről – írja a Bloomberg.

Úgy tudható, hogy az Orbán-kabinet még ez évben nyélbe akarja ütni a boltot, tehát semmiképpen sem várná meg vele a választásokat. A miniszterelnök kényszerhelyzetben van, mert a felmérések arra utalnak, hogy a jövő tavasszal kemény versengés lesz az urnáknál. Az ellenzék pedig kilátásba helyezte, hogy eltörli a mostani hatalom több fontos megállapodását.

Az ugyanakkor már kiderült, hogy a MOL, valamint Jellinek Dániel, az Orbán-családdal bizniszelő üzletember benne van a repülőtér üzemeltetési jogára áhítozó csapatban, de a tulajdonosok a többiek kilétéről is szeretnének felvilágosítást kapni. Továbbá arról, hogy van-e elég pénzük az adásvételhez, illetve kellő szakmai tapasztalatuk Ferihegy elnavigáláshoz.

Magyarországon egy feljövőben lévő konzervatív és egy megosztó liberális tusakodik, hogy melyikük az alkalmasabb jelölt Orbán Viktorral szemben – írja a Politico. Az ellenzéki oldalon ily módon nagy a dilemma, mert Márki-Zay Péter lehet, hogy igencsak alkalmas a hivatalban lévő miniszterelnök legyőzésére. Ugyanazt sugallja a választóknak, mint nagy rivális: jobboldali, keresztény, a család híve. Egyre népszerűbb a Fidesz-ellenes szavazópolgárok körében, mert igyekszik becserkészni a baloldali tábort. Az ideológiai spektrum sok részéből álltak be mögé, mondván, hogy ő az, aki meg tudna nyerni a határozatlanok rétegét a jövő tavasszal.

Ám erről nincs mindenki meggyőződve. Dobrev Klára, a karizmatikus liberális, szintén energikus és hűséges bázist gyűjtött maga köré. Kitart amellett, hogy Márki-Zaynak nincs sem képessége, sem tapasztalata az ország vezetéséhez. Ebben jó pár szocialista és szabadelvű politikus egyetért vele. Úgyhogy, most fel van adva a lecke az ellenzék támogatóinak: kire voksoljanak. A konzervatív jelöltre, aki elűzheti Orbánt, vagy inkább tartsanak a liberális riválissal, ám akkor az fenyeget, hogy elriasztják a határozatlan választókat.

Egy bennfentes szerint erre a feszültségre rámehet az összefogás. Ám ettől még tény, hogy Márki-Zay szokatlan kihívás lehetne a kormánypárt számára. A közvélemény-kutatások igen szoros versenyt vetítenek előre jövő tavaszra, és döntő lehet, miként voksolnak azok, akik jelenleg még bizonytalanok.

László Róbert a Political Capitaltől azt mondja, Dobrev mögött ott van a legnagyobb ellenzéki erő, mégpedig igen fegyelmezetten, ezen felül a politikus sok pénzre és aktivistára támaszkodhat. De az ellenzéken belül egyúttal ő számít a legelutasítottabbnak. Továbbá: Gyurcsány sokakat elriaszt, Márki-Zay viszont sokkal elfogadottabb. Ő maga azt mondja, a baloldali jelöltekkel szemben őt a Fidesz csak nehezen tudja a sárba rángatni. De hogy valóban a politikai közepet testesítené meg, ahogy hangoztatja, azt sokan nem osztják az ellenzéki oldalon.

Viszont azt ígéri, hogy vele változnék a politikai kultúra is, mert hát egyesekre azért az ellenzéken belül is rávetül a múltból a korrupció árnyéka.

A cseh ellenzéki összefogás sikere példát szolgáltat a hatalommal szemben álló erőknek a szomszédos keleti államokban, csak éppen a magyar ellenzéki összefogás számára sokkal keményebbek a viszonyok, mert Orbán felszámolta a szabad sajtót, megszállta a bíróságokat és sarokba szorította a civil szervezeteket – állapítja meg a Deutsche Welle.

A kommentár arra is kitér, hogy borzalmas kampány várható, épp ezért azt tanácsolja, hogy Dobrev Klára lépjen vissza Márki-Zay Péter javára, már ha nem akarja, hogy szennyáradat célpontja legyen. Hiszen már négy évvel ezelőtt is gusztustalan volt a Fidesz hadjárata, ideértve, hogy Orbán antiszemita szólamokkal operált Soros ellen. Nagyon úgy látszik, hogy a kormányfő számára nincs elég mély erkölcsi szakadék.

Hogy most milyen ravaszságot és aljasságot vetnek be, arra nézve ízelítőt ad az ElkXrtuk című „film”, amely a Gyurcsány-kormány végéről szól, egyfajta politikai krimiként. Az MSZP-t ördögként állítják be, és hát a párt benne van az Orbán-ellenes szövetségben. Azt ugyanakkor a producer nem hajlandó közölni, van-e közpénz a műben, de a kommentár azért mindekit óv az illúzióktól.

Majd úgy folytatja, hogy ilyen állapotok közepette a hat pártnak csak akkor van esélye, ha összefog, nem riad vissza és közösen lép fel. A másik oldal kész bármilyen eszközt mozgósítani, miközben az ország már „kleptokratúra”, ahol keveredik a diktatúra, illetve egy olyan abc-bolt, amelyben a miniszterelnök és cimborái tetszés nélkül szolgálják ki magukat, majd fizetés nélkül távoznak. De ezzel együtt lebegjen az ellenzék szeme előtt a cseh siker, tehát hogy igenis vissza lehet állítani az liberális demokráciát. Csak rengeteg józan ész, fantázia, altruizmus kell hozzá, és félre kell tenni a túlzott egót.

A búcsúzó német kancellár úgy foglalt állást, hogy nem kell ajtóstul rohanni házba, azaz nem kell elsietni a szankciókat Lengyelország ellen, előbb beható tárgyalásokkal kell próbálkozni – írja a Der Spiegel. Merkel Belgiumban nyilatkozott, ahol szintén magas kitüntetést kapott 16 éves kormányfői teljesítményéért. Szerinte nem lenne jó túl határozottan eljárni a lengyel és a magyar kormány ellen. Mint mondta, nincs abban semmi rossz, hogy a viták idővel az Európai Bíróságon kötnek ki, csak éppen politikai ellentéteket nem lehet jogi úton rendezni. Ezért némi aggodalommal figyeli, hány ügy landol a luxemburgi testületnél. 

Egyben szorgalmazta, hogy a jogállami mechanizmus kapcsán a döntéssel várják be az EUB verdiktjét. Meg van győződve arról, hogy azt mind a lengyel, mind a magyar fél el fogja fogadni, miután ők maguk kezdeményezték a pert. Hasonlóképpen vélekedik a belga miniszterelnök is, aki kifejtette: nem vezet sehová, ha valaki kívülről bírál és mutogat ujjal, meg kell akadályozni, hogy elmérgesedjék a vita.

Merkel különben úgy véli, hogy bármilyen összetételben alakul is meg a koalíció Berlinben, az folytatja az Európa-barát irányvonalat.

Miután az EP Jogi Bizottsága hivatalosan is kezdeményezte, hogy az Európai Parlament fogja perbe a Bizottságot, mivel az nem hajlandó alkalmazni a jogállami mechanizmust a magyar és lengyel vezetés ellen, több német baloldali törvényhozó is életveszélyesnek minősítette von der Leyen és csapata tétlenségét – így a Süddeutsche Zeitung.

A zöldek nevében Daniel Freund kijelentette, hogy a bizottsági határozat az utolsó figyelmeztetés, mert nem jó az, ha egy ügy elakad az Európai Bíróság előtt, miközben Magyarországon grasszál a korrupció, a lengyeleknél pedig lebontják a hatalmi ágak megosztását. Végre pénzbüntetést kell kiróni Budapestre és Varsóra.

Tiemo Wölken a szociáldemokratáktól szintén azt hangsúlyozta, hogy a Bizottság elnöke nem habozhat tovább, nem nézheti ölbe kézzel, amint a PiS felszámolja a bíróságok önállóságát. A liberális Moritz Körner veszedelmesnek minősítette a kivárást, mind a lengyel, mind az európai jogállam szemszögéből. Úgy fogalmazott, aki nem tesz semmit a folyamat feltartóztatására, azt felelősség terheli, amiért bedől az európai jogközösség. 

A brexittel eltérően a lengyelekkel az a gond, hogy ők bent akarnak maradni az unióban – mutat rá a The Economist kommentárja, hozzátéve, hogy a lengyel Alkotmánybíróság döntése arra példa, miként lehet belülről tönkretenni egy klubot. Ez pedig ártalmasabb, mint a polexit lenne. Azzal a kockázattal jár, hogy szép lassan háttérbe szorul Lengyelországban az uniós jogrend, ráadásul dominóhatás indulhat be. Hiszen ha más országokban a bíróságok többé nem bízhatnak meg a lengyel igazságszolgáltatás ítéleteiben, akkor összezavarodik a rendszer.

És a rossz példa könnyen ragadós lehet. Még egy olyan, viszonylag mérsékelt figura, mint Barnier is felvetette, hogy helyre kell állítani a francia jog elsőbbségét a közösségi szabályozással szemben. Továbbá: ha egy kormánynak nem kell igazodnia a legfelső európai bíróság számára kellemetlen döntéseihez, és emiatt nem kell különösebben félnie szankcióktól, nos, akkor nagy lehet a kísértés más országok számára, hogy kövessék a példát.

De itt messze nem arról van szó, mint a német alkotmánybíróság sokat emlegetett ítélete esetében. Karlsruhe csupán játszott a gyufával, a lengyel testület már benzinnel itatta át az EU egész jogi rendszerét, majd szánt szándékkal lángra lobbantotta. Papíron könnyen meg lehet oldani az ilyen vitát: ott az ajtó, lehet nyugodtan távozni. Ezt csinálták a britek.

Viszont a lengyelekkel az unió nehéz helyzetben van, mert ha megtorlásul pénzeket tart vissza, akkor Varsó tiltakozásként megakaszthatja az EU normális működését. A lengyel jogállam nyitott sebnek számít. Hosszú távú fenyegetés, amire választ kell találni, ha a szervezet prosperálni szeretni. Főként, mivel az alkotmányos válság átterjedhet más országokra is.

Varga Judit a fél világgal és a Bizottság első szakvéleményével szemben semmi kivetnivalót nem talál a lengyel alkotmánybíróság állásfoglalásában, tehát, hogy a nemzeti jog felülírja az uniós szabályokat. Az igazságügyi miniszter az Euractivnak írt vendégkommentárban azzal érvel, hogy csupán a liberális elit jajong, az alapszerződések azonban világos határvonalat vonnak a nemzeti alaptörvények, illetve a közösségi jog között.

Mint írja, a brüsszeli intézmények nem kaptak korlátlan hatalmat, a tagállamok csupán a jogkörök egy részét ruházták át az integrációra, de amit nem, az továbbra is nemzeti hatáskörben marad. Ebből következik, hogy az EU és annak intézményei nem vonhatnak el olyan kompetenciákat a kormányoktól, amiket azok soha nem adtak át. Továbbá, hogy az unió nem hozhat létre jogköröket a saját szakállára, tagállami hozzájárulás nélkül.

Emellett a lengyel határozat nem egyedi, lásd, amit a német taláros testület kimondott. Ennélfogva a brüsszeli eurokraták kénytelen elfogadni, hogy nem zsarolhatnak meg tagországokat, csupáncsak azért, mert azok ragaszkodnak a nemzeti identitáshoz, kultúrához és értékekhez.

Az uniós jog mindössze ott élvez elsőbbséget, ahol ezt a tagok lehetővé teszik. Európában a neomarxisták példátlan támadást indítottak a nemzeti jogok és értékek ellen, aminek az a sajnálatos következménye, hogy rossz fiúknak tüntetnek fel olyan tagokat, amelyek igazi európai programot követnek és cselekedeteik során ragaszkodnak az alapszerződésekhez.

Viszont az nagy kérdés, hogy amikor ekkora feladatok tornyosulnak a közösség előtt, miként kívánja a liberális elit megvédeni az uniós értékeket, ha ez csak úgy lehetséges, hogy megszegi éppen ezeket az értékeket és szabályokat?

Az osztrák Der Standard napilap úgy értékeli, hogy Kurz részese a konzervatív válságnak, mert hiába tekintettek rá sokan az irányzat megmentőjeként, valójában csak a politikai marketingben volt jó, ám az nem leplezhette, hogy tartalmilag immár nem tudnak mit kínálni a keresztény-szociális pártok. Pedig két éve még mást sem lehetett hallani, hogy vége a szociáldemokráciának, mert nem tudják kiaknázni a kapitalizmus szorult helyzetét, az irányzat fel fog őrlődni a bal- és jobboldali populizmus között.

Aztán most meg sorra vallanak kudarcot a választásokon a jobboldali néppártok, leginkább persze a németeknél. Úgy, hogy inkább már csak Kelet-Európában erősek. Kurz drámája pedig újabb csapás a mozgalomnak, amely eszmeileg mind jobban kiüresedik. A migráció elutasítása jobban hangzik a populisták szájából, de a téma egyébként is egyre kevésbé játszik, hiszen apad az áradat.

A szabadpiac jelszava sem annyira vonzó már, mert a járvány miatt a polgárember inkább több védelmet vár az államtól. A hagyományos értékek hangoztatása pl. a melegházasság kapcsán, nem jön be a fiataloknál. Ugyanakkor a konzervatívok defenzívába szorulnak az olyan távlatos kérdések kapcsán, mint az éghajlati válság, mert nem szeretnének ártani bázisuknak az iparban, illetve a mezőgazdaságban.

A szociáldemokratáknak viszont jól jön a jobboldali tábor szétaprózódása, de náluk lehet tudni, hogy a szociális igazságosságot képviselik a szabályozott piacgazdaság közepette. A konzervatívokra ugyanakkor az a kísértés leselkedik, hogy nacionalista, épp ezért Európa-ellenes jelszavakkal próbálnak meg ismét teret nyerni. Boris Johnson, Orbán és Kaczynski mutatja, hogyan megy is ez. És Kurz sokszor került a farvizükre.

Ám ez nem csupán a gazdaság érdekeit, hanem a hagyományos keresztény-szociális értékeket is sérti. Így csak remélni lehet, hogy más receptet találnak, mint a manipulatív marketinget, valamint a dohos nacionalizmust. Sokban éppen ettől függ ez EU jövője.

A maga 35 évével a bukott osztrák kancellár már annyi politikai intrikában volt benne, hogy az több életre is elegendő volna – így a The Economist. Lehet, hogy közéleti pályafutása a végéhez közeledik, bár korai volna leírni. Mindenesetre meglehetősen terhelő ellene a 300 ezer SMS, amelyet közeli munkatársa mobilján találtak.

Az utód, Schallenberg, osztja eddigi főnöke kemény nézeteit a bevándorlásról, de neki nincs olyan ösztöne a populista demagógiához, és nem törekszik megszállottan a sajtószereplésekre. Ez megnyugtat más uniós vezetőket, akik belefáradtak az előző miniszterelnökbe. Viszont hiba volna azt gondolni, hogy Kurz simán átvészelheti a vihart, majd utána visszatérhet. Hiszen további leleplezések várhatóak és a vizsgálat akár évekig elhúzódhat.

Ha elveszti a politikai legyőzhetetlenség auráját, a nagyhatalmú jobboldali tartományfőnökök ejteni fogják, mint egy forró knédlit. Azonkívül az általa irányított Osztrák Néppárt rövid idő alatt a másik négy nagy tömörülés közül egymás után hárommal is koalícióra lépett, de mindegyik szétesett. Ez pedig figyelmeztetés bárkinek, aki netán vele akarna kormányszövetséget alakítani. Mindent összevetve, Kurz, akárcsak Babis, a padlón van, de ki még nem számolták.

Az Európai Parlament tényfeltáró küldöttsége arra jutott Szlovéniában, hogy jó működnek ugyan a közintézmények, de a kormány ellenséges retorikája folytán aggasztó módon a félelem légköre uralkodik – írja a Politico. A holland liberális Sophie in ’t Veld a delegáció vezetőjeként úgy foglalta össze a tapasztalatokat, hogy a hatalom részéről mind erősebb a nyomás és ez érinti a sajtót is, és elvezethet a közszféra, illetve a média működési zavaraihoz, mert olyan szintre juthat a kölcsönös bizalmatlanság.

Szóvá tette a közviták hangnemét, valamint a lakosság megosztottságát is. Sürgette, hogy a kormány végre utalja át a nemzeti hírügynökségnek járó állami támogatást, és nevezzen ki két szlovén szakembert az új Európai Ügyészséghez. Mint ismeretes, Jansa miniszterelnök lemondta a találkozót a vendégekkel és bár törölte előző üzenetét, tegnap is azt üzente a Twitteren, hogy „Soros”, továbbá anyagi visszaélésekkel vádolta meg a holland törvényhozót.

Tovább mérgesedett a szlovén és a holland miniszterelnök szópárbaja a Twitteren, ezért már az Európai Tanács elnöke volt kénytelen mérsékletre inteni a feleket – tudósít a Financial Times. A kiindulópont az volt, hogy Jansa két napja az európai küldöttség látogatása elleni tiltakozás jeleként szétküldött a világhálón egy képet, amelyen Sorost és 13 EP-képviselőt lehetett látni, az aláírás pedig az volt, hogy a törvényhozók egytől-egyik a milliárdos marionettfigurái. Csakhogy az érintett politikusok közül több már otthagyta az EP-t, egyikük pedig meghalt. Így azután Rutte ízléstelennek minősítette a bejegyzést. Egyben aggodalmát fejezte ki a szlovén jogállam és sajtószabadság miatt.

Amire Jansa úgy reagált, hogy a másik törődjék a maga dolgával, hiszen Amszterdamban nemrégiben agyonlőttek egy újságírót. Az Európai Parlament pedig ne bocsátkozzék politikai intrikákba és ne vádolja minden alap nélkül Szlovéniát. Ezek után az Európai Tanács elnöke felhívta mindkét politikust, majd azt üzente a neten, hogy csakis a kölcsönös tisztelet visz előre.

Az incidens nem sok jót ígér a jövő heti EU-csúcs előtt, annál is kevésbé, mivel a soros elnöke teendőket jelenleg Ljubljana látja el.