Új frontot nyitott az ellenzék ellen „Trump darlingja, Orbán Viktor” – írja a Newsweek, amiben Márki-Zay Péter részletezi, hogy minden bizonnyal politikai bosszút áll a kormányfő azokon az önkormányzatokon, amik – a fideszesekkel együtt – nem kaptak rezsitámogatást. Ezért az ellenzék most arra kérte fel Brüsszelt, hogy vizsgálja ki: valóban politikai fegyverként használja-e a magyar kormányfő ezt a 44 000 millió forintos rezsitámogatást. Mert a Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetője szerint ezt az energia- és gazdasági válságot feltehetően egyetlen, a támogatásoktól megvont helyi hatóság sem fogja túlélni.
A kormány persze visszautasítja a politikai vádakat. A problémát megtoldja az Európai Unióval kialakult patthelyzet, ugyanis miközben Orbán Brüsszelt okolja a saját gazdasági hibái helyett, mondván az oroszországi szankciók és az ukrajnai háború tették tönkre a magyar gazdaságot, addig továbbra is kuncsorog 23 000 millió eurós uniós támogatásért. A Newsweek hiába kereste a kormányirodát, nem reagált senki a megkeresésére. Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke is megerősítette a lapnak, hogy a covid-járvány óta fokozatosan és rendszeresen vonja meg a kormány az ellenzéki vezetésű önkormányzatoktól a kompenzációkat.
Jámbor Andrást, a Szikra Mozgalom vezetőjét is megkereste a Newsweek, és hasonlóan nyilatkozott Krekó Péter is a Political Capitaltól, illetve Szelényi Zsuzsa politológus, volt parlamenti képviselő. Utóbbi szerint elkezdődött bizonyos szolgáltatók elsorvasztása, hogy utána a kormány felvásárolhassa és átjátssza őket az eddig is gazdag baráti körének. Ők gyakorlatilag mind megegyeznek abban, hogy ismét a jogállam – ha még maradt belőle valami – lebontásának a szemtanúi vagyunk, és ezt az Európai Bizottság figyelmébe ajánlják.
A bizottsági szóvivő egyelőre nem kívánta kommentálni az ellenzék kérését és állításait sem. Szelényi viszont úgy véli, a most megkezdődött folyamatot nem nézheti tétlenül Brüsszel, mert az épp az orbáni autokrácia újabb manővere, így akarja megint átstrukturálni hatalmát Orbán, s bedönteni a még ellenzéki kézben lévő önkormányzatokat. Egyébként ezt az igencsak alapos írást számos sajtóorgánum átvette. Még a címét is, annyira találó volt: Orbán, mint Trump „darling”-ja.
Orbán pénteki rádiós megszólalása megint csak nem kerülte el a nemzetközi sajtó figyelmét. A központi irányítás alatt álló, angol nyelvű kínai tévécsatorna, a CGTN azt emeli ki, mintegy megerősítve az orbáni állítást, hogy Amerika fog győztesen kikerülni az ukrajnai háborúból, mközben Európa vesztese lesz ennek a konfliktusnak. Adatokkal erősíti meg állításait az írás, kiemelve például Magyarország helyét az Európai Unióban, már ami a gazdasági válságot illeti, hozzátéve például a 44,8%-os átlagos élelmiszerár-emelkedést.
Az elesés az Erasmus-programtól ugyancsak vastagon szerepel a hírek között. A brit székhelyű University World News a Bloomberg tudósítására alapozva írja, hogy a magyar kormány hajlandó kompromisszumot kötni a források megtartása végett, miközben a kormányinfón elhangzottak szerint ezzel együtt elfogadhatatlannak nevezik Orbánék a mostani eljárást. A cikkíró természetesen hangsúlyozza: az elmúlt 12 évben folytonosak a magyar kormány konfliktusai Brüsszellel, aminek vége a források látványos megkurtítása – legalábbis az aktuális állás szerint.
Az Európai Konzervatívok lapja, az European Conservative ezt még kiegészíti Navracsics Tibor felháborodásával, de rögtön meg is jegyzi, talán azért tiltakozik a miniszter az uniós döntést igazságtalannak tartva, mert ő maga is kuratóriumi elnök a veszprémi Pannon Egyetemen. Megtudható az is, hogy a héten már egyeztet is a magyar kormány ez ügyben az Európai Bizottsággal.
Az ABC News amerikai tv csatornán elhangzott, hogy Ankara szerint június előtt aligha lesz NATO-tag Svéd- és Finnország, ugyanis a török parlament nem fogja tudni előbb ratifikálni a szerződést – közölte Ibrahim Kalin, a török elnök külügyi ügyekben illetékes szóvivője az AP amerikai hírügynökséggel. Ráadásul június 18-án lesz az0 elnökválasztás, noha a vallásos ünnepek még ezt is halaszthatják egy hónappal, s előtte feloszlatják a parlamentet. Ankara változatlanul várja, hogy további változtatásokat hajtsanak végre a NATO-tagjelöltek a Kurd Néppártra vonatkozó terroristaellenes törvényen.
Emellett még a Fidesz is húzza az időt, miután véleményét (igen vagy nem) csak valamikor a tavasszal mondja ki a parlamentben. Mindenesetre biztató, hogy az érintett felek Brüsszelben februárban találkoznak a török delegációval.
A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu:
A The Guardian kommentárírója azt kérdezi, miért nem szállnak szembe a nyugati szövetségesek az izraeli miniszterelnökkel, amikor ő országa legrosszabb ellensége? Hiszen a kemény, jobbos, vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu miatt ugyanakkor félő, hogy a Nyugat leállítja az Izraelnek nyújtott támogatást.
A Nyugati-partvidéken tavaly hírek szerint 224 palesztin vesztette életét és az idén várhatóan csak tovább rosszabb lesz a mérleg. Elsősorban azért, mert az ultranacionalista, szélsőségesen vallásos koalíció, benne rasszista, arabellenes miniszterekkel, el van szánva, hogy elveszi az összes arab területet. A fejlett világ mégis igen visszafogottan reagál. Nincsenek olyan szankciók, mint amikor más országban kell móresre tanítani a politikai szélsőséget.
Benjamin Netanjahu vezetése azonban tehertétel. Akadályozza a kétállam-megoldást, gúnyt űz az ENSZ-ből és a nemzetközi jogból. Nem pártolja az oroszellenes intézkedéseket, viszont elveti az Iránnal kötött nukleáris egyezményt, ez pedig háborút vonhat maga után. Kémszoftvereket és fegyvereket ad el tekintélyuralmi rezsimeknek.
De talán még ennél is keményebb, hogy a politikus fanatikus bandája szorgosan ássa alá az izraeli demokratikus intézményeket, illetve a civil jogokat. Akár még polgárháború is kitörhet. Diplomaták és tábornokok lázadoznak. Ám mindez nem érdekli a meggondolatlan és megalkuvó Netanjahut.
Az persze igaz, hogy Izrael a térség egyetlen igazi demokráciája. Ellenséges hatalmak veszik körül, és a világ a holokauszt miatt adósa a zsidóságnak. Ám ez nem menti, hogy a fejlett demokráciák nem szállnak szembe a szélsőjobbos izraeli fanatikusokkal. Miközben az országban már nem tanácsos nyíltan bírálni a kormányt. Mellesleg Izrael immár képes megvédeni magát a külső veszéllyel szemben.
Bidennek, aki vállaltan a demokrácia védelmezője a világban, el kell gondolkodnia azon, melyik oldalon áll Netanjahu, miután az összeállt a jogállamot megsemmisítő Trumppal, lelkesen támogatja a puccsista Bolsonarót, bratyizik Putyinnal és Orbánnal.
Előbb-utóbb ismét előhozakodik azzal, hogy megtámadja Teherán nukleáris létesítményeit, ebbe a viszályba pedig mindenképpen belekeveredik Európa és az USA. Noha mostanáig sikeresen fogták vissza a miniszterelnököt. De egy újabb intifáda sem érdeke a Nyugatnak, ám a jelek arra utalnak, hogy az elkerülhetetlenül bekövetkezik, miután egyes miniszterek legalizálni akarják a törvénytelenül létesített zsidó településeket a Jordán folyó nyugati partján, vagy ha összeomlik a Palesztin Hatóság.
Netanjahu és gyűlöletkeltő vazallusai az ország legszörnyűbb ellenségei. Megosztanak és uralkodnak, miközben egyre szélesebb a szakadék a Nyugattal, továbbá Izrael meggyengül.
Financial Times A gyors kínai újranyitás felkavarja a világgazdaságot, ideértve mind a növekedést, mint az inflációt. Pedig az árak az USA-ban egy éve nem voltak olyan alacsonyak, mint most. Európában a gázár a háború előtti szintre esett vissza. Egyes elemzők már abban bíznak, hogy a Világbank túl borúlátó volt, amikor azt jelezte, hogy az idén mindössze 1,7%-kal bővül a globális gazdaság. Ám a bizonytalanság nem enyhül és az egyik kulcskérdés, hogy mivel jár a kínai járványügyi korlátozások eltörlése.
Nem sokan gondolták, hogy Hszi elnök ilyen gyorsan kapitulál saját zéró covid-politikája ügyében. És főleg, hogy ennyire előkészítetlenül. A járvány így azonban most végigfutott az országon, volt olyan nap, hogy tízmilliók fertőződtek meg. Ám közben a Capital Economics tanácsadó cég már arra számít, hogy a korábban jelzett 3 helyett 5,5%-os lesz a növekedés tempója.
És ismét meglódul az eddig elfojtott kínai fogyasztás, illetve beruházás, ami növeli a globális keresletet. Szétrajzanak a világban a turisták, akik 4 éve 255 000 millió dollárt költöttek. Fellendül a fémek és az energia kivitele is. Ám ezáltal növekedhet az árnyomás. Egyes szakértők már azzal számolnak, hogy az olajért az idén hordónként több, mint 100 dollárt kell fizetni. Kínának nagy szüksége van a cseppfolyósított gázra is, ez pedig azzal járhat, hogy a következő télen Európában gázhiány lép fel.
Mindennek az lehet a következménye, hogy az inflációt csak lassabban lehet lenyomni, a jegybankok pedig kénytelenek lesznek még tovább szigorítani. Ez viszont megint csak rosszat tesz a növekedésnek. Vagyis nagyon is befolyásolja a világgazdaságot, hogy miként alakul a ragály Kínában és mit tesz ezek után Hszi.
A Financial Times fő külpolitikai elemzője szerint az a nagy félelem a három év után ma ismét megnyíló Világgazdasági Fórumon, hogy véget ér a béke, a jólét és a világméretű gazdasági összefonódás hosszú korszaka. Az esemény jelszava: „Együttműködés egy széttagolt világban”.
Gideon Rachman kifejti, hogy a szétesés a Coviddal kezdődött, de hogy most ismét összegyűltek Davosban a nemzetközi politika és gazdaság nagyjai, azt akár úgy is lehetne tekinteni, hogy visszaállnak a normális állapotok.
Csakhogy Kína váratlanul feladta a korlátozásokat, ami felveti, hogy bármikor új variánsok egész hulláma bukkanhat fel. De még ha ez nem következik is be, a járvány erősen rányomja a bélyegét arra, miként gondolkodik a politikai és az üzleti világ a globalizációról. Már nem igaz az a tétel, hogy az árukat és szolgáltatásokat bármikor könnyedén célba lehet juttatni.
A gazdaságban immár nem az a vezérlő elv, hogy ütemezetten kell szállítani, hanem hogy szükség esetén. Újabb járványok jöhetnek, egyre gyakoribbak az időjárási szélsőségek. Ez pedig megkérdőjelezi az élelmezés és az utazás biztonságát. Az államok, illetve bűnözők által végrehajtott kibertámadások azt az infrastruktúrát fenyegetik, amire a modern világ épül.
Felgyorsultak a cégek erőfeszítései, hogy függetlenítsék magukat Kínától, nem egyszerűen a ragály, hanem geopolitikai kockázatok, azaz a háború miatt. Az orosz invázió megmutatta, hogy még az elképzelhetetlen is bekövetkezhet. Nagy a veszély, hogy kiszélesedik a konfliktus, még a nukleáris csapásmérést sem lehet kizárni.
A viszály rávilágított, miként szakítja szét a háború a nemzetközi gazdaság szálait. Az EU drasztikusan csökkenti az orosz energiahordozók importját, ami gerjeszti az inflációt és versenyképtelenné tehet több iparágat is. Nőttek az élelmiszerárak, sok millió emberre leselkedik az éhezés veszélye.
És akkor még ott van az eshetőség, hogy Peking lerohanja Tajvant, ami a legkorszerűbb félvezetők 90%-át állítja elő. A Nyugat ugyanakkor aggódhat a populista nyomás miatt is.
A demagógok szemében Davos nem ritkán az egyenlőtlenség és a hazátlan nemzetközi kapitalizmus jelképe. Ezzel együtt alkalmat nyújthat arra, hogy a részvevők csendben elgondolkodjanak azon, miként lehet megelőzni, hogy a háború és természeti katasztrófák sora megint bekerítse a világgazdaságot.