(Írta: Kocsis L. Mihály) Vajon milyen lesz az Operaház büféjének kínálata ezután, hogy a főigazgató úr elrendelte: a Carmina Burana öt éve nagy sikerrel futó előadását ezentúl kettévágva, félórás szünettel kell játszani – „az Operaház büféjének bevétele növelése érdekében”?
Azt mondják, jó a lazacos szendvicsük, de a kaviár… so-so, lehetne javítani a felhozatalon, habár (elismerjük) a Beluga azért talán még mindig kissé túlzás lenne egyelőre.
Most meg azon püfögnek a „Sugár úti palota” kákán is csomót kereső, „műbalhéra” mindig is oly fogékony művészei, hogy veszély fenyegeti a jeles nemzeti műintézményre jellemző művészeti minőséget. Teszik ezt annak ellenére, hogy bebizonyosodott: durva megtévesztés volt annak elhíresztelése, hogy az előadás kórusának (a szólisták ugyanis eleve szóba sem jöttek volna!) sorsolással kiválasztott tagjai beugró pultosként teljesítenének szolgálatot a szépen felújított büfé gyors és gördülékeny üzemeltetése végett.
Szerkesztőségünk körkérést intézett a Ház 1875 óta hivatalban levő kormánybiztosaihoz (noha maga az új játszóhely csak 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit), intendánsaihoz, igazgatóihoz és főigazgatóihoz – a többi között Podmaniczky Frigyeshez, Zichy Gézához, Keglevich Istvánhoz, Bánffy Miklóshoz, Wlassics Gyulához, illetve Erkel Ferenchez, Gustav Mahlerhez, Márkus Lászlóhoz, Székely Mihályhoz, Tóth Aladárhoz, Palló Imréhez, Nádasdy Kálmánhoz, Lukács Miklóshoz, Mihály Andráshoz, Petrovics Emilhez, Vámos Lászlóhoz – Szinetár Miklósig bezáróan –, hogy kommentálják az eseményeket, különös tekintettel az operaházi büfé bevételének nemzetgazdasági jelentőségére.
A válaszok lapzártánkig nem érkeztek be!
Addig is jó hír (amit sietve közlünk az ország népével és a világ közvéleményével): a kultúra folytatódik, miközben a nevezett büfé üzemeltetése is zavartalan.
