Miközben a Vatican News (ezt a lapot nem Soros pénzeli, s nem is a „keresztény szabadság” ellenségei tulajdonolják) arról számol be, hogy Aleppó melkita érseke, Jean-Clement Jeanbart a leghatározottabban elítélte a Szíria északkeleti része ellen indított török katonai támadást… (Nyitó képünk forrása: Berliner Zeitung)
…amelyet a török elnök cinikusan a „Béke forrásának” nevezett, ám amely az érsek szerint újabb rendkívül súlyos humanitárius katasztrófával fenyeget, vérfürdőhöz, rengeteg ártatlan ember életének kioltásához, emberek millióinak otthonukból való elűzéséhez vezethet. Ráadásul mindez Szíria erőforrásokban (víz, olaj, gáz, termőföld) talán leggazdagabb vidékén, a török agresszor által egy extra-territoriális szigetet létrehozva egy másik nemzet testén belül, s miközben a protestáns World Council of Churches (Egyházak Világtanácsa) annak ad hangot, hogy a török katonai erőszakot közvetlenül akár kétmillió ember is megszenvedheti, legfőképp azon a területen, ahol keresztények, jeziditák, kurdok és arabok laknak együtt békében…
…továbbá, míg az USA-ban az eddig Trumpot támogató evangéliumi (evangelical) keresztények „Shame on Him” (Szégyen rá!) felkiáltással tiltakoznak, a Christian Broadcasting Network (CBN) alapítója, a befolyásos Pat Robertson felháborodásának adott hangot, s annak, hogy Trump elveszíti „mennyei mandátumát” (mandate of heaven), a neves lelkipásztor, Franklin Graham Trumptól döntésének haladéktalan visszavonását követeli…
…Asthy Bahro az Evangelical Alliance of Kurdistan korábbi
igazgatója a régió kereszténységének kipusztulásától tart, s közben egyre
többen árulásnak, az elnök eddigi legnagyobb tévedésének nevezik a trumpi
döntést, aközben a „keresztény szabadság” magyarországi bajnokai hallgatnak.
Bizonyára van valamilyen fajsúlyos oka és magyarázata
ennek a némaságnak, amint volt csinos summában kifejeződő oka a keresztény
társát lemészároló azeri baltás gyilkos futni hagyásának is, hiszen már ezzel
is manifesztálni kívánta az Orbán-rezsim a bimbózó és szárba szökkenő
„keresztény szabadságot” és keresztényvédelmet.
Érdekelne, vajon Orbán és Erdoğan (Dobó és
Jumurdzsdák, kéz a kézben, a gyaur Nyugat ellenében) milyen zsíros elvi
alapokra helyezte a példás szolidaritáson nyugvó baráti együttműködést. Azt,
hogy mennyire taksálnak egy azeri baltát Felcsúton, már tudjuk.
Ám hogy mennyit ér a török balta ugyanezen a vidéken, csak ezután fogjuk megtudni.
De előbb-utóbb ez is kiderül. Biztos vagyok abban, hogy ez összehasonlíthatatlanul undorítóbb és gyomorforgatóbb lesz, mint egy luxusjachtban rögzített, s közkinccsé tett videó. Mert ez utóbbiban lelkes, kínos és felettébb komikus amatőrök próbálták – NDK-időket megidéző tárgyaktól körülvéve – leképezni mindazt, amit a pornófilm-iparból lestek el a „keresztény szabadság” biztosította szabad idejükben, ám az előbbit egy vérprofi török és egy vérprofi magyar műveli, akitől a filmipar, úgy értem, a maffiákat és maffiaküzdelmeket megjelenítő filmipar tanulhatna rengeteget.