Kobotot tanított táncolni egy kvantumfizikus

A világjárvány kezdetén dr. Merritt Moore még nem gondolta, hogy a jövőben a táncpartnere egy kobot, azaz ipari robot lesz. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a feje tetejére állítsa a tánc világát, miközben gyönyörű és egyedi előadásokat hoz létre új robotpartnerével.

A Los Angelesből származó, jelenleg Londonban élő Merritt hivatásos balett-táncosként máris szép karriert futott be a Norvég meg az Angol Nemzeti Balett és a Boston Ballet táncosnőjeként, ugyanakkor kvantumfizikusként is bontogatta szárnyait, űrhajósképzésben vett részt, és az Oxfordi Egyetemen atom- és lézerfizikából doktorált.

„Nagyon sok szigorú sztereotípia létezik arról, hogy milyennek kell lennie egy táncosnak vagy egy tudósnak, és ez mindkét szakterületre nézve nagyon káros lehet. A tudósok és mérnökök számára a kreativitás kulcsfontosságú a problémák új megoldásának megtalálásában. A táncosok számára pedig a technikai képesség a következő szintre emelheti a gyakorlatot” – mondja Merritt.

Némelyek azt mondták Merritnek, hogy választania kellene a művészetek és a tudományok között; számára azonban a határok elmosódása természetes. Véleménye szerint a kreatív tevékenységei közvetlenül hatással vannak azokra az ötletekre, amelyeket be tud illeszteni a tudományos munkájába.

Merritt szokatlan együttműködése új táncpartnerével, az UR10e kobottal

 Oslóban kezdődött. A művésznő a Hattyúk tavát és a La Bayadere-t adta elő a Norvég Nemzeti Balettel. Barátai révén találkozott Silje Gabrielsennel, a Hiro Futures vezető tervezőjével és társalapítójával, aki egy ember–robot interakcióval foglalkozó céget alapított a norvég fővárosban.

„Mesterséges szociális készségeket kutatunk a robotikában. Az egyik fókuszterületünk: miként segíthetjük az emberek és a robotok közötti lehető legjobb együttműködést. A mai robotok számos készséggel még mindig nem rendelkeznek ahhoz, hogy képesek legyenek az együttműködésre nem ipari környezetben. Ahelyett, hogy egyszerűen képernyőt vagy további hardvert használnánk az emberekkel való kommunikációhoz és interakcióhoz, egy bensőségesebb kommunikációs rendszert szeretnénk használni: a testbeszédet” – mondta Silje Gabrielsen.

Amikor meghallotta, hogy Moore egyszerre hivatásos balett-táncos és asztrofizikus, akit nagyon érdekel a robotika, úgy érezte, hogy ez egy tökéletes a párosítás.

„Mindketten úgy gondoltuk, hogy ez remek lehetőség lenne arra, hogy tovább vizsgáljuk az interakciókat és folyamatokat” – mondja a norvég tervező, aki először kölcsönadta Merritt Moore-nak az ügynökség saját UR5e robotját, majd egy ÚR-forgalmazón keresztül segített neki megszerezni a méretesebb, nagyobb hatótávolságú UR10e robotot.

A sokoldalú, mindössze 29 éves Moore kvantumbalerinának nevezi magát. „Hétvégenként, a próbák után és a két előadás között a robottal dolgoztam, hogy felfedezzem a mozgását.” Munkája felkeltette a bostoni Harvard Egyetem ArtLabjának érdeklődését is, amely meghívta őt, hogy legyen az egyik első művész, aki folytatja ezt a kutatást.

„A Universal Robots kobotját választottam, mivel olyan gépre volt szükségem, amelyik képes biztonságosan és ösztönös megérzésen, élményszerű felismerésen, ihleten alapuló, módon válaszolni az emberi mozgásra. Az is nagyszerű, hogy a újraprogramozható, ami megkönnyítette számomra, hogy viszonylag gyorsan megtanítsam neki az új táncmozdulatokat és stílusokat. A kobot általában egyszerű, ismétlődő mozdulatokból álló feladatokat végez, például csavarozást és csiszolást, ezért ki kellett találnom, hogyan érhetem el, hogy a mozdulatok tökéletesen illeszkedjenek az emberi mozgásokhoz.”

Merritt a The Koppel Project által biztosított stúdióhelyiségben dolgozott. Ezután egy központi londoni galériaterembe viszi el előadását, és az eseményt élőben közvetíti majd a nagyközönségnek.

A téma kapcsán felvetődik a kérdés: hogyan reagálnának a hazai szakma képviselői ember és robot művészi együttműködésére? Széchenyi Krisztián táncművész és művészeti vezető véleménye: „Egyszer kíváncsiságból, nagyon szívesen megnéznék egy ilyen produkciót. Szerintem az emberek többsége ezzel ugyanígy lenne Magyarországon”. 

Sándor Szilvia táncművész:

„A szüleim hatására kezdtem el táncolni, ami először csak hobbinak indult, az alaplépések elsajátítása volt a cél. Később annyira megszerettem a versenytáncot, hogy a hivatásommá vált. A tánc szeretete motivált folyamatosan, a sikerem titka az alázatosság és a kitartás. A latin táncok állnak a szívemhez legközelebb, azon belül is a cha cha és a rumba, bár a többit is nagyon szeretem. Szerintem a versenyzéshez és fellépésekhez elengedhetetlen az élő partner. Viszont a gyakorláshoz, illetve a vezetéstechnika elsajátításához és megértéséhez

nagy segítség lehetne egy robotpartner, ha rendelkezik ezekkel az ismeretekkel, illetve ismeri a táncok figuráit. Én kipróbálnám ezt a fajta társastáncot és elképzelhető, hogy lenne rá igény, hiszen sok lány van, akiknek nincs táncpartnere.”