A látogatóközpont egy kicsi interaktív múzeum, ahol nemcsak Paks történetét, hagyományait mutatják meg, hanem az atomenergia kutatóit, a híres, magyar Nobel-díjasokat és fizikusokat, meg olyan dokumentumokat, mint Einstein levelét Roosevelt elnökhöz a nukleáris energia súlyos veszélyeiről. Itt el lehet olvasni annak a dokumentumnak a másolatát, amit 1975-ben az akkori alapkőben helyeztek el, megismerhetők a világ atomerőművei – a mai technikával, megérintve a falnyi képernyőt, hogy meg lehessen nézni az erőműveket a világ minden táján.
Műszerrel megmérhető néhány anyag sugárzásának mértéke. És persze az atomerőmű működésének sematikus, de még így is bonyolult ábráján is tanulmányozható az energiagyártó. A biztonsági rendszereket ugyancsak bemutatják, az ellenőrző pontokat másfél kilométeres körzetben és még távolabb.
Megtudható, hogy a repülőgépek legalább 6000 méter magasban szállhatnak el az erőmű fölött, és azt sem titkolják, hogyan óvják a Duna vizét azért, hogy az élővilága ne sérüljön.
Mindezt úgy állították össze a házigazdák, hogy megértsék az iskolások, és a felnőttek se érezzék túl iskolásnak.
A látogatók végigsétálhatnak azokon a csarnokokon, ahol a hatalmas turbinák dolgoznak. Impozáns látvány a technika. Még inkább a reaktorcsarnok, ahol megszemlélhető az egyes blokkok teteje – a nagy csarnok látogatóknak fenntartott részéről, harminchárom méter magasban. Lehet látni, milyen fegyelmezett ott lent a világ, ahol fehér köpenyesek tesznek-vesznek, csinálnak valamit, ami minden bizonnyal fontos a működéshez meg a biztonsághoz.
Sokat lehet tanulni, tapasztalni egy ekkora erőműben.
De hogy ki, mikor bővítse, vagy ne bővítse, ki építse vagy ki ne, az már más lapra tartozik.
