A Politico című amerikai portál európai kiadása azt írja, hogy Orbán Viktor magyar és Andrej Babiš cseh miniszterelnök az Európai Parlament célkeresztjébe került, mert a képviselők fejlett adatfeldolgozó rendszer alkalmazását követelik annak nyomon követése érdekében, hogy a tagállamokban miként használják fel a mezőgazdasági támogatási pénzeket. E költségvetési terület a legnagyobb kiadási tétel az unió büdzséjében, és az átláthatóság hiánya régóta köztudott módon sok visszaélés forrása.
Elvben ezen a héten kellene véglegesíteni az EU közös agrárpolitikájának a következő öt évre szóló költségvetési számait. Ennek keretösszege 270 milliárd euró. A vita a választott képviselőkből álló Parlament és a tagállami kormányok szempontjait megjelenítő Tanács között arról folyik, hogy kötelező vagy csupán a tagországok által választható legyen az ARACHNE adatbányász-program alkalmazása az eddiginél szorosabb pénzügyi ellenőrzés jegyében. A Tanácsban több tagország a kötelezővé tétel ellen igyekszik érvelni.
A Politico interjút készített Ulrike Müller német liberális EP-képviselővel, aki a Parlament részéről a három főtárgyaló egyike a Tanács képviselőivel folytatott egyeztetéseken. Müller szerint a Parlament azt akarja, hogy tegyenek valamit Babiš és Orbán ellen, mert Magyarországon és Csehországban, valamint bizonyos mértékig Szlovákiában és Olaszországban is, a mezőgazdasági projektek sok aggodalomra adnak okot. A vádak szerint Magyarországon az agráralapok a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező kulcsembereket gazdagítják, Csehország vonatkozásában pedig az derült ki, hogy még ma is a kormányfő mozgatja a szálakat a nagy uniós kedvezményezettnek számító Agrofert agrárbirodalomban. Magyarország politikailag motiváltnak mondja a visszaélésekről szóló jelentéseket, és Babiš is azt állítja, hogy semmi felróhatót nem követett el.
Az említett ARACHNE adatbányász programot önkéntes alapon már használják a regionális politika területén a kifizetések nyomon követésére, de a Politico értesülése szerint a rendszert ma még többem nem találják elég fejlettnek, kifinomultnak.
Ulrike Müller ugyanakkor hangoztatja: nem akarnak minden egyes gazdát túlzott adatszolgáltatási, adminisztrációs teherrel sújtani. Az Európai Bizottság jelenleg nem mutat készséget arra, hogy a szisztémát minden mezőgazdasági kifizetés esetében alkalmazzák – ismerte el a német EP-képviselőnő.
A The New York Times igen terjedelmes cikkben elemzi az Egyesült Államok és Izrael viszonyát, abból a megállapításból kiindulva, hogy Izrael ma már kevésbé függ Amerikától, mint egykoron. Továbbra is nagy kedvezményezettje ugyan az amerikai támogatásnak, de mostanra számottevő mértékű autonómiát ért el bizonsági-politikai vonatkozásban – állítja a többi közt a lap által megszólaltatott Vipin Narang, a neves amerikai MIT politológusa. Izraelnek már nincs szüksége amerikai biztonsági garanciákra, hogy azok megvédjék a szomszédos országoktól, hiszen azokkal jórészt békét kötött. Arra sincs szüksége, hogy az amerikaiak közvetítsenek a palesztin konfliktus ügyében, amelyet a The New York Times által idézett nézetek szerint az izraeliek nagyrészt elviselhető mértékűnek tartanak.
A lap ez utóbbi megállapítás alátámasztására felhozza, hogy a Jordán folyó megszállt nyugati partján mostanság már ritkábbak és alacsonyabb intenzitásúak az izraeliek elleni támadások. Izrael és a Gázában befészkelt csoportok között többször kiújultak ugyan a harcok, de a terheket nagymórészt a gázaiak viselik, és a konfliktusok halálos áldozatainak az aránya, ami korábban nagyjából úgy nézett ki, hogy háromszor annyi palesztin vesztette életét, mint ahány izraeli, mostanra közel húsz az egyhez arányra módosult.
Mindezeken felül Izrael ma már saját maga állít elő sok fontos fegyverfajtát. Összességében: 1981-ben még az izraeli gazdaság 10 százalékát tette ki az amerikai támogatás, tavaly viszont, nem egészen 4000 millió dollárral, már inkább csak 1 százalékot.
A The New York Times megállapítja: Washington saját maga tette nyilvánvalóvá, hogy fellépésének csökken a relevanciája, amikor a minap a gázai rakétaháború kapcsán csak akkor közölte tűzszüneti felhívását, amikor azt már majdnem nyélbe ütötték, egyiptomi közvetítéssel.
Az Izraelre gyakorolt amerikai befolyás csökkenésével párhuzamosan – írja a The New York Times – a demokraták és amerikai baloldali aktivisták egy része felháborodásának ad hangot a Gáza ellen végrehajtott izraeli támadások miatt, és ezzel kihívást intéz azon régóta érvényesülő alaptétel ellen, hogy Washington és Izrael között konszenzus van.
A New York-i lap áttekintése kitér arra is, hogy Izraelnek sikerült kitörnie a nemzetközi diplomáciai elszigeteltségből, és e tekintetben sem szorul már rá annyira az Egyesült Államokra. E témakörön belül a cikk tesz egy olyan megállapítást, amely miszerint Benjamin Netanjahu ki tudta alakítani az illiberális demokráciák olyan hálózatát – benne Brazíliával, Magyarországgal, Indiával és másokkal –, ahol egyenesen csodálják Izraelt.