Augusztus 31–szeptember 3. közt Budapesten rendezik az Európai Régészek Szövetségének (European Association of Archaeologists – EAA) 28. éves találkozóját, aminek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közösen ad otthont. Legutóbb 1876-ban, a VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszus alkalmával irányult ehhez hasonló mértékű szakmai figyelem Budapestre és Magyarországra. Ebből az alkalomból kiállítás is látható a múzeum kerítésén „A régészeti csudák országa – országimázs 1876 címmel”, hogy bárki láthassa a múlt és jelen találkozását.

A hatvan ország csaknem háromezer régészét tömörítő EAA, aminek elnöke Bánffy Eszter, az ELTE címzetes egyetemi tanára,1994-ben alakult, és minden évben más európai nagyvárosban rendezi meg éves találkozóját. Az idei eseményen 199 szekcióban csaknem háromezer előadás hangzik majd el, a szakmai előadásokon kívül pedig számos kísérő rendezvény is szerepel a programban; sok lehetőség kínálkozik kapcsolatépítésre. A konferencia az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Várkapitányság Nonprofit Zrt. közös szervezésében valósul meg.

A rendezvényre a legtöbben Spanyolországból, az Egyesült Királyságból, Németországból és itthonról érkeznek régészek; jönnek az Egyesült Államokból meg Chiléből is. Az ünnepélyes megnyitót szerdán tartják a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Várkert Bazárban, a szakmai események szeptember 1–3. között zajlanak. Hat fő téma köré csoportosulnak az előadások.

A magyar régészek számára a témák közül kettő a helyi vonatkozások miatt kiemelten fontos. Az egyik annak bemutatása, hogyan integrálódtak a különböző népek a Kárpát-medencében, a másik a Római Birodalom újabban feltárt emlékei.

A tanácskozáson a régészet jelenlegi nagy kérdései mellett más aktuális témákat is érintenek majd, így például foglalkoznak a klímaváltozással és annak régészetre meg társadalomra gyakorolt hatásával is. Az eseményen számos ELTE-s hallgató vesz részt.

A konferencia jelképének grafikai megoldásait a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Seuso-kincs egyik korsója ihlette: az egymás felé tartó, és egyszerre független vonalak a kutatók szabadságára és összekapcsolódására utalnak. A színválasztás sem véletlen: a sárga a barátságos fogadtatást, a találkozás örömét sugallja, a zöld a fenntarthatóságot jelzi – a rendezvényt a lehető legkisebb ökológiai lábnyommal szervezik. A konferencia (Re)integration mottójának üzenete egyszerre jelenti a régészet, a muzeológia és az örökségvédelem egységének visszaállítását, valamint a nemzetközi kutatók újra találkozását a világjárvány után.