Lengyel (Lebovics) Menyhért (1880-1974) színmű- és forgatókönyvíró, publicista, a Belvárosi Színház társigazgatója, a Nyugat első nemzedékének tagja. Számos híres színpadi művet (A nagy fejedelem, Taifun, A csodálatos mandarin, Charlotte kisasszony, Sancho Panza királysága, A waterlooi csata, Dráma a vadászaton stb.) és filmforgatókönyvet (Nagy Katalin cárnő, Egy frakk története, Rembrandt, Ninocska, Lenni, vagy nem lenni, Királyi botrány stb.) mondhat magáénak, ezzel együtt is kevés darabját ismeri a mai néző. Dolgozott Berlinben, Londonban, és Rómában, Svájcban és az Egyesült Államokban; 94 éves korában, épp a halála előtt haza is költözött Olaszországból.
A Karinthy Színházban látott darab eredetije az 1913-ban írott Róza néni, amely nem tartozik az ismert Lengyel színművek közé, bár volt televíziós feldolgozása is Tolnay Klárival a címszerepben. Ezt a változatot dramaturgiailag Benedek Miklós, és fia, Benedek Albert vette kézbe, ami feltehetőleg nem ártott neki. A darab komikus vonulata a feltörekvő Verőczy családról megmaradt, a szatirizáló vonalat pedig a rendező úgy húzta alá, hogy bizonyos pillanatokban még rátett egy lapáttal, és ezzel a mozgásos túlzással emelte el, tette idézőjelbe és ma is fogyaszthatóvá a 100 éves történetet, mikor a szegény, kiszolgáltatott nőkről, a színi tanodából eltanácsolt ártatlan leányzóról, vagy az eldobott csecsemőkről moralizál. Megesett leányzókról szóló történet nem egy van, de az új elem a drámatörténetben, hogy egy nem kívánt gyermekeket pénzért nevelgető asszony lép elő a főszerepbe, aki ráadásul rövid úton kezébe is veszi a házassági és egyéb ügyek elintézését.
A történet szerint ugyanis Verőczy Giza (Szabó Erika), aki színésznőnek készült, de nem bizonyult alkalmasnak, leányanyaként egészséges fiúgyermeknek adott életet, a kis Gyurikát pedig, hogy ki ne derüljön a szégyen, dajkaságba kiadták egy rákosszentmihályi asszonyságnak, Török Rózának (Almási Éva). Özvegy Verőczyné (Murányi Tünde) a polgári jólét alsó grádicsán éldegél szép, de férjhez nehezen adható lányával és cselédjükkel, Julival (Eke Angéla). A csábító Cséti Gábor (Szanitter Dávid) nem tűnt el ugyan, de linkóci kölcsönkéregető szeladon, tehát nem kívánatos férjjelölt, viszont van egy gazdag és tapasztalatlan barátja, Ráber Aladár (Rábavölgyi Tamás), akinek némi anyagiak fejében szeretné bemutatni Gizát, miután annak látásból nagyon megtetszett a lány. Róza a legalkalmatlanabb időben jön a gyermektartást bevasalni, amikor a két fiatalember Verőczyéknél vizitál. A félszeg Aladár szavai meghódítják Giza szívét, és a két fiatal egymásba szeret, persze be nem vallva a törvénytelen gyermeket, miközben a felcsillanó Ráber-vagyon lehetősége az özvegyet is felpiszkálja. De aztán Gábor féltékeny lesz és eljár a szája, Aladár pedig elrohan. Csakhogy Róza, aki még mindig nem ment haza, sőt egyre otthonosabban mozog a házban, elhatározza, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. És bár az öreg Ráber (Dengyel Iván) hallani sem akar a fia házasságáról, és a csecsemő is feltűnik, Rózának egy kis csalással, rájátszással sikerül mindent megnyugtatóan elrendezni, mehet haza, Rákosszentmihályra, a többi védencéhez, mert a férfiak is úgy táncolnak, ahogyan ő fütyül.
A darab, ha hibátlan nem is és nem is mai problematikájú, de nagyon jó szórakozást ígér a polgári színművek kedvelőinek. Benedek Miklós ötlete, amivel időnként idézőjelek közé tesz mindent és szinte kori abszurdot teremt mozgással, hangsúlyokkal Lengyel Menyhért színpadán, tetszik a nézőnek, és bizonyítja, mennyire érti ő ezt a világot. Noha az előadásban nem sok az igazán ismert „húzónév”, a fiatal színészek is jó hangulatban élvezik ezt a „kosztümös” jókedvet.
A címszerepben nagy örömünkre Almási Éva rég látott alakja tűnik fel. Róza néni csak vidéki, de nem parasztasszony, sőt egész otthonosan beleillik a polgári miliőbe, már-már olyan, mint egy ide tartozó nagymama. Az ő életben maradási stratégiája az agyafúrtság és a férfiak alapos ismerete, de végül is házasságszerzőnek sem utolsó. Játéka sokszínű, szórakoztató.
Murányi Tünde hiteles Verőczyné, az ő számító jelleme is a túlélést szolgálja. Özvegyen maradt, eltartója, jövedelme nincs, ráadásul a lánya is gondot okozott neki a polgári erkölcs elvárásai szerint. Nem csoda, ha számára a legjobb parti lebeg a szeme előtt; tulajdonképpen haragudni sem lehet rá. Túlzó tirádái a szegény, kiszolgáltatott nőkről sok igazságot tartalmaznak, főleg a korabeli nézetek szerint, de ő is tudja, hogy lánya is hibáztatható a történtekért. Szép alakítás az övé is.
Szabó Erika bújt Verőczy Giza jelmezébe. Ez a lány bizonyos polgári neveltetési erkölcsökből tört ki, mikor a baj megtörtént, mert azt hitte, hogy csábítója úriember módjára rendezi el a dolgokat. Anyai érzéseit elég könnyen el tudja fojtani, de várja a pillanatot, hogy gyermekével lehessen. Naiv, mert néhány szép szó másodszor is leveszi a lábáról, de szerencséjére a dolgok most nem ugyanúgy alakulnak, és Aladárt a szerelem és a női praktika egyaránt behálózza.
Lengyel Menyhért filozófiájában egyfelől megbocsátó, másfelől nem vitatja mindkét fél felelősségét sem, ezért szatirikus a nők túlzott kiszolgáltatottságának, védtelenségének a túlzott szajkózása.
Szanitter Dávid nagyon jól hozza a nőcsábász linkóci jellemét, aki lényegében másokon élősködik. Ő szívesen Aladár kezére játszaná Gizát, de csak mint szeretőt, és dühíti a feltámadó szerelem, ami elvenné tőle a pozícióját, és a barátja pumpolásának további lehetőségét.
Rábavölgyi Tamás mint Ráber Aladár rokonszenvesebb alkat, de sokkal határozatlanabb. Igaz, szembeszáll apjával a szerelmééért, de pl. abban teljességgel megingatható, hogy az ő gyerekét hozzák-e, vagy sem. Ezt a hezitáló, de tisztességes figurát a színész kedvesen, szórakoztatóan hozza.
Az öreg Ráber szerepében ismét jó karaktert formál Dengyel Iván. Ő az az ember, aki mindenért megdolgozott, és ezért gyanakvó: ki akarja a vagyonából kiforgatni őket. Lassan enyhül meg, de a nő praktikákkal szemben lényegében ő is védtelen. Dengyel alakítása is az előadás erősségei közé tartozik.
A kisebb szerepek sem mindig hálátlanok. Németh Gábornak pl. egy lakberendező-segéd epizódszerepe jut, mégis az, ahogy ezt megoldja, emlékezetessé teszi a szapora nyelvű, szemfényvesztő kereskedőt. Hasonlóképp a bútoros szövegtelen karakterét is szeretni lehet, ahogy Széles Tamás, illetve Szacsvay László megformálja. Eke Angéla Juli cselédet, Kuna Kata Zsófi dajkát játssza, mindkettő jól beleillik az előadásba.
A rendező koncepcióját nagyon jól szolgálják Dévényi Rita díszletei, jelmezei és Szabó Andrea koreográfiái is. A kellemes kikapcsolódást kínáló színdarabot legközelebb december 7-én, 12-én és 30-án, továbbá január 11-én és 24-én tekinthetik meg Karinthy Márton kelenföldi színházában.
