Ez most az a helyzet, amikor felborul a szokásos sorrend: mármint az, hogy történik valami, arról a média véleményt formál, én pedig ismertetem ezt a véleményt.
Kézenfekvő, hogy ma reggel a brüsszeli EU-csúcs értékeléséről kellene szólnom, csak az a probléma, hogy hajnalban, amikor pásztázom a netet, még nem történt meg az, amit értékelnie kellene a médiának: az uniós országok csúcsvezetői még most sem jutottak dűlőre az EU 2021–27 közötti, több, mint egymillió millió eurós költségvetési kereteiről, valamint a járvány okozta gazdasági visszaesésből való kilábalást célzó, további 750 ezer millió eurót megmozgató pénzügyi csomagról. Így nem kizárt, hogy mire ez a néhány perc adásba kerül, addigra Brüsszelben felszáll a fehér füst. Barend Leyts szóvivő éppen most közölte a Twitteren, hogy az Európai Tanács elnöke reggel negyed hatra újra összehívta a plenáris ülést az immár ötödik napjába lépett tanácskozássorozaton.
A Reuters hírügynökség egyelőre ott tart, hogy a tagállami vezetők „a jelek szerint közel voltak a megállapodáshoz”. Több egybehangzó forrás szerint a tárgyalások kiinduló pontjához képest az egyre gyűröttebb arcú politikusok eljutottak odáig, hogy a 750 ezer millión belül már nem 500, hanem csak 390 ezer millió lenne a megsegített tagállamoknak juttatott vissza nem térítendő támogatás – a többi kölcsön.
Ami azt a kérdést illeti, hogy a jövőben a jogállamisági normák tiszteletben tartásától tegyék-e függővé az uniós források folyósítását, a Reuters diplomáciai forrásból származó értesülése szerint sikerült olyan irányba előre lépni, ami elkerülhetővé teszi a kilátásba helyezett magyar vétót.
A jogállamisági kritériumot illetően egyébként Janez Jansa szlovén miniszterelnök – az EurActiv brüsszeli uniós hírportál beszámolója szerint – visszautasította a Financial Times című londoni lap azon állítását, miszerint Magyarország, Lengyelország és Szlovénia akadályozná azt, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartását összekapcsolják az uniós támogatások kifizetésével. „Téves” – hangoztatta Jansa. „Mi csak azt akarjuk, hogy ugyanazok a normák vonatkozzanak mindenkire – Lengyelországra, Szlovéniára, Luxemburgra, Magyarországra, Németországra. Ugyanazok a normák a bíróságok és a média függetlenségét, a szólásszabadságot illetően. Semmiképpen sem támogatjuk a szelektív igazságosztást és a kettős mércét” – fogalmazott a szlovén kormányfő.
Mindebből én azt hámoznám ki, hogy valamiképpen kitérnek a csúcsvezetők a jogállamisági feltételre, de hogy pontosan miként lehet azt majd érvényesíteni, ez a szakértők találékonyságától is függ.
A Der Spiegel hírmagazin internetes oldala a dpa német és az AFP francia hírügynökség értesülései alapján a következőket írja a német, francia és kelet-európai diplomaták által megtalált kompromisszumos csodaformuláról, amely állítólag érvényesíti is a jogállamisági kritériumot, és el is kerüli a magyar vétót. A szöveg úgy szól, hogy az Európai Tanács aláhúzza az EU pénzügyi érdekei védelmének és a jogállamiság tiszteletben tartásának a jelentőségét. Ennek alapján feltétel-rendszert dolgoznak ki az uniós költségvetés és a válságból való kilábalást célzó pénzügyi csomag védelmére. A pénzeket tehát csak bizonyos feltételek alapján lehet kiosztani. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság – az EU központi javaslattevő és végrehajtó intézménye – az előírt kritériumok megsértése esetén intézkedéseket javasol, és ezeket az intézkedéseket a tagállamok minisztereinek a tanácsa minősített többséggel fogadja el.
Ha tovább hámozhatom ezt a Spiegel által ismertetett formulát, akkor azt kell mondjam, hogy egyfelől bejött a papírforma: nem ahhoz kell majd minősített többség, hogy a tagállamok képviselői visszadobják a Bizottság által javasolt pénzmegvonást – miként az az eredeti bizottsági elképzelésben szerepelt –, hanem ahhoz, hogy elfogadják a szankciót. A jogállamiságot feltételezés szerint megsértő tagállamnak tehát elég egy blokkoló kisebbséget maga mellé állítania. A Spiegel-formulából az is kitűnik, hogy a csúcsvezetők most megelégednek annak az eldöntésével, hogy a szakértők ki fogják dolgozni ezt a bizonyos feltétel-rendszert. Az állam-, illetve kormányfők a maguk részéről ezzel biztosítják a csúcstalálkozó sikerét, a többit pedig majd meglátjuk.
Ezzel azonban még nincs minden elintézve, mert az EU-csúcson születő alkut meg kell szavaznia az Európai Parlamentnek is. A bécsi Der Standard felhívja a figyelmet arra, hogy a bajor Manfred Weber, aki az uniós parlamentben a legnagyobb létszámú frakció, a néppárti politikai csoport vezetője, tegnap a ZDF német köztévé esti híradójában közvetett módon az Európai Parlament vétóját helyezte kilátásba arra az esetre, ha a csúcson nem tennék függővé az uniós támogatást a jogállamisági követelmények tiszteletben tartásától. „Ez lesz a központi próbakő. Nem várhatjuk el a világtól az általunk vallott értékeket, ha mi magunk nem érvényesítjük azokat” – mondta Weber.
És – éppen csak mikrofonba mondtam ezt a médiaszemlét, amikor jött a gyorshír a The New York Times szolgáltatásában: a tagállami vezetők megegyeztek a válságból való kilábalást ösztönző pénzügyi csomagról.