November 5-től társadalmi párbeszédet kezd a Tisza Párt. Magyar Péterék „A magyarok hangja” címmel kérik ki az emberek véleményét a főbb rendszerekről, politikákról. Épp ideje már, hogy a Tisza ezen a téren is áradni kezdjen, valamire való magyar polgári párt nem lehet meg az emberek megkérdezése nélkül, hiszen – emlékszünk – Orbán Viktor és a Fidesz azt ígérte 2010-ben, hogy minden fontos kérdésben megkérdeznek bennünket. (A nyitó kép forrása: www.hcm-magazin.de.)
Magyar Péter nem nemzeti konzultációnak nevezi a november 5-én kezdődő össznépi kikérdezést, hanem társadalmi párbeszédnek. A kettő látszólag ugyanaz – akik rájönnek a különbségre, büszkék lehetnek magukra, amiért az átlagosnál élénkebb a fantáziájuk.
Sok reményt persze nem fűznénk a leendő társadalmi kérdezősködéshez, aki nem tudja, hogy mi érdekli az embereket, az – már amennyiben nem csak a hatalom és a pénz vonzza – ne álljon be politikusnak. Az eddigi nemzeti konzultációnak nevezett szemfényvesztések ugyanis semmi jóval nem kecsegtetnek: a kormány milliárdokat költött arra, hogy úgy tegyen, mintha érdekelné az emberek véleménye, miközben csupán a saját maga által feltett kérdésekre adott válaszokat igyekezett felhatalmazásként feltüntetni.
A magyarok hangja persze – erre akár egy Wass Albert idézet kíséretében még a nagyesküt is letehetjük – nem ilyen lesz. Ezt látatlanban is megjósolhatjuk, még akkor is, ha a társadalmi párbeszéd konkrét kérdéseit, témaköreit egyelőre nem ismerjük. Magyar Péter személye azonban – a vele szimpatizálók szemében – garancia arra, hogy „A magyarok hangja” valódi, az ország számára fontos kérdéseket fog megfogalmazni.
Még jobb lenne persze, ha nem a hatalmon lévők (vagy példánk esetében: nem a hatalomba igyekvők) kérdeznék a magyarokat, hanem az emberek kérdezhetnék azokat, akikre eddig szavaztak, vagy akikre ezután készülnek szavazni. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy a kérdező – jelen esetben a Tisza Párt – olyan borítékokat küldene ki a magyar háztartásokba, amiben mindössze egy levél lapul, arra kérvén az embereket, hogy ők kérdezzenek a kormányzásra készülő tiszásoktól. Ne légből kapott, parasztvakításként értelmezhető dolgokat kérdezzenek, hanem olyanokat, amelyek az itt élők számára valóban fontosak. Erre már eddig is volt igény, például, lett volna lehetőség megkérdezni a magyarokat, hogy szerintük Orbán Viktor miért álldogál magányosan az uniós összejöveteleken, zsebre dugott kézzel, durcás képpel, miért csak keleti despotákkal barátkozik, s miért velük köt homályos, az országot hosszú évtizedekre eladósító, titkosított üzleteket? Egy másik kérdéssorban arról is szívesen elmondtuk volna a véleményünket, miért van az, hogy az EU-ban egyedül a bolgárok élnek nálunk rosszabbul, s miként sikerült elérnünk, hogy már nem az osztrák, hanem a román életszínvonalat kell valamikor utolérnünk. Mi az oka annak, hogy a magyar nyugdíjak, amelyek tíz éve még az átlagbér hetven százalékára rúgtak, ma már csak ötven százalékot érnek (ha érnek), s mitől van az, hogy a magyar nemzeti vagyon harmada egy százaléknyi magyar kezében összpontosul?
Mindezt segítségként ajánljuk fel a Tisza Pártnak, hogy milyen hangvételben kellene kérdezni a magyaroktól. Például, hogy a párt alapítója és mindmáig szinte egyetlen arca, Magyar Péter az elmúlt 14 évben miért szolgálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét – azt a rendszert, amit ma ő maga Nemzeti Együttbűnözés Rendszerének nevez. Mi a helyzet a Diákhitel-központ vezéreként aláírt túlárazott szerződésekkel, és persze a magyarok arra is választ várnak, hogy ezeket a szerződéseket a regnáló hatalom miért csak most, Magyar politikai szerepvállalása óta vizsgálja, s korábban miért nem tartották törvénysértőnek, amit történt.
Ha még nincsenek kőbe vésve a november 5-én kezdődő „A magyarok hangja” kérdései, érdemes lenne az ilyen és ezekhez hasonló témákon is elgondolkodni. Már csak azért is, hogy ez a társadalmi párbeszéd még véletlenül se mosódjék össze a rosszízű, már számtalanszor lejáratott nemzeti konzultációval.