(Forrás: www.muosz.hu) Az lett a vitatott magyar nemzeti konzultáció hivatalos végeredménye, hogy a megkérdezettek 97%-a ellenzi a szankciókat – írja az osztrák Kurier. Összesen 8 millió embernek van szavazati joga, közülük a szóvivő szerint 1,4 millióan küldték vissza a kérdőívet. A jobboldali-nemzeti kormány ismétlődően alkalmazza ezt a módszert, hogy igazoltassa a politikáját.
Megfigyelők nehezményezik, hogy a kérdések manipulatívak, félrevezetőek és sugallják a választ, vagyis kizárólag olyan kép tud kikerekedni, ami a Fidesznek kedvező. Ugyanakkor jogilag semmire sem kötelez.
A miniszterelnök arra hivatkozva hirdette meg a konzultációt, hogy a büntetőintézkedéseket az EU nem demokratikus módon határozta el. A brüsszeli bürokrácia és az európai elit döntött. Csak éppen idáig ő maga is megszavazta az összes csomagot.
Az ellenzék egyébként kifogásolta a magas költségeket, bár nem lehet tudni, hogy az adófizetőknek összesen mennyibe került a konzultáció. Csupán a technikai költségek 2700 millió forintra rúgtak.
Neue Kronen Zeitung Wolfgang Schäuble nem érti, miért maradnának a migránsok Magyarországon. A CDU veterán politikusa ezt arra válaszolta, hogy a menekültek magyar földön tavaly összesen ötven kérelmet adtak be, Ausztriában ellenben 100 ezret. A Bundestag volt elnöke abból az alkalomból nyilatkozott, hogy Bécsben az ő ünnepi beszédével avatták fel a parlament felújított épületét.
Rámutatott ugyanakkor, hogy még ha egyes kormányok nem tanúsítanak is szolidaritást a menedékpolitikában, a többieknek nem szabad követniük ezt a politikát. Kiemelte, hogy a demokrácia veszélyben van. Jól példázza ezt Amerika, ahol Trump csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Az ország teljesen kettészakadt. Vagy ott van Brazíliában Bolsonaro, aki ugyanaz tökben.
Ausztriában és Németországban még csak-csak rendben vannak a dolgok, de a franciánál gyakorlatilag szétporlottak a hagyományos pártok. A demokráciának feltételei vannak, az nem szupermarket, ahol tetszés szerint lehet válogatni a kirakott portékából. Összetartás nélkül nem működik a jogállam, emellett a szociális média erősen megosztó. Továbbá a demokráciában szükség van vezetésre.
Schäuble arról is beszélt, hogy meg kell erősíteni az európai védelmet, ha másként nem megy, az arra hajlandó országok bevonásával. A lengyelek adnák a jelentős hagyományos haderőt, a németek a gazdasági hátteret, a franciák pedig a nukleáris csapásmérő eszközöket. A 80 éves politikus ugyanakkor bölcsnek nevezte, hogy Biden szólt Putyinnak: megnézheti magát az orosz fegyveres erő, ha a Kreml atomfegyvert alkalmaz.
Die Welt A német biztonságpolitika egyik legtekintélyesebb alakja úgy gondolja: a Nyugatnak át kell állnia a közös hadigazdálkodásra, különben a jövőben nem lesz képes hatékonyan segíteni Ukrajnának. Wolfgang Ischinger, volt washingtoni nagykövet, aki 15 éven át igazgatta a Müncheni Biztonságpolitikai Fórumot, azzal érvel, hogy az ukránok egyetlen nap annyi muníciót használnak el, amennyit a német gyárak egy fél év alatt állítanak elő. Ezért az eddiginél többet kell termelni, de nemcsak lőszerből, hanem rakétákból, légvédelmi rendszerekből, drónokból, és így tovább.
Nagyon úgy látszik, hogy a háború még sokáig elhúzódik, ezért össze kell hangolni az erőfeszítéseket. Hiszen a tartalékok végesek. Ideértendő, hogy adjanak nehéz harckocsikat, már ha nem akarják, hogy az oroszok a végén mégiscsak lerohanják a szomszédos országot. Csakhogy nem jó, ha az a benyomás keletkezik, hogy a németek megint átengedik másoknak a kezdeményezést, mert az nem erősíti a bizalmat Berlin iránt. Nem áll meg az a német érv, hogy ha ilyen haditechnikát szállít, akkor az ország hadviselő féllé válik.
Ugyanakkor jelezni kell a Kremlnek, hogy minél többet semmisít meg a civil infrastruktúrából, annál inkább számíthat arra, hogy az ukrán fél új és újabb erősítést kap. Ráadásul: ha az ukránok hatékonyan vissza tudnak vágni, akkor az oroszok rákényszerülnek, hogy feladják hódító terveiket. Továbbá sok elfoglalt területet vissza lehet szerezni. Ez egyben feltétel, hogy Zelenszkij belemenjen a fegyverszüneti párbeszédbe. Mert minden más kapituláció lenne az ország szemében.
Így azonban el lehetne érni, hogy az új parancsnok, Valerij Geraszimov bekopogtasson Putyinhoz és közölje vele: ennyit tudtunk kihozni a háborúból. Utána leginkább az USA-nak kell szavatolnia Ukrajna biztonságát. Az ország mielőbbi NATO-tagsága azonban nehéz ügy, mert mindig lesz olyan tagállam, amelyik ellenzi. Viszont minden szinten fenn kell tartani a dialógust Moszkvával, főként, hogy ne lehessen semmiféle félreértés. Emellett vissza kell állítani a bizalom minimális szintjét.
A Neue Zürcher Zeitung kommentárírója szerint egyre egyértelműbb, hogy Európa hamarosan nehéz páncélosokat küld Ukrajnának. Lengyelország, Nagy-Britannia és Finnország ezért növeli a nyomást, most már csak az kell, hogy Németország feladja a vonakodását és hajlandó legyen Leopárd 2-eseket átadni. Az ilyen harckocsikból annyi van, hogy Rajnát lehetne velük rekeszteni, de az SPD a koalíció vezető erejeként még mindig ott tart, hogy nem szabad súlyosbítani a válságot, figyelembe kell venni az orosz érdekeket, és a németek nem futhatnak előre, megelőzve a többieket.
Csakhogy ilyesmiről már szó sincs. Hiszen az oroszok naponta településeket lőnek szét, tucatjával, százával halnak meg emberek, egymást követik a háborús bűntettek. Ha Putyinnak kedvében jár a Nyugat, az sem hozza meg a békét. Az elnök csak akkor fog tárgyalóasztalhoz ülni, ha súlyos katonai vereséget szenved. És hát már egy sor európai ország kész páncélosokkal segíteni Kijevet.
Az eddig felajánlott pár darab azonban inkább csak politikai értékű: nyomást gyakorol a német vezetésre, hogy az törjön ki az önelszigeteltségből és végre álljon be a sorba. Annál is inkább, mert látszik, mekkora a jelentősége a harcokban a nyugati haditechnikának. És Moszkva egyre ritkábban fenyegetőzik az atomcsapással.
Vagyis a jelek szerint az a siker receptje, ha az ukránok védelme erősödik és ehhez harckocsik kellenek – igen gyorsan. A helyzet nemigen volt ennyire világos az invázió megindulása óta. Csak most már a német szociáldemokratáknak is fel kell fogniuk.
A The Washington Post vezércikke arra figyelmeztet, hogy a svédek és a finnek NATO-felvétele körüli huzavona ajándék Putyinnak. Pedig – mivel a háború egyhamar aligha ér véget – az már most stratégiai nyereség volna a Nyugatnak, ha belép(het)ne a két ország. Csak éppen Törökország gátolja, részben a leginkább saját maga által előidézett belső zűrzavar miatt. Részben pedig azért, mivel engedményeket akar kicsikarni a szövetségesektől, illetve mert igyekszik izgalomban tartani a maga nacionalista bázisát a júniusi választás előtt.
Ellenkezése alighanem sokáig napirenden marad, még akkor is, ha nyer az urnáknál. Épp ezért főleg az USA diplomáciájának és a Kongresszusnak van itt teendője és nem kizárt, hogy teljesíteni kell az elnök több kívánságát. Hiszen egy erős és nélkülözhetetlen tagállamról van szó. Továbbá gigantikusak lennének a következmények, ha dugába dől a bővítés. Persze akkor is, ha sikerül.
Ha Stockholm és Helsinki NATO-taggá válik, az súlyos stratégiai vereség lenne Putyin számára. Megmutatná, mennyire elvetette a sulykot az invázióval, egyben pedig kiterjesztené a biztonsági ernyőt olyan partnerekre, amelyek jelenleg joggal idegesek.
Erdogan egynémely követelése jól illusztrálja, hogy mekkora hasadék van a mind inkább despota török állam, illetve a többi tag eleve civil társadalom által alátámasztott, erős demokráciája között. A legkeményebb igényt a legnehezebb teljesíteni, mert Ankara olyan kurdok kiadatását akarja, akik esetében ezt a bíróság megtiltotta. Nem várhatja el, hogy egy jogállam félretolja a törvényt.
Törökország és a NATO-partnerek egymásra vannak utalva, mind biztonsági szempontból, mind azért, hogy vereséget szenvedjen az orosz agresszor. Ezért nem lenne jó még jobban elidegeníteni a török vezetést. Minél előbb sikerül megállapodni vele, annál kedvezőbb az a katonai szervezet számára.