„Mindenki körberöhögött, amikor azt mondtam, hogy algagéneket fogok emberek szemébe nyomogatni” – mondta el Roska Botond, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja székfoglaló előadásán. A Svájcban élő magyar professzor az elmúlt 20 év kutatási eredményeit foglalta össze.
A képi információnak az emberek életében betöltött jelentősége ugrásszerűen megnőtt az utóbbi évtizedekben, és várhatóan ez a tendencia a jövőben sem változik. Ezzel együtt világszerte gyarapodik az előbb retinaleválásra hajlamosító, hosszú távon vakságot okozó rövidlátásos megbetegedések száma is. A retina a szemnek csak egy egészen kis részét képezi, mégis a vaksághoz vezető betegségek többségéért felelős. Roska Botond szerint a működésének megértése éppen ezért – a megelőzésben és akár a gyógyításban is – kulcsfontosságú.
Roska és kutatótársai a 2000-es évek elején áttörést értek el, mikor felismerték, hogy a retina sejtrétegei körülbelül harminc különféle, a látottak eltérő elemeit hangsúlyozó „videót” állítanak elő, és ezekből a neurális filmekből áll össze a külvilág képe az agyban. Ennek a biológiai számítógépnek a megértése volt a kutatóprofesszor elsődleges célja, amit az algák fényérzékenységével kapcsolatos vizsgálat terelt új mederbe.
Ezután Roska Botond az algák fényérzékenységét okozó gént vette kutatása alapjául. Segítségével a látásvesztés visszafordítását tűzte ki célul.
Kutatócsoportjával 2008-ra kifejlesztette azt az eljárást, miáltal a retinában lévő bipoláris sejtekbe célzottan be tudták vinni a fényérzékeny fehérjét. Roska Botond székfoglaló előadásában két páciensről készült videóval szemléltette a módszer hatékonyságát. Az első beteg a fényforrások érzékelésén kívül nem látott semmit, a második páciens teljesen vak volt, a fényt sem érzékelte a kezelés előtt. A módszer sikere szembeötlő: a betegek határozottan rámutattak az eléjük kihelyezett tárgyakra, illetve azokat érintés nélkül is képesek voltak megszámolni. Mindez megnézhető a székfoglaló előadásról készült felvételen.
A neurobiológus felhívta a figyelmet arra is, hogy a gerincesek retinája egymáséhoz nagyon hasonló ugyan, mégis más, változatos sejttípusok jöttek létre, a főemlősöknél egy speciális, más gerinceseknél nem létező struktúrát alkotva. Ennek okán a kísérletekhez mesterségesen előállított emberi retinákat, illetve post mortem (elhunytakból) eltávolított humán retinákat használtak, hogy a kutatók által szerkesztett génterápiás vírust teszteljék.
A vakság kezelésében mérföldkőnek számító eredmény után sem értek véget a vizsgálatok; a jelenlegi kutatás célja a látás finomhangolása, hogy az arcfelismeréssel és az olvasással is hasonló eredményeket érjenek el, mint a tárgyfelismeréssel.