…és nem a hatóság döntését, esetleges határozatát ismertetette, hanem önállóan értelmezte, sőt minősítgette is a Klubrádió észrevételeit. A nyilatkozatában ráadásul megelőlegezett egy döntést, képtelenségnek tartva azt, amit a Médiatanácsnak javasolt megfontolásra a Klubrádió.
A Klubrádió által írásban is beadott javaslatok közül csak egyetlen, és így kiragadott példa az volt, hogy milyen díjszámítási logikát követ a hatóság, és mi felelhetne meg jobban a realitásoknak. A logikai eltérés lényege, hogy a pályázati kiírás nem tesz különbséget a három frekvencia esetében a zenei műsorra szerveződött program és a beszélgetős, szöveges rádiós program között. A tervezet nem veszi figyelembe, hogy a Klubrádió hallgatói, tehát a 95,3-as frekvencia hallgatói a szöveges műsorhoz ragaszkodnak ezen a hullámhosszon. Vagyis nem olyan programhoz, amelyben legalább hatvan százalék a zene és nem olyan programhoz, amelyben legalább 30 százalék a helyi információ. A most nyilvánosságra hozott tender-tervezetben a zene és a helyi információk kapnak elsőbbséget.
Ebben a versenyben esélytelen a Klubrádió a jelenlegi műsorával. Nem mellesleg: azonos díjszámítási modellt alkalmazni egy zenei rádióra és egy beszélős rádióra, mesterséges versenyhátrány. Úgy tenni, hogy ez lenne a versenysemlegesség, csak hamis látszat, hiszen a szöveges rádiók jövedelmezősége meg sem közelíti a zenei rádiókét. A nemzeti vagyonként nyilvántartott frekvenciákkal való felelős gazdálkodás része az is, amikor nem a hatóság bevétele a fő szempont, hanem jelentős létszámú társadalmi csoportok ismert igényét veszik figyelembe.
Ezt kívánja a sajtószabadság, ezt kívánja a demokrácia.”