A Nagykövet asszony címet viselő emlékirat az idén májusban jelent meg New Yorkban, és nem egészen három hónappal később immár magyarul is olvashatjuk. Ez a már-már rekord számba menő rohammunka Gálvölgyi Judit fordító, Ara-Kovács Attila szakmai lektor, Hitseker Mária szerkesztő és nem utolsósorban a Kossuth Kiadó érdeme. A „rohammunka” itt a legkevésbé sem negatív jelző, ellenkezőleg: Eleni Kounalakis művének szöveghű, pontos, élvezetes fordítása, a könyv fotóanyaga, egész kiállítása egyaránt szinte tökéletesnek mondható. A könyvet a bemutatója alkalmából tegnap vehette először kézbe a magyar közönség a budapesti Örkény könyvesboltban.
Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszony (a könyv címlapján csak leánynevén szerepel), akárcsak a rendszerváltás óta valamennyi elődje, úgynevezett politikai kinevezettként állt az Egyesült Államok magyarországi nagykövetsége élén. A State Department, pontosabban maga a Fehér Ház hajlamos azoknak osztogatni a kevésbé fontos nagyköveti posztokat, akik megfelelő összeget adományoztak vagy gyűjtöttek össze a regnáló elnök választási alapjára. Mindamellett nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az „amatőrök” egyrészt a gazdasági-társadalmi életben már bizonyították felkészültségüket, másrészt, hogy állomáshelyükön maximálisan támaszkodnak beosztottjaik – profi diplomaták – tevékenységére, tanácsaira. Az e körbe tartozó Eleni Kounalakis-ról ezenkívül azt is el lehet mondani, hogy remek megfigyelő, kitünő elemző és meglepően jó tollú szerző.
A könyv első részében Kounalakis családi hátteréről, saját karrierjéről számol be – az Egyesült Államok mindennapjai, szokásai iránt érdeklődő magyar olvasó számára is érdekesek, tanulságosak ezek a fejezetek. Aztán jön a java: a Magyarországon töltött idő 2010 és 2013 között. Az amerikai nagykövetnek módja nyílt megismerni a magyar szokásokat, hagyományokat, embereket, mindenekelőtt a politikai elit tagjait, akikkel nagyrészt tegeződött. (Angolszászoknál a keresztnéven szólítás nagyjából a magyar tegeződésnek felel meg.) Mivel magyarországi külszolgálata idején – az első hónapokat leszámítva – a Fidesz volt kormányon, elsősorban Orbán Viktorral és bizalmasaival volt alkalma találkozni protokolláris és kvázi magáneseményeken, és meglehetősen jól kiismerte őket.
Noha könyvében nemigen mond kifejezett kritikát a hazánkban megismert politikai vezetőkről, a velük való találkozásokról, megbeszélésekről szóló beszámolóiból azért meglehetős plasztikussággal domborodik ki a róluk alkotott véleménye, értékítélete. És nem is csak az egyes személyekről, hanem az általuk képviselt rendszerről, a magyar demokrácia mai állapotáról is.
Ez a könyv „megsemmisítő kritika az Orbán-rendszerről” – mondta a mű hazai bemutatóján Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértő, a könyv szakmai lektora. És még egy idézet, ezúttal a szerzőtől, illetve a Nagykövet asszony amerikai kiadójától: „A könyvben megfogalmazott gondolatok és jellemzések a szerző saját véleményét tükrözik s nem feltétlenül egyeznek az Egyesült Államok kormányának hivatalos álláspontjával.” Más szavakkal: a könyv nem az amerikai külügyminisztérium hivatalos kiadványa, de illetékes képviselői a kéziratot átnézték és abban (a magyar vezetőkről, törvényekről, kormányálláspontokról, intézményekről és intézkedésekről) nem találtak semmi olyasmit, aminek közzététele szerintük ártana az Egyesült Államok érdekeinek.
Vajha fogjuk-e egyszer olvasni André Goodfriend visszaemlékezéseit magyarországi diplomáciai tevékenységéről?
Eleni Tsakopoulos Kounalakis: Nagykövet asszony. Három év diplomácia, diíszvacsorák és demokrácia Budapesten.
Kossuth Kiadó, 2015.