(Dési János jegyzete) Lázár a minap kijelentette, hogy az élelmiszerekkel foglalkozó, főleg olcsó termékeket árusító, külföldi kiskereskedelmi láncokat ki kell szekálni az országból. Azokat, ahol a legtöbb ember vásárol.

Egy közkeletű vélekedés szerint ahogy minden diktátort utolér a végzet, így Orbán Viktor sem kerülheti ezt el. Akadnak, akik a Julius Caesar-, Ceaușescu-forgatókönyvet vizionálják, mások reálisabbnak tartják a Kádár–Grósz-menetet.

Eszerint, sajátjai közül fogja valaki megpuccsolni az Északi-középhegység géniuszát. S korunk Grósza Lázár János lehetne. Kis kor, kis grószok.

Ennek persze a londoni szállodások felettébb örülnének. Mi meg csak abban bízhatnánk, hogy a nagy Grósz sem tartott sokáig. Mindenesetre Lázár, aki vadászkastélyt növeszt a semmiben és Bécsbe jár szörnyülködni az ottani állapotokon (lásd még a rothadó Nyugat mákonya!), a kis vezetőnek is feltűnt és egyelőre szolid száműzetésben tartja, ahol azért Lázárnak csurran-cseppen valami mindig.

Na most, ez a Lázár a minap kijelentette, hogy az élelmiszerekkel foglalkozó, főleg olcsó termékeket árusító, külföldi kiskereskedelmi láncokat ki kell szekálni az országból. Azokat, ahol a legtöbb ember vásárol. Az direkt pluszpontot ér neki nyilván, hogy ehhez azért az Európai Unióval is meg kellene rontani a kapcsolatot, talán még ki is lépni, merthogy a tőke szabad áramlása az egyik alaptétel. Kétségtelen, van gyakorlata abban a fideszes társaságnak, hogy olyan ajánlatokat tegyen, amelyeknek nehéz ellenállni. A nép ezt úgy szokta a maga keresetlen egyszerűségével megfogalmazni, hogy nyilván azt mondják az illetékesnek kedvesen mosolyogva, hogy vagy az aláírásod, vagy az agyvelőd lesz a szerződésen – végülis, itt szabadság van, tessék választani.

És Lázár még nem taszította le ugyan a trónról Orbánt, de mégis csak érdekes ez. Főleg, ha felidézzük a dohányboltok ügyét. Egy gyors húzással sikerült ezt a biztos üzletet a kegyenceknek és a rendszer kiszolgálóinak odaadni, nem beszél a nagy vadász a levegőbe.

A főbb élelmiszer-kereskedelmi egységek jelentős része német. Sebaj, a nemzeti szabadságharc már csak ilyen. És persze lehet, hogy most a német autógyárak úgy gondolják, őket ez nem érinti, de azért egy kis nyugtalanság talán átfut bennük is. Hétfőn még a tiéd, kedden jön a Lázár és odaadja valamelyik hódmezővásárhelyi barátjának. Végülis van keleti Mercedes is, csak Wartburgnak hívják.

Szólok, az a fickó, aki itt március idusát akar csinálni, szépen visszaröppentené az országot a múltba. Ahol szörnyülködni kellett, hogy mi folyik Bécsben, miközben minden épelméjű tudta, hogy mi a különbség a Graben és a Váci utca között.

Amikor először jártam Bécsben, az első kultúrsokkot egy élelmiszerbolt joghurtos pultjánál kaptam. Hát… ha ott nem volt ötven fajta, akkor egy sem. Pesten, ugye, volt egyféle joghurt és egy másik féle kefir. Már a bomlás idején meg a kaukázusi. Be is tett Kádárnak a bőség efféle zavara. Kétségtelen, egyszerűbb volt választani, mint Bécsben: kell vagy nem kell, megeszed vagy sem, és kész.

Trappistasajt, Mackó, esetleg pálpusztai – veronai és párizsi, pult alól szalámi. Ennyi az egész. Ja, és cseresznye, kevert, rumpuncs az italos pultnál.

Igazán remek lesz, majd a külföldön dolgozó nagybácsi csempészik be nekünk Fa szappant és dobozos sört.

Közben D. Szilárd még mindig büntetlen előéletű is a helyén van, mert mint megtudtuk, utána még rémesebb jönne – amit ma nehéz elképzelni, de ne becsüljük le őket.

A kis géniuszunk meg éppen az Európai Uniót akarja szétverni, csakhogy a lopás zavartalanul folyhasson tovább.

Lázár meg még a joghurtunkat is elvenné – tényleg, kinek drukkoljunk így?