Mészáros Lázár – Eywood (Anglia)

Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc bukása után politikusok és katonák sokasága választotta a száműzetés keserű kenyerét, számosan az emigrációban lelték halálukat. Közéjük tartozott az első felelős magyar kormány hadügyminisztere is…

Mészáros Lázár (1796–1858) honvéd altábornagy, aki nemcsak katona volt, de tudományos munkássága alapján a Magyar Tudós Társaság 1844-ben levelező tagjává választotta. A tudós katona huszártisztként részt vett már a napóleoni háborúkban, először a 7., majd az 5. huszárezredben szolgált, melynek parancsnoka lett. Reformkori működésével, írásaival érdemeket szerzett a gazdaság és tudomány fejlesztésében. Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc egyik fő szereplőjeként hadügyminiszter, képviselő, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, nevelési főfelügyelő, fővezér és vezérkari főnök volt. Gazdag irodalmi hagyatékával, Magyarország polgári átalakítását és a tudományos haladást szolgáló életművével beírta nevét nemcsak történelmünkbe, de tudománytörténetünkbe is.

A világosi fegyverletétel után Mészáros 1849. augusztus 14-én lépte át a török határt, az osztrák és orosz kormány éles diplomáciai csatározást folytatott a Portával kiadatásukért. A török kormány felszólította a menekülteket az iszlám vallásra történő áttérésre, amit többségük elutasított. Mészáros is határozottan megtagadta, noha még magas katonai méltóságot is ígértek neki a törökök. Onnan 1851-ben távozhatott: májusban Szmirna (Izmir) kikötőjében szállt fel egy brit utasszállító gőzhajóra. A southamptoni kikötőben a polgármester üdvözölte a volt hadügyminisztert és társait, amiért hősünk angolul mondott köszönetet.

Politikával ebben az időben kevésbé foglalkozott, de nyilatkozataiból kiderült, hogy ha a haza hívná, akkor újra fegyvert fogna a függetlenségért és szabadságért.

Mészáros Lázár 1853. augusztus 23-án lépett amerikai földre, politikai szereplést ott sem vállalt, de az eseményeket élénk figyelemmel kísérte, megismerkedett Harriet Beecher Stowe asszonnyal, a Tamás bátya kunyhója szerzőjével, és kiterjedt levelezésében számolt be életének alakulásáról. Ám 1854 márciusában leégett a háza, áprilisban négy napig tartó zápor és orkán után víz öntötte el farmjának egy részét, nyáron viszont minden vetése kiszáradt. A károk megrendítették Mészárost, aki tizennégy havi gazdálkodás után eladta farmját, majd New Yorkban házitanítóként működött: bő három éven át német, olasz, latin, görög, francia nyelvekre, valamint matematikára és más tantárgyakra oktatta egy tehetős család négy gyermekét.  

1857 decemberében elhatározta, hogy Svájcban fog megtelepedni, jóllehet, közben állampolgárságának ügye is rendeződött, Mády Mészáros Lázár néven 1858. szeptember 15-én megkapta az Amerikai Egyesült Államok állampolgárságát igazoló okiratot. Ennek ellenére megvette a jegyét az Arábia hajóra, amely október 15-én futott ki New Yorkból, s ezzel véget ért ötesztendős amerikai tartózkodása.

Az Arábia október 25-én kötött ki az angliai Liverpoolban, ahová a tábornok már nagyon legyengülve érkezett meg. Mégis úgy döntött, hogy állapota javul és néhány napra Londonba megy. Mészáros Lázár 1858. november 16-án hunyt el egy eywoodi kastélyban. (A kastély, ahol látogatóban járt, a szintén emigráns Teleki Sándor gróf anyósa, Lady Langdale birtoka volt.) Hamvait az eywoodi parktól negyedórányira, a Titley helységhez tartozó sírkertben temették el. Halálhírét közölték az angol, német és más külföldi lapok, de hazájában ekkor még csak visszafogottan emlékeztek meg róla.

A Magyar Tudományos Akadémián az emlékbeszédet csak a kiegyezés után, 1868-ban mondta el Gyulai Pál rendes tag. Ebben megállapította, hogy „Mészáros mindvégig híve marad az 1848-ki forradalomnak, sőt szerepet játszik benne, de inkább a hazafi kötelesség és katonai becsület érzetéből, mint politikai erős meggyőződésből vagy Kossuthhoz való ragaszkodásból”. Méltatva életét és munkásságát leszögezte, hogy benne „kitűnő írói tehetség lappang… Mindenik munkája inkább becses irodalmi mű, mint tisztán történeti forrás”, bár nem tagadta „történetforrási becsét” sem.

Mészáros Lázár 133 esztendőn keresztül pihent angol földben. 2019. november 16-án Marie-Christine Winstone a Hadisírgondozásért Emlékérmet kapta elismeréseképpen, a hölgy ugyanis évtizedeken keresztül gondozta és felügyelte a sírt, az exhumálást követően is. Akkor avatták fel ünnepi istentisztelet keretében a Batthyány-kormány első hadügyminiszterének a helyi templom falán elhelyezett emléktábláját. 

A sírt még az 1960-as évek elején találták meg ugyan, és már akkor felvetődött a hamvak hazahozatalának gondolata, de azt az Amerikában élő leszármazottak – Mészáros végakarata alapján – csak a rendszerváltást követően engedélyezték, ahhoz kapcsolva, hogy az utolsó idegen katona is elhagyja az országot… Maga az exhumálás már 1991-ben megtörtént, ugyanazon év március 15-én Mészáros Lázárt szülőföldjén, Baja város templomának kriptájában helyezték végső nyugalomra. Erről egy filmriport így számolt be.

Nagyon köszönöm Oláh Gábor információit és fotóit!