Római számok

Mit jelenthet majd a valószínűsíthető új olasz kormány barátsága a Brüsszellel állandó vitában álló Orbánnak, aki a lengyelekre szemlátomást egyre kevésbé támaszkodhat?

Nem tudom megítélni, mennyit változhat még az olasz közvélemény az ottani parlamenti választásokig hátralevő bő egy hónap alatt. Ha nem változik jelentősen, akkor Itáliának hamarosan olyan jobboldali kormánya lesz, amelynek élén Giorgia Meloni, a posztfasiszta Olasz Testvérek elnevezésű párt vezetője áll. Ott lesz a koalícióban Matteo Salvini, aki korábban belügyminiszterként megtiltotta, hogy a hajótörött menekülteket fedélzetükre vevő hajók kiköthessenek Itáliában. És ott lesz a szebb napokat is látott, igencsak sokoldalú, szex- és pénzügyi botrányairól egyaránt ismert Silvio Berlusconi.

A két említett úriember, mondhatnánk, Orbán Viktornak jó barátai. De nem mondhatjuk, mert a politikában a barátság felettébb törékeny dolog, és az érdekek rendre felülírják.

Mégis, nagy az izgalom egyes elemzői körökben: ki reménykedve, ki aggodalommal várja, hogy a magyar miniszterelnöknek lesz-e újra kormányzati pozícióban levő, számottevő súlyú szövetségese Európában. Mit jelenthet majd a valószínűsíthető új olasz kormány barátsága a Brüsszellel állandó vitában álló Orbánnak, aki a lengyelekre szemlátomást egyre kevésbé támaszkodhat? Márpedig támaszkodnia valakire kell az unióban, mert hetes cikkely szerinti eljárással a nyakában nagyon nem lenne jó neki, ha egyedül maradna.

Egy dolgot azért ne feledjünk! Aki most új Róma–Budapest-tengelyt vizionál, az vegye figyelembe, hogy az irdatlanul eladósodott Itália az eurózóna nélkülözhetetlen alkotórésze, Magyarország pedig nem. A közös pénz övezete és Olaszország óhatatlanul egymásra van utalva.

Meloni ostorozhatja ugyan ádázul a nemzetállamok ellen szerinte áskálódó Brüsszelt, de a helyreállítási alap értelmében kitöltött csekket a majna-frankfurti székhelyű Európai Központi Bank házi pénztárában fogja átvenni, ott ahol a magyarokkal egyelőre nem terveznek randevút.