…a magyarok és mások erősebb határellenőrzést, valamint nagyobb nemzeti önállóságot követelnek, főleg a migránspolitikában. És itt lép be a képbe Orbán Viktor, aki hétfőn kijelentette, hogy vissza kell térni a nemzetállamok gondolatához. Ezután sürgette a luxemburgi külügyminiszter Magyarország kizárását. A Bizottság egyébként egy felmérésben azt állapította meg, hogy mindössze három olyan terület van, amelyet a tagok több mint fele támogat: harc a terrorizmus ellen, az egységes piac és a digitális szektor fejlesztése.
A The Washington Postnak küldött írásában a washingtoni német nagykövet arra figyelmeztet, hogy nem szabad leírni az Európai Uniót. Az EU-t persze könnyű bírálni, akár jogosan, akár téves, sőt populista alapokon. Nagyon fontos azonban, hogy a Brüsszel-ellenes populista retorikából kihámozzák az igazságot, és hogy ne a közösség legyen a bűnbak a tagállamok minden egyes bajáért. A szervezetnek sok hibája van persze, de a felelőtlen populizmus megkérdőjelezi az egész európai tervet.
Ám az unió vezetői pontosan tudják, mekkora a tét, és képesek is megfelelni a feladatnak. Mellesleg egyetlen kormány sem jelezte, hogy követni akarná a brit népszavazás példáját. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy az EU-nak megvan a létjogosultsága. Szavatolja a békét és a jólétet. Magyarország pl. évente lakosonként több mint 600 eurót kap a többi közt az infrastruktúra kiépítésére.
A „Hogyan tovább?”-ról azonban Németország nem határozhat egyedül, és csakis közösen lehet válaszolni az orosz kihívásra is. A menekültválságot sem oldhatja meg egyetlen tagállam. Pozsony az első kulcsfontosságú lépés lesz, hogy az unió bizonyítsa: képes szavatolni a polgárok számára a biztonságos holnapot.
A The Washington Post úgy értékeli, hogy a luxemburgi diplomácia vezetője igen határozott figyelmeztetést küldött, amely szerint Magyarország a menekültpolitikája miatt megérett a kizárásra. Ez az első alkalom az unióban, hogy az egyik tagállam ilyesfajta támadást indít egy másik tagország ellen.
Az összefoglaló emlékeztet arra, hogy a magyar kormány tavaly a térségen belül az élharcos volt az EU áttelepítése tervei elleni küzdelemben. Saját országát Orbán Viktor keresztény bástyaként határozza meg a feltételezett iszlám invázióval szemben. Jóllehet az itteni iszlám közösség jóformán mikroszkópikus méretű, úgy gondolja, hogy a Közel-Keletről érkező menekültek alapvetően fenyegetik a kultúrát. Az Asselbornnak küldött Szijjártó-féle válasz tükrözi a szervezeten belüli viszályt. Az egyik oldalon van a populista nacionalizmus, amit az idegengyűlölő politika, és a brüsszeli bürokratákkal szemben érzett gazdasági sérelmek alakítanak.
Nyugati vezetők ezzel szemben az egységes Európát szorgalmazzák, ám ezt a közvélemény nem támogatja. A lap idézi Joschka Fischer volt német külügyminisztert, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a xenophóbia és a rasszizmus tönkretszi az összefogást, amivel Európa képes úrrá lenni béke és a rend elleni fenyegetéseken.
A Financial Times szerkesztőségi cikkben mutat rá, hogy a válság miatt kemény tárgyalásokra lesz szükség Pozsonyban, és a tagállamoknak újra kell gondolniuk az alapelveket. A választópolgárok ugyanis egyre borúlátóbbak az ügyben, hogy a politikai vezetés látja-e a gondjaikat és képes-e őket megoldani. Ám ehhez újra kell értékelni az unió alapjait, vagyis az emberek, az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását. Ha ez elmarad, akkor az EU nem veszi figyelembe, hogy szinte végzetes válságba sodródott. Mivel az olcsó kelet-európai munkaerő tömegesen bukkant fel nyugaton, valamint rengeteg a menekült, így elsődleges feladat lett az emberek szabad mozgásának újraszabályozása.
A legtöbb területen afelé kell haladni, hogy a kormányok egymás közt hozzák meg a döntést, az unió ne központosítsa a hatalmat. Ehhez persze az egyes országoknak vállalniuk kell a felelősséget, nem lehetséges, hogy Brüsszelt hibáztassák minden nehézségért. A menekültkérdésben pl. össze kell fogni a külső határok védelmében és a migránsok belső mozgásának irányítására.
Az euró-övezetben ugyanakkor több közös felhatalmazás szükséges, de ez nem vezethet belső mag kialakulásához, vagy ahhoz, hogy a zóna diktáljon a kívül maradt államoknak. Nem lehet szó első- és másodosztályú tagországokról. Pozsony a párbeszéd kezdete lehet ez ügyben, de a vitát nem lehet egyszerűsíteni arra, hogy több vagy kevesebb EU szükséges-e.
A luxemburgi külügyminiszter megismételte, hogy nem Magyarországgal, hanem az Orbán-kormánnyal van baja, de fenntartja, amit mondott, mármint hogy a menekültekkel szembeni bánásmód miatt az országot ki kell zárni az unióból – írja a Die Welt. Asselborn nem csodálkozik azon, hogy véleménye ekkora felzúdulást keltett. Ám azt tartaná jónak, ha a magyar vezetés mély lélegzetet venne és végiggondolná, mi is az Európai Unió és mibe torkollhat a magyar álláspont. Ő maga nem azt szeretné, hogy a magyarokat megbüntessék, de ha egy hatalom az európai értékeket figyelmen kívül hagyva politizál, akkor ott már nincs értelme az EU-s tagságnak. Felidézte, hogy Orbán Viktor birodalmi demokráciának minősítette Brüsszelt, amely szét akarja rombolni a keresztény nyugatot. A pozsonyi csúcsról szólva kiemelte, hogy nincs egyetértés a fő kérdésben, mármint hogy egy jobban működő Európával, vagy netán a nemzeti jogkörök bővítésével lehet-e hatékonyan szembeszállni a globalizáció kihívásaival. Márpedig – tette hozzá – mindig a konszenzus vitte előre az uniót.
A Frankfurter Rundschau kommentárja szerint Magyarország bírálatakor a luxemburgi diplomácia vezetője joggal emlékeztetett arra, hogy Európa több a brüsszeli támogatásoknál vagy a szabad áruforgalom kínálta előnyöknél. Egyetlen tagot sem lehet persze kizárni az EU-ból, de a szavazati jogát fel lehet függeszteni – egy olyan ország esetében, amely korlátozza a sajtó és az igazságszolgáltatás függetlenségét, amely kerítéssel tartja távol a menekülteket. Asselborn Magyarországról beszélt, de Lengyelországra gondolt, mivel az Orbán mintájára alakítja át az államot. Az unió meg nézi, miközben Varsó – megint csak a magyar példát követve – csupán annyit enged, amennyivel formálisan ki lehet pipálni a brüsszeli hibajegyzéket. A magyarok és a lengyelek közönyösen búcsút intenek az európai értékeknek, ám a tudatlanság épp olyan veszélyes az unió számára, mint ha valamelyik tagállam kilép.
Orbán Viktor sokakat magára haragított, mert korlátozta a szabadságjogokat és igen keményen lép fel a menekültekkel szemben – írja a Der Spiegel. Ám ennél jobbat még kívánva sem kívánhatott volna, mármint hogy nekimegy a luxemburgi külügyminiszter, mert sok politikus túlzásnak tartaná az ország kizárását, és a magyar vezető mellé állt. A kormányfő úgy állítja be, hogy ő a nyugati civilizációt kívánja megmenteni, idehaza viszont úgy jelenik meg, mint aki napirenden tartja a migránskérdést, amiért nyugaton sokan pellengérre állítják az országot. Ám közben elterelődik a figyelem arról, hogy a vezető egyre durvább vádakat fogalmaz meg az EU ellen, továbbá teljesen értelmetlen követelésekkel lép fel. Az effajta kijelentések láthatóan egyre jobban zavarják az európai partnereket, köztük Asselbornt.
Az is bosszantja őket, hogy Magyarország ugyan az elmúlt években állandóan megsértette az alapértékeket, mégsem történt semmi. Mi több, ezekben a vitákban Orbán szabályszerűen palira vette az uniót.
Ennélfogva jó ideig senki sem akart vele nyilvánosan mutatkozni, de azután jött a menekültválság. A politikus arra használta ki a kínálkozó alkalmat, hogy megfordítsa népszerűsége csökkenését, illetve komoly kihívóként lépett fel az EU jelenlegi formájával szemben. Félre tenné az értékeket és a szervezetből gazdasági uniót csinálna, bár programot még nem terjesztett elő. Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy nyilatkozott, hogy jogköröket kell visszaadni a nemzeti törvényhozásoknak. Továbbá Magyarországot zavarják az olyan viták, amelyek az unióban pl. a médiatörvényről és az alkotmányról folynak, mert ezeket politikai fegyverként vetik be ellene.
A svájci Basler Zeitung Kelet-Európa szakértője úgy látja, hogy a magyar képmutatás mérgezte meg a légkört az unió és Budapest között. Vagyis, hogy az Orbán-kormány a földrész védelmezőjének állítja be magát, aki megmutatja a többieknek, hogyan kell helyes menekültpolitikát folytatni. Ám eközben nem győzi bírálni Brüsszelt, de azért minden közösségi támogatást szívesen vesz.
A képhez hozzátartozik, hogy kiiktatták a demokratikus biztosítékokat. Egy sor esetben eljárást kellene indítani Orbán jó barátai ellen, csak éppen erre nem alkalmas az engedelmességre kényszerített igazságszolgáltatás. Az állami és a magánmédia javarészt a hivatalos propagandát sugározza. Ha egy lap nem áll be a sorba, akkor azt megbüntetik a közhirdetések megvonásával. Ellenben nagyon jók a független internetes portálok, ám ha valaki bírálja a hatalmat, azért nem kell börtönbe vonulnia, mint mondjuk, Törökországban.
A szakember megerősíti, hogy Orbánnak kapóra jött Asselborn támadása, mert alátámasztja azt az állítását, hogy az országot kívülről támadják. A lap kelet-európai tudósítója, Bernhard Odehnal a kizárás helyett célravezetőnek tartaná, ha az EU végigvenné, hogy mit hajlandó még finanszírozni Magyarországon. A pénzzel biztosan képes lenne jobb belátásra bírni a politikát.