(Dési János jegyzete) Most mindenesetre az ünnepek előtt két perccel a maradék önkormányzatiság került szétverésre, aztán jön még pár renitens civil szervezet, esetleg rádió és meg is van a rend, csend fegyelem – papi áldással, ha köll. (A nyitó kép forrása: Das Erste német közszolgálati tv-csatorna.)
Nyilván unásig ismerik a régi viccet. Szergej este hazamegy és áradozik az apukájának, hogy ez a Sztálin elvtárs milyen jó fej bácsi. Az apuka óvatosan kérdezi, de miért is olyan jó fej?
– Hát, mert képzeld el, fociztunk a fiúkkal a Vörös téren, arra jött az autójával és amikor kiszállt belőle, pont odagurult hozzá a labdánk, és ő visszarúgta nekünk.
– És ettől olyan jó fej?
– Persze, hiszen közénk is lövethetett volna.
Tudom, hogy ismerik, és alapvetően csak azért jutott eszembe felidézni, mert talán a minap volt Sztálin születésnapja.
És persze szó sincs róla, hogy a mi kis vezetőnket hozzá hasonlítanám, még ha nagyon-nagyon fölszinesen lenne is erre egy két ok. Például Sztálin szeretett kollégáiról valami kompromittáló információt őrizgetni, s ha valaki ugrálni próbált – persze akkoriban még nem az ereszcsatornán –, vagy tiltakozni, akkor az ugye valahogy előkerült. De Sztálin a történelem egyik legvéresebb tömeggyilkosa volt, a mi kis vezetőnk pedig csak békeidőben rombol szét egy demokráciát és épít nyakméretére szabott diktatúrát. Több is veszett Mohácsnál! Bár nem sokkal.
Kisebb perek, jól irányzott adóhatósági vizsgálatok, a maradék független média és a kormánytól nem függő szervezetek – mint az önkormányzatok – bezárása és szétzavarása persze előfordul. Meg néhány egyetemnek is el kell menekülnie, meg maximum a szemetet nem viszik majd el, mert nem lesz pénze az ellenzéki önkormányzatoknak erre sem. De közben az ország vidáman épül-szépül, lásd a budapest–belgrád–igori vasútvonalat, a focipályákat, és a király vár pompás újjáépítését, amelyekhez képest a GOELRO-terv smafu. Emlékeznek: villamosítás + szovjethatalom = kommunizmus. Ha folytatjuk az egyenletet, akkor focipálya+„M. Lőrinc=orbitális nagy lopás.)
Amint azt brit tudósok bebizonyították, a világon a legnagyobb a szovjet törpe. Nekünk viszont egy kicsi kis diktátorra futotta csak, aki persze félkézzel megfojtja az önkormányzatokat, gittegyletté silányítja az alkotmánybíróságot, lábhoz szoktatja a bíróságokat és az ereszcsatornán menekülő szájeri alkotmánnyal teszi tönkre a népet, de mindez persze csak vidám hejehuja a nagy kollégákhoz képest. Ráadásul a nép egy jó részének tetszik is. Ha Sztálin különös fából volt faragva, akkor a miénk csak fogpiszkáló…
Persze, mielőtt teljesen elandalodnánk, hogy ez csak egy vicces és felszínes diktatúrácska, afféle diktatúroida, jegyezük meg: a szájeri csatornaszilárdságú alkotmányból kimaradni látszik, hogy a hadsereget a magyar polgári lakosság ellen nem lehet bevetni. Ami persze nem azt jelenti, hogy holnap tüzet nyitnak a derék magyar fiúk a színművészetisekre – például. De azt mindenképpen, hogy aki itt katonának áll, az azért számoljon vele: alakulhat úgy, hogy egy szép napon még efféle is eljöhet.
Most mindenesetre, az ünnepek előtt két perccel a maradék önkormányzatiság veretett szét, aztán jön még pár renitens civil szervezet, esetleg rádió és meg is van a rend, csend, fegyelem – ha köll, akár papi áldással.
Addig is, amíg még valami lapzártánkig megint ellopódik, a kamarai tagdíjat én jótékony célra fordítom, és gondolkozzunk el azon, nem az-e a jó fej, aki az iparűzési adóját mégis csak befizeti. Ha „Lőrincnek” nem is, de van/lesz annak helye.
Addig is vigyázzanak magukra!