A könyv szerzője, Mihály Tamás Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, basszusgitáros (ez magyarázza a könyv címét) 1967-ben csatlakozott az Omegához. A több mint 200 oldalas kötetet Csabai Tibor, Szalay Zoltán és Mándi Emese korhű felvételei „hitelesítik”. A fekete-fehér fotók miatt a könyv dokumentum-gyűjteménynek látszik, mindenesetre ettől még hitelesebb – jegyezte meg Mihály Tamás. A Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent kötetből az olvasó nemcsak a zenekar belső életét ismerheti meg, de képet kaphat a korról is.
Az együttes külföldi koncertjeire emlékezve a zenész-író elmondta: a sikerei csúcsán lévő zenekar egyáltalán nem járt a Szovjetunióban. Ennek oka az volt, hogy a hatalmas ország zenei illetékesei 3–5 hónapos „megaturnéban” gondolkoztak, s ezt a zenekar nem akarta vállalni. Évtizedek múltán, első alkalommal tavaly koncertezett az együttes az orosz fővárosban. Beszélt arról is, hogy az együttesben „benne van” egy a rendkívüli pályát lezáró koncert. Elgondolása szerint ezen felléphetne Presser Gábor, Laux József, Somló Tamás és Wittek Mária is.
Aki nem tudná: az Omega együttes 1971-ben kettévált, Presser és Laux megalakította az LGT-t – később Somló is csatlakozott hozzájuk. A többiek – Benkő, Kóbor János (énekes), Mihály – Debreczeni Ferenc dobossal kiegészülve, vitték tovább a patinás nevet. A válás nem volt egyszerű: az Omegában maradtak lemezt is jelentettek meg Hűtlen barátok címmel. A könyvben mindenesetre a régi tagokról szóló rész korrekt, tárgyilagos…
Mihály Tamás szerint művében benne vannak a fontos dolgok, de nem akarta túlságosan „bő lére” ereszteni. Megjegyezte, hogy amikor Presserék az LGT-be távoztak, a hanglemezgyár őket támogatta, nem az Omegát, „Ez a helyzet azonban kreatívvá, újítóvá és dacossá tette a zenészeket” – fejtette ki. Az Élő Omega című lemezük saját készítésű borítóval jelent meg, s az akkori következetesség és dac is segítette őket, hogy az együttes ilyen sokáig fennmaradt – magyarázta.
Az Omega basszusgitárosa és zeneszerzője saját zenészmúltjáról megemlítette, hogy a Luxemburgi Rádió adásait hallgatta, ez „nevelte” őt rockrajongóvá, majd zenésszé. Eleinte névtelen amatőrzenekarokban játszott (könyve megemlíti a Futuráma együttest, amellyel a budai, Hess András téri legendás kollégiumban játszott.) Első, neves zenekara a Scampolo volt. Amikor Laux József az Omegához hívta egy koncertre, mindössze 18 éves volt. Epzód: a hatvanas években horribilis összeget érő első profi basszusgitár-erősítője, a Selmer 1967-ben első omegás koncertjén kis híján kiégett.
Botcsinálta írónak tartja magát – mondta el Mihály Tamás –, ám az írás örömet okozott neki, olyan ez, mint valami hobbi…
A sajtótájékoztató végén Mihály Tamás bejelentette, hogy a könyv után járó jogdíja felét felajánlotta az éhező gyerekeket segítő Gyermekétkeztetési Alapítványnak, és erre biztatja a hozzá hasonló, műkedvelő írókat.
Az Omega a magyar rockszíntér szereplői közül elsőként koncertezett Angliában. Nyugati turnéin kiérdemelte az Omega Red Star nevet, jelezve a banda „származási helyét”. Több, mint 50 millió albumot adtak el világszerte, az egyik nagy külföldi sikerük a Gammapolis volt.
A zenekar kislemezeiből 2011-ben Kiabálj, énekelj! címmel jelent meg válogatásuk, kiadatlan dalokkal. Itthon 16 stúdiólemezt és több válogatást, koncertalbumot, később dvd-t jelentetett meg az Omega.
