(Írta: Blerta Begisholli, Sara Čurić/The European Correspondent) A diáktüntetések Szerbiában valószínűleg a következő évben is folytatódnak, mivel a középiskolák és az általános iskolák is csatlakoznak a tiltakozásokhoz. Mivel a kormány nem kínál megoldást, és az emberek napról napra dühösebbek, úgy tűnik föl, hogy a tiltakozások zavargásokba torkollhatnak. (A képeken a tanulmány szerzői.)

Mivel Románia és Bulgária hosszú vétók és kérdések után teljes mértékben csatlakozott a schengeni térséghez, remélhetjük, hogy könnyebb lesz a közlekedés és kevesebb lesz a várakozási idő a határokon. Mivel azonban Bulgária a kormányalakítással, Románia pedig egy kaotikus elnökválasztással küzd, amelybe Oroszország erősen beavatkozott, Schengen egy kisebb ünnepnek látszik, amit beárnyékolnak a közelgő problémák. Azonban nem csupán ezek a választások nagy hatásúak a régióban.

Hol tartunk az EU-val?

A 2025. év kezdetén a Balkán számára az uniós tagság még mindig távoli célnak látszik. A térség régóta Európa befejezetlen ügye, ahol az országok szívesen csatlakoznának, de mind a belső kihívásokkal, mind a külső igényekkel küzdenek. Bár az EU tavaly megújult érdeklődést mutatott, és 6 milliárd eurós növekedési alapot ajánlott fel a Nyugat-Balkán számára, ennek valódi előrelépéssé alakításához többre lesz szükség a pénznél.

Montenegró, a legelőrehaladottabb tagjelölt azt reméli, hogy 2025-re több tárgyalási fejezetet is lezárhat. A politikai változások, különösen a szerbbarát pártok növekvő befolyása azonban megakaszthatja a megszerzett lendületet. Albánia ugyanakkor felgyorsult, mióta uniós útja elvált az Észak-Macedónia és Görögország közötti, éveken át tartó névvitától. Az elmúlt években elért gyorsabb fejlődéssel Albánia jó helyzetben van ahhoz, hogy az idén további eredményeket érjen el.
Koszovó és Szerbia továbbra is az EU legnagyobb rejtélye. A csatlakozásuk útja a feszült kapcsolatukhoz fűződik. A februári koszovói választások változásokat hozhatnak, és az új kormány várhatóan nyomást gyakorol majd a szerb többségű önkormányzatok szövetségének létrehozására. Szerbiát eközben vizsgálni fogják, hogy tiszteletben tartja-e a múltbeli megállapodásokat, és hogy továbbra is egyensúlyozni akar-e uniós törekvései, Oroszországhoz fűződő szoros kapcsolatai és a Koszovóval való kapcsolatok teljes normalizálásának elutasítása között.
Bosznia-Hercegovina politikai patthelyzetbe került. Az alkotmányos reformok területén elért előrelépés nélkül uniós törekvései továbbra is bizonytalanok maradnak. Észak-Macedónia számára mérföldkő volt a Görögországgal fennálló névvita rendezése, de az út még mindig nehéz. Az ország gazdasági kihívásokkal, jogállamisági kérdésekkel és a Bulgáriával fennálló vitával küzd, ami az idén is akadályozhatja az előrelépést. Néhányan Szkopjéban a rövidesen hivatalba lépő Trump-kormányzattól várnak támogatást, de sokan kételkednek abban, hogy ez változtatni fog a helyzeten.
Az új év kritikus teszt lesz mind az Európai Unió, mind a Balkán számára. Az EU-t illetően arról van szó, hogy megmutassa: a bővítés még mindig elsőséget élvez. A balkáni országok számára pedig annak bizonyítása, hogy képesek megvalósítani a csatlakozáshoz szükséges reformokat.
A balkáni országok 2025-ben egy csendes, de nem kevésbé érdekes választási év elé néznek, miután politikai újrarendeződés várható egy olyan térségben, amelyik régóta Európa stabilitásának és változékonyságának barométere. Bár 2024-hez képest kevesebb választás szerepel a naptárban, a horvátországi, koszovói, romániai és albániai kritikus szavazások megmutatják, hogy konszolidálódik-e vagy tovább töredezik a régió politikai térképe.
Horvátországban a 2024. decemberi elnökválasztás után májusban helyhatósági választások következnek. Bár fölényesen nyert a hivatalban lévő szociáldemokrata Zoran Milanovic, január 12-én második fordulóra is lesz, miután a vetélytárs Primorac 20 százalékot szerzett az első megmérettetésen. Eközben Koszovó februárban járul az urnákhoz; a koalícióépítés kihívása előtt áll egy olyan politikai szférában, amelyben egykor a baloldali Vetevendosje uralt. A gazdasági kihívások növekedésével a februári választások a koszovói politikában egy még széttöredezettebb korszak eljövetelét hozhatják.
Albániában a májusi parlamenti választásokon debütál az az úttörő reform, ami lehetővé teszi a diaszpóra részvételét az elektronikus és levélben történő szavazáson keresztül. Ez a kezdeményezés azt ígéri, hogy külföldön élő albánok millióinak biztosít választójogot, ami megváltoztathatja az ország politikai arculatát. 

Az ország egyéves tilalmat hirdetett a TikTok, a népszerű alkalmazás használatára, miután a múlt hónapban megöltek egy tinédzsert, ami felerősítette a közösségi média gyermekekre gyakorolt hatása miatti aggodalmakat. Egyesek azonban úgy vélik, hogy a lépéssel a választások során a lehetséges külföldi beavatkozást próbálják megfékezni, aminek nemrégiben Romániában is tanúi lehettünk.
Máshol a Balkánon, Szerbiában, annak ellenére, hogy nincsenek előre tervezett választások, továbbra is politikai zűrzavar uralkodik, és a folyamatos tüntetések termékeny környezetet teremtenek az előrehozott választásokhoz. Hogy ezek a zavargások a rendszer átalakulásával járnak-e, az még nem tudható, de a régió szoros figyelemmel fogja kísérni, mivel Szerbia nagy befolyással bír a balkáni geopolitikára.
Visszatekintve 2024-re, leírható: a Balkánon a „végső választási év” zárult 2024. december 31-én. Boszniából, Észak-Macedóniából, Romániából és Bulgáriából származó polgárok milliói szavaztak világszerte. A régió számára a választások a jövőt illetően mélyen megosztott lakosságot mutattak, amely az erősödő szélsőjobboldallal, a politikai elittel szembeni elégedetlenséggel és a tartós gazdasági bizonytalansággal küzd.
Romániában az elnökválasztás eredményeinek az orosz beavatkozás vádját követő megsemmisítése sokkolta az Európai Uniót. Ez aláhúzta a demokratikus folyamatok törékenységét a régióban és a nagyobb választási biztonság szükségességét. Bár az új elnökválasztás időpontját még nem jelentették be, várhatóan 2025 tavaszán kerül rá sor.
Eközben Bulgária három éven belül hetedik választása egy olyan nemzetet tükrözött, amely fáradt a politikai patthelyzetben, de hajlandó az újraszabályozásra, ha fokozatosan is.
Az eredmények tükrözik az általánosabb európai tendenciákat is. A szélsőjobboldali pártok az egész kontinensen erősödtek, és ez a jelenség a Balkánt sem kímélte. A választási részvétel azonban makacsul alacsony maradt, ami a politikai intézményekkel szembeni növekvő cinizmus figyelmeztető jele a kormányok számára, amelyek a növekvő szkepticizmus korszakában igyekeznek megőrizni legitimitásukat.
A Balkánon továbbra is destabilizáló erő az orosz befolyás, ami a történelmi kapcsolatokat, az energiafüggőséget és a politikai megosztottságot kihasználva tartja magát. Szerbia még ma is kénytelen egyensúlyozni uniós törekvései és a Moszkvához fűződő hosszú távú kapcsolatai között, ami az EU-csatlakozási tárgyalások előrehaladtával egyre bizonytalanabbá válhat.
Bosznia-Hercegovinában a Boszniai Szerb Köztársaság vezetője, Milorad Dodik nyíltan orosz támogatásért udvarol, ami tovább mélyíti az ország politikai válságát. Eközben a 2024-i romániai választásokba való orosz beavatkozással kapcsolatos vádak árnyékot vetettek az ország demokratikus folyamataira, és az egész régióban a választások biztonságának megerősítésére szólítottak fel. Az Oroszország és a Nyugat közötti geopolitikai feszültségek kiszélesedésével a Balkán továbbra is a befolyásért folytatott harc színtere marad, és a 2025. év a régió külső beavatkozással szembeni ellenállóképességének próbájává válik.

Hányan maradnak a régióban?

A migráció 2025-ben is vitatott kérdés marad a Balkánon. A balkáni útvonal kulcsfontosságú folyosó marad az EU-ba igyekvő migránsok és menekültek számára, és a válság terhét olyan országok viselik, mint Bosznia és Szerbia. Az EU és Szerbia között 2024-ben létrejött ellentmondásos megállapodás célja a migrációs áramlások megfékezése volt a határellenőrzés szigorításával és a kitoloncolások növelésével.
A kritikusok szerint ezek az intézkedések aránytalanul nagy terhet rónak a Balkánra, miközben nem kezelik a migráció okait. Eközben emberi jogi csoportok kárhoztatták a határon történt visszaéléseket és visszatoloncolásokat. A migrációs politikák a hazai és uniós szintű viták középpontjába kerültek, a kérdés azonban továbbra is fennáll: 2025 fenntartható megoldásokat hoz-e, vagy a régió továbbra is geopolitikai robbanáspont marad?
A fiatal tehetségek elvándorlása a Balkánról továbbra is a térség egyik legégetőbb problémája. A múlt évek szerény gazdasági növekedése ellenére sok fiatal nem lát jövőt hazájában, és a korrupciót, a lehetőségek hiányát és a politikai instabilitást nevezi meg a kivándorlás fő okaként. Albániát, Szerbiát és Boszniát ez különösen súlyosan érinti, egyes becslések szerint a fiatalok több mint a fele (sic!) el akarja hagyni az országot. Bár a kormányok indítottak kezdeményezéseket a tehetségek megtartására – mint például a „Maradj Szerbiában!” program –, az eredmények nem voltak kielégítőek.
Az agyelszívás nemcsak a gazdasági stabilitást fenyegeti, hanem a társadalmi megosztottságot is súlyosbítja, mivel az itthon maradottak gyakran úgy érzik, hogy társaik elhagyják őket. Hacsak az idén nem következik be drámai változás a kormányzásban és a fiatalokra való őszinte figyelésben, ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog.

Lépést tartani a trendekkel

Miközben a világ a mesterséges intelligencia térhódításával küzd, a Balkán azon van, hogy megállja a helyét ezen a gyorsan fejlődő területen. Míg az olyan országok, mint Szlovénia és Szerbia befektetnek a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kezdeményezésekbe (Szerbia 2023-ban nemzeti AI-, azaz mesterségesintelligencia-stratégiát hirdetett meg), a régió egésze elmarad Európa digitális élvonalához képest.
A korlátozott infrastruktúra, az agyelszívás és a kormányzati prioritások következetlensége azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia továbbra is inkább csak divatszó, mint valóság. Vannak azonban innovációs zónák: Horvátországban és Bulgáriában a startupok az AI egészségügyi és pénzügyi technológia (fintech) területén történő alkalmazásával hívták fel magukra a figyelmet. Az, hogy ezek az elszigetelt sikerek képesek lesznek-e szélesebb körű digitális átalakulást elindítani 2025-ben, továbbra is bizonytalan, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a régiónak az uniós szabályozáshoz kell igazodnia.

Ezek a kérdések, valamint a régió folyamatos politikai és gazdasági kihívásai azt sugallják, hogy 2025 újabb kulcsfontosságú év lesz a Balkán – egy olyan régió – számára, amelyik folyamatosan a változások kereszteződésében van.