Orbán retteg, mint minden diktátor

(Szerző: Sándor Zsuzsanna / 168 Óra / az interjú 2018. május 3-án jelent meg, ám ma is időszerű) Varga Zoltán pszichológus ötven éve foglalkozik pszichoterápiával, valamint a versenyszférában dolgozó felsővezetőknek ad tanácsokat. Írásaiban gyakran foglalkozott a hatalom személyiségre, illetve közösségekre gyakorolt hatásaival. Politikai vezetők, köztük Orbán Viktor pszichológiai karakterét is elemezte már. A terapeuta arról is beszélt, hogy a miniszterelnök fél, mint minden diktátor, mert érzi, hogy túlméretezett hatalma előbb-utóbb rá fog omlani.

– Április 8. után sokan zuhantak mély apátiába. Új népbetegség lett a választási depresszió?

Fotó: Bazánth Ivola

– Azokban a körökben, amelyekben én mozgom, inkább sokkot és nagy lehangoltságot tapasztaltam. Én inkább csak meglepődtem. A magas választási részvételt látva egy pillanatra magam is elhittem: itt még történhet valami. De ez csak egy ködös pszichés állapot következménye lehetett. Naivan azt hittem, a csapból is folyó sorosozás már nem folytatható tovább, és az emberek nem dőlnek be annak az eszement propagandának, hogy a történelem menetét egy Amerikában élő öreg magyar tőzsdés irányítja. Tévedtem.

– Elhittük, hogy ilyen választási törvénnyel, ilyen ellenzékkel is lehet győzni. Hiú remények csapdájába estünk?

– Talán kevésbé lepődtünk volna meg, ha szembenézünk a realitással. Ebben az országban hosszú ideje a tébolyda légköre uralkodik. Egészen abszurd dolgok váltak mindennapossá. Én még emlékszem arra, amikor a rendszerváltás után egy fiatalember azt kiabálta a parlamentben: „A kormány hazudik!” Ő volt Orbán Viktor, aki most a kormányzását hazudozásra, gyűlölet szítására és félelemkeltésre alapozza. A gyűlölködés az egész társadalomban ragályosan terjed. Mégis a legabszurdabbnak azt tartom, hogy Orbán, amikor 2010-ben először nyert kétharmaddal, történelmi lehetőséget kapott, de ezzel semmit sem tudott kezdeni.

– Dehogynem! A saját hatalmát építi nyolc éve sikeresen. Harmadjára is kétharmaddal győzött.

– Ha a politika a közügyek normális, racionális intézését jelenti, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Európában a politikusoknak az a dolguk, hogy egészségüggyel, oktatással, gazdasággal, külpolitikával foglalkozzanak. Ezeken a területeken Orbán semmit nem ért el. Az ország pénzügyileg csak azért nem roppant össze, mert az unió fenntartja. A hazai egészségügy, az oktatás romokban, a külpolitikai megítélésünk katasztrofális. Az Európai Parlamentben a legsúlyosabb szankció, a 7-es cikkely Magyarország elleni bevezetését kezdeményezték. A napokban száz nemzetközi hírű akadémikus és író nyílt levélben követelte Merkeltől, hogy lépjen fel Orbán ellen, és indítsa el a Fidesz Európai Néppártból való kizárását.

– Ha ön szerint Orbán nem politikus, akkor micsoda?

– Elszabadult neveletlen fiatalemberként került a hatalomba, és a feladathoz nem tudott felnőni. Amihez csak nyúlt, mindent tönkretett, a keze nyomát legfeljebb az országot elárasztó Stop, Soros!-plakátokon hagyta ott. Ha megszólal, rettenetes lappáliák ömlenek a szájából. És közben egyre inkább elszakadt a valóságtól. Az egykori szegény vidéki srác ma száz- és ezermilliárdok fölött rendelkezik, és hatalmi tobzódásában nem ismer gátakat. Mivel szereti a focit, szülőfalujában megépítette a Puskás Akadémiát. Mellé kisvasutat.

Kép: 4024.hu

Gyerekkoromban én is nagyon vágytam Märklin kisvasútra, mindennap megcsodáltam a játékbolt kirakatában, de nem volt pénzünk rá. Orbán kárpótolta magát igazi vonattal. Amikor kritizálták ezért, kijelentette: „Ha támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” És tényleg milliárdokból tervezik a továbbépítést. Én azonban nem irigylem Orbánt, inkább sajnálom. Roppant hatalmának súlya egyszer rá fog zuhanni, és maga alá temeti. Ezt ő is érzi, és nagyon fél, mint lelke mélyén minden diktátor.

– A hívei viszont bátornak tartják Orbánt, mint egy népmesei hőst, aki egyedül szembe mer szállni a világgal.

– Ez nem bátorság, inkább vakmerőség és melldöngetés. Érdekesek ennek a viselkedésnek az etológiai párhuzamai. Az állatlélektani kutatások szerint például a gorilla akkor veri a mellét, ha fél. Embernél is hasonló ez a működés: a melldöngető kivagyiság a félelem jelzése. A miniszterelnökön látszik a kulturálatlansága is, ahogy zsebre dugott kézzel áll, szotyolázik, zavartan gombolgatja a zakóját. Ha mások beszélnek hozzá, jegyzetel, mintha fontos lenne neki, mi hangzik el. Egyszer egy tévéközvetítésnél felülről megmutatták, mit jegyzett a papírra: értelmetlen, összevissza firkákat.

– Mit olvas ki ebből a pszichológus?

– A teljes kompetenciahiányt és rémületet. Terapeutaként gyakran tapasztaltam, hogy az életminőség és a pszichés állapot a test változásain is megmutatkozik. Orbán a korához képest jóval idősebbnek látszik, terhei alatt elhasználódik. A legelső kormányzása idején még önálló gondolkodásra képes embereket választott maga mellé. Nézzék meg, ma milyen figurákkal veteti magát körül a rezsibiztos Németh Szilárdtól Kósa Lajosig. Hihetetlen az intellektuális züllés és a szolgalelkűség mértéke. Orbán despota önkényúrként irányítja alattvalóit. E kapcsolatok milyensége olykor a nyilvánosság előtt is lelepleződik. Például a választás idején a Nemzeti Választási Bizottság megbírságolta Orbánt, amiért gyerekekkel kampányolt a szüleik engedélye nélkül. Aztán egy rendezvényen a miniszterelnök találkozott Patyi Andrással, az NVB elnökével, és odaszólt neki: „Hallom, Patyi, megbüntetett engem!” Mire az elnök pironkodva kért bocsánatot a törvénysértő miniszterelnöktől. És nálunk ezek a lakájviszonyok teljesen természetesek.

– Ez magyarázatot ad arra, miért szavaznak annyian Orbán önkényuralmára?

– A Fidesz vidéken, főleg a kis településeken tarolt. Kimutatták, hogy a legszegényebb falvakban szinte mindenki a Fideszre szavazott. Az emberek intellektuális kiszolgáltatottságával könnyű visszaélni.

– Hogy érti ezt?

– Láttam egy videót, amelyben a riporter utcai járókelőket kérdezett arról, mit szólnak ahhoz, hogy az unió 2019-től bevezetné az arab számokat. A többség bedőlt a becsapós kérdésnek, és azt felelték: nincs szükségünk arab számokra. Jól mutatja ez is, hogy az idegenek elleni előítéletek milyen erősen befolyásolnak sokakat. Nem képesek átgondolni a válaszaikat. Pedig ezek a riportalanyok jól öltözött középosztálybeliek voltak egy vidéki nagyvárosban, Pécsen. Mit várjunk akkor a nincstelen, tanulatlan rétegektől? A felkészületlen, intellektuálisan védtelen lakosság hogyan tudna átlátni a politika manipulációin? Az egyik híradóban megkérdeztek egy cigány asszonyt, miért szavazott a Fideszre. Azt mondta: krumplit adtak neki, és tűzifát ígértek. Az ő helyzetében ez érthető válasz volt. Ezek az emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy azon gondolkodjanak, mi is a Fidesz, és mit akar. Nem szabad ezért lenézni őket. Én inkább együttérzek velük, mert nincsenek felkészülve arra, hogy a saját sorsukról döntsenek. Másfelől egyetértek azokkal a diákokkal, akik azért tüntetnek, hogy az iskolákban ne a lexikális tudást tömjék a fejükbe. Gondolkodni tanítsák meg őket, hogy esélyük legyen értelmezni a körülöttük lévő világot.

– Minél irreálisabb a gyűlöletkampány, annál hatásosabb? A nálunk nem létező migránsoktól lehet a legjobban félni?

– Az emberek többsége nem gonosz idegengyűlölő, egyszerűen félti a családját, gyerekeit. Attól, mert valaki a saját községében nem találkozott migránssal, elhiheti, hogy máshol az országban már ott vannak ezek a veszélyes jövevények. Bár nem illik a mai Magyarországot a náci Németországhoz hasonlítani, én ezt az illemszabályt nem tartom be. Tudjuk, hogy Európa egyik leghatalmasabb és legkulturáltabb országát hogyan tette tönkre egy diktátor és a goebbelsi propaganda. Megváltozott azóta a világ, biztos, hogy ez nálunk nem fog bekövetkezni újra. De tényleg minden hazai közszolgálati rádió és tévé, sőt egyes kereskedelmi csatornák is reggeltől estig a migránsozást és a sorosozást szajkózzák. Ez vésődik be az emberek agyába, ezt tanulják meg.

– Ehhez a választási eredményhez azonban az ellenzéki pártok is kellettek. Politikusaik nem képesek együttműködni, sem felülemelkedni kicsinyes érdekeiken.

– Én őket sem tekintem politikusoknak, ugyanis nem tudtam elhinni nekik, hogy fontos számukra az ország sorsa. Akadtak a magyar történelemben igazi politikusok, például Deák Ferenc, aki egy csodálatos elme volt, és valóban azért küzdött, hogy a hazáját jobb helyzetbe hozza. A jelenlegi ellenzékben leginkább szövegelő alakokat látok. Csakis a saját véleményük érdekli őket, és mind azt hiszi magáról, hogy ő mindent jobban csinál, mindenki másnál okosabb. Az ellenzéki jelölt elképzeli magát újra megválasztott képviselőként a parlamentben, a Hír TV vagy az ATV stúdiójában nyilatkozni, és neki ez a fontos, nem az ország. Biztosan vannak köztük kivételek, de a többségük elveszítette a hitelességét.

– Vannak, akik azt mondják, hogy az ellenzéki pártoknak nem kellene bemenniük a parlamentbe, ne asszisztáljanak a parlamentáris demokráciának álcázott diktatúrához.

– Ez lenne a legjobb. A kormánypártok tagjai ülhetnének magukban az Országgyűlésben, és megszavaznák a saját törvényjavaslataikat. Ennél parodisztikusabb jelenetet elképzelni sem tudok, hatalmas felkiáltójel lenne a világnak. Azok az ellenzékiek, akik most úgy érvelnek, ők arra kaptak mandátumot, hogy az ország házában elmondják a véleményüket, gondolják végig: kinek beszélnek ott, és minek?

– A kormány kedvenc hetilapjában már listázzák „a Soros-bérenceket”, és ha megszavazzák a parlamentben a Stop, Soros!-törvényt, kivégezhetik a még létező fontos független civil szervezeteket is. Meddig lehet terrorizálni egy társadalmat?

– Amíg engedi és hagyja magát megfélemlíteni. Egy ilyen rezsim akkor bukhat meg, ha az emberek már nem hajlandók félni tőle. Sőt nevetnek a politikusokon. Én például ezeket a kormányon lévő pojácákat nem tudom komolyan venni. Annak idején, 1949 és 1956 között, a legkeményebb Rákosi-időszakban egy illegális vallási mozgalom tagja voltam. Rengeteget féltem akkoriban. Hallottunk arról, hogyan kínozzák meg azokat, akiket bevittek az Andrássy út 60.-ba. Az Orbán-rezsim a nyílt erőszakig nem fog eljutni. Egzisztenciálisan azonban bárkit tönkretehetnek. Én persze könnyen beszélek, idős ember vagyok, nem függök senkitől.

– A kormányzat gyűlöletkampányának mi lehet az ellenszere?

– Azt gyanítom, az Orbán-rezsim paradox módon a demokrácia tiszteletére taníthat meg minket. Most a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hová vezet, ha nem tudjuk megbecsülni és jól használni a demokráciát. Nagyon drága tandíjat fizetünk ezért. De ha százezres tömeg összejön, és azt kiabálja, hogy Elég! Elég! – annak igenis van ereje. Még akkor is, ha Rogán Antal ezt politikai bolhacirkusznak nevezi. A fideszesek nem sokáig lesznek ilyen pöffeszkedően magabiztosak, ha azt látják, hogy a szervezkedő fiatalok nem ijednek meg tőlük. A civil szervezetek is milyen bátran viselkednek, holott nekik tényleg volna okuk aggódni. Magyarországon egyre többen kezdik felfedezni, hogy nekik is vannak jogaik. Szerencsésebb európai országokban a demokrácia játékszabályait már régen elsajátították.

De a tanulási folyamat nálunk sem lassú. A rendszerváltás óta 28 év telt el. A mi életünkben ez hosszú idő, történelmi léptékben csak egy pillanat.