Mit tudunk a majomhimlőről?

Honnan indult és hogyan terjed a majomhimlő? Miért éppen most kezdi meghódítani a világot egy több mint fél évszázada ismert vírus? Kik vannak nagyobb veszélyben, és mit tehetünk, hogy elkerüljük a fertőzést? A majomhimlő jellegzetességeiről, a vírus ismert és várható viselkedéséről Kemenesi Gábort, a Pécsi Tudományegyetem virológusát kérdeztük, aki munkatársaival maga is részt vesz a majomhimlő-vírusok laboratóriumi vizsgálatában. (A nyitó képhez: Kemenesi Gábor a 2021-i magyar tudomány ünnepén az Akadémia dísztermében; foto: mta.hu/Szigeti Tamás)

A majomhimlő egy több mint hatvan éve ismert, állatokról eredő fertőző megbetegedés, amit az orthopoxvírusok közé tartozó majomhimlővírus okoz (ugyanennek a nemzettségnek a tagja a variola, a feketehimlő vírusa is). A betegség endemikus (bennszülött, csak azon a tájon élő) Nyugat- és Közép-Afrikában, és az utóbbi évtizedekben csak elvétve okozott megbetegedéseket Afrikán kívül. Kezdeti tünetei, amelyek a fertőződés után egy-három héten belül jelennek meg, a láz, az izomfájdalom, a levertség és a megduzzadt nyirokcsomók. Ezután jelentkeznek a klasszikus himlőre jellemző váladékozó hólyagok a bőrön, amelyek idővel leszáradnak.

A majomhimlő a nyugati higiéniás körülmények között, és fejlett egészségügyi ellátás mellett közel sem olyan súlyos betegség, mint rokona, a fekete himlő. A betegek nagy többsége kezelés nélkül is gyógyul néhány hét alatt. Egy nyolcvanas évekbeli tanulmány megállapításai szerint a feketehimlő-vakcina 85 százalékos hatékonysággal előzi meg. A majomhimlő zoonotikus betegség, tehát eredetileg állatokról terjedt át az emberre, ugyanakkor az elnevezése – a legtöbb zoonózis nevéhez hasonlóan – megtévesztő. Leggyakoribb állatgazdái a rágcsálók, a majom nevet csak azért kapta, mert először laboratóriumi kísérletekben használt majmokban mutatták ki.

Jelenleg a valaha kitört legnagyobb majomhimlőjárvány zajlik a világban. Nem egyértelmű a járvány Afrikán kívüli kiindulópontja, és az sem biztos, hogy egyszer jutott-e ki a vírus a kontinensről, ami a mostani járványhoz vezetett. Mindenesetre az első, Afrikán kívüli beteget ebben a járványban 2022 májusában regisztrálták egy Nigériában járt brit emberben. A vírus azóta az egész világon elterjedt (cikkünk írásakor 96 országban mutatták ki), és mast negyvenezer felett van a megerősített, illetve gyanított esetek száma. A majomhimlő-járványban 114-en haltak meg ismert módon, Afrikán kívül hatan. Magyarországon eddig negyvennél több majomhimlő-fertőzöttet regisztráltak, halálos áldozat eddig nem volt.

Az eddigi járványtani adatok szerint egyelőre majdnem kizárólag a meleg és biszexuális közösség körében terjed a fertőzés. A fertőzés szempontjából kimagasló kockázattal bírnak a gyakori szexpartnert váltók.

Nagyon fontos tény, hogy a vírus ugyanannyira képes fertőzni minden embert, függetlenül szexuális orientációjától.

A majomhimlő leginkább a fertőzött személyekkel, illetve azok ruhadarabjaival, takarójukkal történő szoros testi kontaktus útján terjed, mivel a kelésekből igen nagy mennyiségben ürül a vírus. A fertőzött testváladékai is fertőzőek, bár ennek a terjedésben való szerepére vonatkozóan még több tudományos adat szükséges. Tipikus légúti terjedésről nem beszélhetünk, ám a nyálkahártyán kialakult hólyagok miatt a száj- és orrüregből származó nagyobb cseppek által, cseppfertőzéssel is fertőzhet.

A majomhimlő jellegzetességeiről, a vírus ismert és várható viselkedéséről Kemenesi Gábort, a Pécsi Tudományegyetem virológusát kérdeztük, aki munkatársaival maga is részt vesz a majomhimlővírusok laboratóriumi vizsgálatában.

– Mennyiben tekinthető újszerűnek a jelenlegi helyzet, hiszen eddig a majomhimlő nem okozott világjárványt?

– A vírust már a múlt század ötvenes évei óta ismerjük, amikor vakcinagyártáshoz használt majmokon írták le először, és a szokásoknak megfelelően arról az állatról nevezték el, amiben először kimutatták. Ez egyébként nem bölcs szokás, mert sok félreértést szül, de így alakult. Az emberi megbetegedések a hetvenes években jelentek meg, a fertőződések nem sokkal a fekete himlő felszámolása után történtek. A virológusok akkor már számítottak arra, hogy azt az űrt, amit a fekete himlő kiirtása hagyott maga után, majd betöltheti egy vele rokon vírus. Az orthopoxvírusok (például a tehén-, a fekete vagy a majomhimlő) gazdaspektruma nagy, így könnyen „ugrálnak” fajok között. A múlt évtizedekben a trendek is nyilvánvalóvá váltak: a majomhimlő egyre több megbetegedést okozott Afrikában, és a járványok hosszabbá és nagyobb kiterjedésűvé váltak. A legutóbbi járvány 2017 óta tart Közép-Afrikában.

– Majomhimlőjárványok Afrikában régebben is voltak, de eddig Afrikán kívül csak elvétve történtek megbetegedések. Mi változott mostanra?

– Ahogy Afrikában terjedtek a járványok, egyre több lett az Afrikán kívüli fertőzöttek száma is. 2003-ban már volt egy több mint hetven, emberi fertőződéssel járó esethalmozódás az Egyesült Államokban, amit egy gambiai tasakos patkány által megfertőzött, majd emberekkel érintkező prérikutyák okoztak. De az idén már nemcsak sporadikus esetekről van szó, hanem a majomhimlő, először a történetében „nagyot megy” a világban, amiért a terjedés módja a felelős. Minden jel arra mutat, hogy a férfiakkal közösülő férfiak (MSM) alkotta közösségben a vírus megtalálta azt a közeget, amiben jól tud terjedni. Itt megvan a közeli testi kontaktus, és a kontaktuskutatás is nagyon nehéz, hiszen az érintettek sok esetben anonim partnerekkel vannak együtt, illetve néhány szuperterjesztő esemény is ismert már – ez a járványügyi hatóságok rémálma. Éppen ezért veszélyes, ha elidegenítjük ezeket az embereket.

Mondható-e az, hogy ez a melegek betegsége?

– Ez hatalmas félreértés, és rendkívül káros is ezt gondolni. A majomhimlő bárkit meg tud fertőzni. Mindössze arról van szó, hogy a jelenlegi járvány epidemiológiai mintázata azt mutatja, hogy a vírus az MSM-közösségben találta meg a leggyorsabb terjedés lehetőségét, hiszen a szexuális együttléttel járó szoros testi kontaktus kifejezetten alkalmas a terjedéséhez. Ha megnézzük a legutóbbi fejleményeket, azt látjuk, hogy már vannak női és gyermekesetek is, vagyis a fertőzés egyre inkább érint másokat is ezen a körön kívül.

Azt már régen tudjuk, hogy a fertőzés fő forrását a kiütésekkel és hólyagokkal történő érintkezés, vagy az ezekkel szennyezett ruhákkal, egyéb használati tárgyakkal történő érintkezés jelenti.

A hólyagokban iszonyú mennyiségben van jelen a vírus.

– A majomhimlő szexuálisan terjedő betegségnek tekinthető?

– Szoros értelemben azok a fertőzések terjednek szexuálisan, amelyek a nemi váladékokkal kerülnek át a következő alanyba. Bár nemrég sikerült ondómintából is izolálni a fertőzőképes majomhimlővírust (egy HIV-fertőzöttnél, így nem zárható ki a krónikus immundiszreguláció szerepe), valójában nem kell közösülés a fertőződéshez, ugyanilyen alkalmas erre bármilyen más, szoros testi kontaktussal járó helyzet. A tudományos közösségben még vita van arról, hogy a majomhimlőt szexuális úton terjedő betegségnek kell-e tekinteni, ugyanakkor ez a jól ismert fő terjedési jellegén nem változtat.

– Levegőben terjed a vírus?

– Erről is folyik a tudományos vita, ahogy például a fertőzöttek által megérintett tárgyak szerepéről is. Lehet, hogy ezek is lehetnek a fertőzés forrásai, nagyon szerencsétlen esetekben, de fő fertőződési helyzet a kiütéses betegekkel létrejövő szoros testi kontaktus. A majomhimlővírus elég jól ellenáll a külső hatásoknak és a kiszáradásnak.

– A majomhimlőt az teszi félelmetessé az emberek számára, hogy a fekete himlő jut róla az eszükbe. Mennyire közeli rokonok ezek valójában?

– Ha összehasonlítjuk a poxvírusokat, akkor valóban a majomhimlő a fekete himlő viszonylag közeli rokona. Ám itt nem a genetikai rokonság a döntő, hanem az orthopoxvírusok széles gazdaspektruma, és viszonylag jó képessége a faji határok áttörésére. Emiatt is

számítottak arra a tudósok, hogy valamely rokon vírus, amelyik megfelelő elterjedéssel és terjedési képességgel rendelkezik, be fogja tölteni a feketehimlő helyét.

A betegség lefolyásában viszont számos különbség van, legfőképpen az, hogy a majomhimlő jóval enyhébb megbetegedést okoz. E vírusok is képesek természetesen mutálódni, és alkalmazkodhatnak az új gazdaszervezethez. Az orthopoxvírusok összetett vírusok, elég nagy méretű genomjuk és számos génjük van, és általában úgy szereznek új képességeket, úgy alkalmazkodnak újabb gazdákhoz, hogy bizonyos génjeik számát variálják. Erről nemrég német kutatóktól jelent meg egy tanulmány, a vizsgálatukban az emberek közti terjedéshez köthető genetikai adaptációt véltek felfedezni. A hosszan tartó emberi terjedés minden valószínűség szerint a vírus emberekhez mért jobb adaptációjához fog vezetni.

Tünetei alapján egyértelműen diagnosztizálható a betegség?

– A kezdeti szakaszban egyáltalán nem specifikusak a tünetek, hiszen láz, izomfájdalom ezeregy betegségnél előfordulhat. A kiütéses szakaszban már jóval felismerhetőbb, de ilyenkor is előfordul, hogy a beteg testén csak néhány hólyag jelenik meg, ráadásul jellemzően a fertőződés helyén, például ágyéktájékon, a genitáliákat érintve. A jelenlegi járványnál is igen változó számú, néhányszor igen kevés kiütés jelentkezik, így különösen fontos az egészségügyi tudatosság.

– Mennyire súlyos ez a betegség? Afrikán kívül alig néhány halálos áldozat volt eddig, a betegek különösebb gyógykezelés nélkül is meggyógyulnak. Sokak szerint nem is érdemes ezzel törődni.

– A klinikai virológiában az egyszázalékos halálozás is nagynak számít. A legutóbbi időkig szinte kizárólag Afrikából rendelkeztünk adatokkal a betegség lefolyásáról. Márpedig az afrikai közegészségügyi viszonyok lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk, hogy egy onnan kiinduló betegség hogyan fog viselkedni máshol a világban.

Ezért nem szabad tényként elfogadnunk, hogy a majomhimlő nem veszélyes, alapvetően veszélyes vírusról van szó.

Természetesen feltételezhetjük, hogy higiénikusabb körülmények között, fejlett egészségügy mellett a betegeknek, illetve a társadalom egészének nincs nagy félnivalója, de ez csak feltételezés a jelenlegi helyzetben. De nem is az a lényeg, hogy ebben a járványban hányan fognak meghalni. Hosszú távon sokkal aggasztóbb, hogy megjelent egy új himlővírus, ami elfoglalja a fekete himlő által maga után hagyott ökológiai fülkét, és tartósan velünk marad.

– A Covid-pandémia már két éve tart, érthető, hogy az emberek nagy aggodalommal figyelik az újabb kórokozók által okozott fertőzésekről érkező híreket. Mennyiben hasonlít a most kialakuló majomhimlő-pandémia a Covidhoz?

– A két kórokozó és a betegség is rengeteg mindenben különbözik, szinte nem is lehet őket összehasonlítani. A majomhimlő teljesen másképpen, és a jelenlegi állapotában sokkal rosszabbul terjed emberek között, mint a SARS-CoV-2. A jelenlegi helyzetben nem kell attól félnünk, hogy egy majomhimlővel fertőzött előttünk megfogta a kapaszkodót: erre elhanyagolható az esély, és nem is biztos, hogy ez elég lenne a fertőzés átadásához. A járvány e stádiumában lenne szörnyen fontos a hatékony kontaktuskutatás és a megfelelő kommunikáció. Sajnos reális esélye van, hogy talál egy Afrikán kívüli, a fertőzésre fogékony állatot, amelyik a saját populációjában fenntartja a vírus jelenlétét), ez megalapozná a vírus hosszú távú maradását. A vírust tehát komolyan kell venni, a megfelelő közösségek felé fontos a kommunikáció és a tudatosság fokozása, ám fontos megjegyezni, hogy jelenleg az átlagos népesség számára minimális a fertőzés esélye.

– Van-e reális esély az eltüntetésére? A fekete himlő esetében ez ötven évvel ezelőtt már egyszer sikerült…

– Most mindenki azon dolgozik, hogy kiderüljön, a feketehimlő-vakcina pontosan mennyire hatékonyan véd-e ellene. Erre jelenleg csupán egyetlen, 34 évvel ezelőtti tanulmány utal, így fogalmunk sincs, hogy a jelenlegi körülmények között ez mennyire működni.

A Covidhoz hasonló, általános vakcinálásra most nincs szükség, a feketehimlő eradikációjából megtanultuk, hogy ezt hogyan lehet hatékonyan végezni. Itt inkább a fertőzöttek és a velük érintkezők célzott vakcinációjáról van szó.

Ezt az úgynevezett gyűrűvakcinálási protokollt több ország is bevezette már, és ezzel sikerült felszámolni a fekete himlőt. Emellett a magas kockázatú csoportokba (jelen esetben az MSM-közösségbe tartozók) számára is lehetővé kell tenni az oltást, ezt számos ország már megtette.

A vírustól globálisan nincs reális esély megszabadulni, ugyanis állati gazdával rendelkezik. A feketehimlő kizárólag az embert tudta fertőzni, így hatékonyan felszámolható volt, ám a majomhimlő a vírust fenntartó állatpopulációkról bármikor újra felbukkanthat.