Mi lesz a digitális órákról kiszorulókkal?

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, mint a Safer Internet Program (SIP) hazai konzorciumvezetője, fontosnak tartja a gyerekek online biztonságát. Most különösen így van ez, hogy a koronavírus okozta megváltozott körülmények miatt az iskolák átálltak az otthoni oktatásra. (A nyitó kép forrása: https://www.come-on.de)

Az online oktatás következtében rengeteg tartalommegosztó platform vált oktatási eszközzé. Nagyon sok esetben ezeket egyáltalán nem, vagy csak alig ismertük, most pedig egyszeriben pedagógusok, szülők és gyerekek tanulják együtt, hogyan kell használni őket. Új módszerek, számonkérés, online órák, közös tér. Több mint egy hónap tapasztalatai után érdemes értékelni az online oktatást: megbeszélni a jó gyakorlatokat és a kihívásokat, összehasonlítani egymással az oktatásra leginkább alkalmas platformokat, mérlegelni a gyerekek visszajelzéseit, és tanulni a hibákból.

Mire és hogyan használjuk biztonságosan a Classroom, Zoom, Redmenta vagy az O365 Teams alkalmazásokat? Melyik alkalmazást szeretik leginkább a gyerekek? Minden iskola megtalálta a maga legmegfelelőbb egységes platformját, amelyen gyorsan gördülékennyé válhatott az oktatás.

A kérdésekre Fegyverneki Gergő, Nagy István, Perlaki Gyula és dr. Krasznay Csaba kereste a válaszokat a Gyermekmentő Facebook-oldalán szervezett ma esti online beszélgetésben. A „kibeszélőnek” minden bizonnyal sok követője akadt a pedagógusok és a szülők köréből is. Ránk tört a 21. század, és kikerülhetetlen lett mindaz a technikai és módszertani ismeret, amelyek még a környező országok gyakorlatában is jobban működtek eddig, mint nálunk. A szakemberek úgy fogalmaztak, hogy egy keserves kényszerhelyzet néhány hét alatt évekkel fölérő előrelépést hozott. Mindannyian úgy értékelték, hogy jól vettük az akadályokat mind a gyerekek, mind a szülők, mind pedig a pedagógusok részéről. Soha nem látott aktivitások szabadultak fel, a kreativitás, a csoportos munka, számtalan új dolog kipróbálása szárnyakat tudott adni. Persze mindez nem helyettesíti a személyes kapcsolatok hatását, a közösségi élmény kézzelfogható valóságát, különösen az 1–2. osztályos kicsik alapkészségeinek fejlesztésében, az óvodásból iskolássá válás folyamatában, de remélhetőleg szeptemberben újra lesz osztályterem, iskolaudvar, tornaterem, és minden, ami most hiányozhat.

Teljesen biztos, hogy a veszélyhelyzet okozta változásokból igen sok jó és hasznos hozadék megmarad, része lesz majd az oktatásnak, a digitalizáció új, tágra nyílt világa összefonódik a régi renddel. Viszont mivel most vált igazán égető bizonyossággá, hogy az esélyegyenlőség nem megkerülhető kihívás, hiszen a tanuló ifjúság négyötöde tudott csak élni a digitális oktatás tényleges lehetőségével, a fennmaradó ötöd végzetesen nehéz helyzetbe szorult ezekben a hetekben.

Az viszont, hogy velük mi lesz, őket hogyan lehet megfelelően segíteni és felzárkóztatni – olyan társadalmi kérdés, ami most már nem megkerülhető vagy elodázható.