Királyné-koronázás: a koronakutatók számára is újdonság

A magyar Szent Korona-kutatás számára is újdonságnak számító, bibliográfiailag ismeretlen nyomtatványhoz jutott az Országos Széchényi Könyvtár.

Az 1681. december 9-e után, valószínűleg Bécsben kiadott dokumentum a Szent Korona negyedik soproni tartózkodásáról és Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia királyné-koronázásáról tudósít.

A rendekkel való újabb kiegyezés jelképes lezárásaként I. Lipót király harmadik feleségét, 1681. december 9-én koronázták magyar királynévá, amely az akkor már közel fél éve tartó országgyűlés méltó lezárása volt. A témával eddigi ismereteink szerint két írás foglalkozott, amelynek a Habsburg-udvar titkára, Johannes Probst a szerzője, s mindegyik 1682-ben, Bécsben íródott.

Ezekből kiderül, hogy a koronázás megszervezése súlyos nézeteltérést okozott a magyar főpapok között, akik nem tudtak megegyezni az egyházi ceremónia lebonyolításáról. Egy nemrég felfedezett levél tanúsága szerint e vita elsimítására küldték az udvari titkárt. Probst tudósításából világossá válik, hogy a vita legfőbb oka a már idős esztergomi érsek, Szelepcsényi György mozgásképtelensége volt, emiatt a szertartás menetén változtatni kellett.

A Központi Antikvárium árverésén vásárolt nyomtatvány 13 pontba szedve ismerteti a Szent Korona bevonulásának menetét, majd további 26 pontban a királyné megkoronázásának ceremóniáját.

A tartalmi hungarikum mind a magyar koronázás- és parlamentarizmus-kutatás, mind a hazai historiográfia és könyvtörténet szempontjából kiemelkedő fontossággal bír,értékét ráadásul tovább növeli, hogy a 16–17. századi magyar koronázásokról viszonylag kevés egykorú, vagy csaknem egykorú önálló kiadvány jelent meg.