A levélírás műfajának csodálatos klasszikusai ismertek: Plinius és Pál apostol, Szent Ambrus, Szent Ágoston és Szent Jeromos, Sziénai Szent Katalin és Pascal, Petrarca és Rilke, Arany és Petőfi, Pázmány Péter és Mikes Kelemen, Mozart és Nietzsche, Thomas Mann és Kerényi Károly, és még hosszan sorolhatnánk.
Most viszont van ez a kormányzati mozgalom, hogy aki
megszólalt külföldön, s olyat mondott, ami nem konveniált Orbán Viktornak,
annak üstöllést levelet írnak, s arra szólítják fel, hogy kérjen
bocsánatot Orbántól és rezsimjétől. Még hogy diktatúra! Lóf…t van itt diktatúra
– üzeni Orbán, a törzsfőnök, úgyhogy tessék sürgősen ruhát megszaggatni, fejre
hamut hinteni, aztán elnézésért esedezni.
Diktatúra? Ahol egy nem túl sokat bizonyított, balfék focista, csak mert haverja a fél kormány, diplomata-útlevéllel jöhet-mehet? Ez igenis demokrácia a javából! Ehhez fogható emberszerető, kényeztető, bársonyosan simogató gesztusok legfeljebb a demokrácia olyan tejjel-mézzel folyó Kánaánjaiban fordulhatnak még elő, mint a csádi, a szomáliai vagy a szudáni. Na, jó, meg a zimbabwei és a pakisztáni.
Amúgy a dolog már csak azért is vicces, mert ez a totálisan abszurd baromság, ez a felszólító levélírogatás, ha mást nem, éppen a diktatúrát bizonyítja. Meg az elkövetők szánalmas egyszerűségét és gondolkodásuk primitívségét. Tetszik érteni? Felszólítják ezek a marhák. A szabad világban élőt. Aki azt mond, és úgy vélekedik, mert ott még ismert a vélemény- és dudálási szabadság, ahogy csak akar. Most innen kap egy levelet. Tanulja meg! Féljen, rettegjen!
Csakhogy ez nem ugyanaz a világ. Téves, hamis projekció. Emitt beszarik az akadémikus, beszarik a rektor, beszarik az újságíró, beszarik az olvasó, beszarik a főpap és beszarik a főrabbi, beszarik a díszpáholy minden vendége, beszarik a vej és beszarik a leány, beszarik a tanár és a tanuló, beszarik az orvos és a páciens, beszarik a rendszer kiválasztottja és a rendszer ellenzéke, egyik a másik után, amott viszont a bocsánatkérésre felszólított komótosan fölveszi a telefont, és átszól a kollégának: te is kaptál levelet? S már röhögnek is, csak úgy gurguláznak a hahotától, a telefon membránja (ha van neki) ki-be, ki-be, ki-be, s ha kiröhögték magukat, elégedetten és kellőképp visszaigazolva érezvén magukat, leteszik a telefont. Hiszen újfent kiderült, hogy nem tévedtek. Elvégre ilyen leveleket és felszólításokat csak a legeslegsötétebb diktatúrákat kifigurázó komédiákban lehet fellelni.
Ki írja ezt a bánatos komédiát? És hány felvonásos? És miért nem akad ezek között végre egy súgó, aki el merné suttogni a súgólyuk sötét takarásából, hogy kedves szeretteim, drága törzsfőnök, meg ti, aktív levelezők valamennyien,
ezt azért már tényleg nem kellene csinálni, mert épp ezzel (is) igazoljátok a magatok kreálta diktatúrát, no meg a saját, határtalanul röhejes és kínos hülyeségeteket.