Miközben azt is nehéz megtippelni mostanában, mit hoz a holnap, elővették üveggömbjüket a gazdaságpolitikusok és elemzők, hogy megjósolják a hosszútávú kilátásokat. Év vége lévén ezt akár helyénvalónak is tekinthetnénk. Ám jelenleg annyi minden képlékeny, hogy a szokásosnál jóval több tényezőtől függenek az előrejelzések.

Ma beszélt Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány konferenciáján a világot fenyegető recesszióról, a megélhetési és energiaválságról, s ugyancsak a mai napon tartotta szokásos előrejelzői fórumát a hazai gazdaság jövő évi kilátásairól a Magyar Közgazdasági Társaság.

A két tanácskozás nagyjából hasonló képet vázolt föl az infláció várható alakulását illetően, bár a kormánytag – érthetően – rózsásabban látja a számok majdani alakulását. Ahány elemző, annyi adat, s nem is érdemes terhelni az olvasót a számháborúval. A lényeg: egyelőre tovább vágtatnak az árak, ám január-február után megállhat a folyamat.

E sorok szerzője a Magyar Közgazdasági Társaság online fórumát hallgatta végig, aminek résztvevői (Balatoni András, Isépy Tamás, Karsai Gábor, Palócz Éva, Suppan Gergely és Madár István) egybehangzóan és egyértelműen a gazdasági visszaesést valószínűsítik 2023-ra. A gyorsuló ütemben csökkenő fogyasztástól mindamellett remélhető, hogy mérséklődik az infláció. A kereslet szűkülése viszont visszahat a termelésre és a kereskedelemre is.

Nagyon valószínű, hogy a mostani válságot olyasfajta kilábalás nem fogja követni, mint amilyet a covid-járvány után tapasztaltunk. Mindörökre vége ugyanis az olcsó forrásoknak; nem vasba, betonba kellene fektetnie a pénzt az államnak, mert nem kifizetődő, hatástalan nagyberuházásokkal nem megyünk sokra a jövőben.

A fórum résztvevői ismételten rámutattak arra, hogy hasonló világgazdasági környezetben Románia és Lengyelország az idén gyorsabb GDP-növekedést ért el, s ezekben az uniós államokban nagyobb mértékben bővült a fogyasztás is.

Kétségtelen, hogy a hazai vágtató inflációt az energiaválság mellett a klímaválság is súlyosbította. Az aszály jórészt tönkretette a mezőgazdasági termelést, a kiszáradó folyók kontinens szerte megakadályozták a vízi szállítást. Vélhetően azonban nem fog megismétlődni ilyen mértékű aszály, s bár a szűkös energiaforrásokkal együtt kel élnünk, a tavasszal csökkenhetnek a nyersanyag- és terményárak. A válságos időket ellenben csak azok tudják majd túlélni, akik alkalmazkodnak a megváltozott feltételekhez, takarékoskodnak, nem pazarolnak semmivel, és növelik tevékenységük hatékonyságát.

Ami a foglalkoztatási kilátásokat illeti, eddig egyelőre csupán enyhén romlott a munkanélküliségi ráta, miközben – állítólag – százezer a betöltetlen állások száma Magyarországon.

Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója hangsúlyozta a fórumon, hogy külföldi üzletemberek változatlanul vonzó befektetési terepnek tekintik hazánkat; az idei konjunktúra és az exportrendelések számának növekedése jobb a vártnál.

Arról is szó esett, hogy a magyar élelmiszer versenyképessége meglepő mértékben visszaesett. A kereskedőknek érdemesebb például Lengyelországból gyümölcsöt és tejterméket importálni.

Az említett másik közgazdász tanácskozáson érdekes figyelmeztetés hangzott el a foglalkoztatási kilátásokról. Nagy Márton miniszter szerint Európában egész iparágak szűnhetnek meg, főleg azok, amelyek sok energiát használnak fel a termeléshez, mert nem lesznek képesek versenyképes áron dolgozni.

Szintén mai hír: a Fővárosi Törvényszék elrendelte a székesfehérvári Dunaferr felszámolását.