Lejárt volna a hagyományos szállodák kora? Nos, korántsem, de a kereslet újabban eltolódik a valamilyen szempontból különleges, egyedi szolgáltatást vagy stílust kínáló házak felé. Világszerte hódítanak a barlang- és jéghotelek, a hajdani börtönökben és világítótornyokban berendezett turistaközpontok, és nem ritka a fákon megépített bungalókat, vagy a vízre telepített pálmafa kunyhókat kínáló sziget sem. (A képen: a Magdas szálló hallja Bécsben.)
Nyugati szomszédunk, Ausztria sem szűkölködik érdekes szállodákban. A biohotelek új nemzedékének jellegzetes tagja a bécsi Daniel (a képen a szálloda portája), amelynek tetején ilyenkor már tízezer szám nyüzsögnek a méhek. Nemcsak kaptárakkal, azaz méh-hotelekkel várják a szorgos bogarakat, hanem almafákkal is, hogy ne kelljen messzire repülniük a virágporért. Ami nekem különösen tetszett, hogy az így megtermelt mézet szolgálják fel a szállodában a reggelihez, és persze kapható kis üvegekben, a portaárudában is.
Az egyedi formavilágú, III. kerületi hotelban – amely közvetlenül a Belvedere Palota mellett található – a séf a hotel saját kertjéből származó gyógynövényekből, zöldségekből és gyümölcsökből főz. Minden szék és asztal más, lomtalanításból származnak, természetesen gyönyörűen rendbe hozva, a falakon retro tárgyak.
A méh-dédelgetés és -telepítés évek óta társadalmi ügy Bécsben, viszont csak első alkalommal rendezték meg nemrég „a méhek napját” a bécsi városházán, ahol az alapvetően ártalmatlan rovarokkal kapcsolatos információkon kívül mézpiaccal, kóstolóval, kaptárral és méhhotel-készítő műhellyel várták az érdeklődőket. Az osztrák szövetségi főváros nemcsak aktív támogatója az ökológiai gazdálkodásnak: úgy kezelnek számos rétet és parkot, hogy a Bécsben élő mintegy 200 millió méhnek mindig legyen elegendő tápláléka. Újabban egyre több városi létesítményen – például az Ebs Wien víztisztító-telepen, a központi temetőnél, a Duna-szigeten, valamint múzeumok és szállodák tetején látják szívesen e hasznos rovarokat.
Ha extravagáns élményre vágyunk, akkor utazzunk el a Das Park Hotelbe (bal oldali kép), a Linz melletti Ottensheimbe. Ott a zöld rétre egymás után kihelyezett betoncsövekben hajtják álomra fejüket a vendégek. A csövekben alig van több berendezés egy ágynál. A puritán ötlet azonban így is szép számmal vonzza a látogatókat, főleg a fiatalok imádják a szundikálást a természet lágy ölén.
Ma már kevéssé számítanak különlegesnek a kastélyhotelek, de napjainkban is megdobogtatják a romantikát kedvelők szívét. Ilyen a Wachau szívében, Mühldorfban működő Burg Oberranna vendégház. A XII. században épült kastély nagyszerű renoválás után immáron luxushotelként üzemel Ausztriában. Mint a középkorban, lovakon körbejárható a környék, ahol igen sok a látnivaló, elsősorban a világörökség részéinek számító monostorok és templomok. (A második nyitó képünkön a Burg Oberanna vendégház egyedülálló helyisége, a kripta.)
A magyarok különösen szeretik az olyan szállodákat, ahol honfitársainkból áll a személyzet. Nos, több ilyen is működik Bécsben, bár – érdekes módon – az igazgatóság nem hivalkodik ezzel a ház honlapján, talán mert nem elsősorban a magyarokra számít.
Ha már a személyzetnél tartunk, a legizgalmasabb szálloda e tekintetben a bécsi magdas HOTEL (így, kis- és nagybetűkkel) a Práter, az ottani Városliget peremén. Nemrég még idősek otthona, majd hajléktalanszálló volt, ma viszont kizárólag bevándorlók üzemeltetik. (A képen a hotel egyik szobája.)
A berendezésnél igyekeztek takarékoskodni, a recycle jegyében, helyi formatervezők bevonásával újítottak fel régi bútorokat, sokat pedig lomtalanításból szereztek. Az egyik internetes bejegyzésben olvasom, hogy a felújítás nem ment minden gond nélkül: kevés pénz volt rá, valamint a környékbeliek ellenállását is le kellett küzdeni. A Práter a turisták által szívesen látogatott környék, és az ott élők nem lelkesedtek az ötlettől, hogy menekültek dolgozzanak a szállodában. A sok ezer kilométerről érkezett, ezeregy megpróbáltatáson átment, szakképzetlen, olykor a német nyelvet sem igen beszélő emberek kaptak itt lehetőséget arra, hogy üzemeltessenek egy hotelt.
A „normál” szállodák is állandóan változnak. Az egyik leglendületesebben terjeszkedő európai lánc a Motel One, amelynek egyik „szeme” a bécsi Opera háta mögött fogadja a vendégeket. (A képen a szálloda hallja.)
A szálloda jellegzetes példája annak, hogyan lehet három szín – a türkiz, a fehér és a szürke – variálásával, a csodás régi gipsz-stukkók és a minimal stílusú lámpák, fotelek alkalmazásával karakteressé tenni egy hotelt. Igaz, a szobák többségében nincs hűtő és telefon sem, de az egy-két éjszakára megszállók ezt nem is hiányolják, hiszen ma már mindenkinek van mobiltelefonja, a minibár pedig, úgy látszik, ma már nem kifizetődő beruházás, arról nem beszélve, hogy energiafaló.