Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ma publikált jelentése szerint vitathatatlan: a jelenleg zajló gyors ütemű éghajlatváltozás okozója az ember. (A nyitó kép forrása: daswetter.de.)

A jelentés lehetséges forgatókönyveket megvizsgálva arra jutott, hogy a Párizsi Klímaegyezményben rögzített, még biztonságosnak tekintett 1,5°C-os melegedést mindenképpen elérjük akár már 2030 előtt, de legkésőbb a 2030-as évek közepén. Még abban az esetben sem kerülhetjük ezt el, ha sikerül 2050-re a kibocsátott és az elnyelt szén-dioxid mennyisége azonos (karbonsemlegeség!) lesz. A jelenlegi emberi civilizációt már jelentősen terhelő és összeomlással fenyegető 2°C küszöbértéket az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által vizsgált öt forgatókönyv közül kettő szerint sikerülhet elkerülni, de csakis abban az esetben, ha azonnal és drasztikusan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Minden eddiginél biztosabb az összefüggés az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események között, amelyek egyes régiókban már most katasztrofálisak.  Az IPCC szerint a korábban 10 évente egyszer megjelenő heves esőzések ma 30 százalékkal gyakrabban fordulnak elő, azaz 3-4 évente. Az aszályok tekintetében még nagyobb ez a változás: 70 százalékkal gyakrabban fordulnak elő a sokáig csak tízévente sújtó száraz periódusok.

„Újra kell gondolni a tervezési és kivitelezési gyakorlatot e tekintetben. A 40-50 éves szabványok szerinti vízelvezető-rendszerek erre az új helyzetre nem adnak megfelelő műszaki választ. A vízelvezetés helyett vízvisszatartásra kell törekedni minden területen, így egyénileg is” – mondja Pej Zsófia, az Energiaklub klímaprogram-vezetője.
A 3500 oldalas jelentés a csúcspontja a világ tudósai által végzett csaknem egy évtizedes éghajlat-kutatásnak. A ma publikált anyag az eddigi legerősebb megfogalmazást használja az éghajlati válság leírására.

Mindeközben a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az emberi szén-dioxid-kibocsátás „2021-ben 1500 millió tonnával ugrik meg – ez a második legnagyobb növekedés a történelemben, ami a covid-19 világjárvány okozta tavalyi csökkenés nagy részét visszafordítja.” Az IPCC jelentése egyértelműen kijelenti: világ vezetőinek most kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását, mielőtt a halálos és költséges időjárási szélsőségek még súlyosabbá válnak.

Az Energiaklub a lakosság energiatudatosságában, illetve a vállalatok és az ipar cselekvőképességében látja a megoldás kulcsát. Meggyőződése: ahogy a fogyasztási és termelési, valamint közlekedési szokásainkkal előidéztük ezt az állapotot, úgy képesek vagyunk kedvező irányba fordítani a változást.

„A kormányzati és az egyéni cselekvések létfontosságúak az éghajlatváltozás kezelésében, de a vállalatoknak és azok vezetőinek a mai világban kifejtett befolyással és hatalommal még nagyobb szerepük van. Képesek arra, hogy ösztönözzék a politikai változásokat, alakítsák a fogyasztói preferenciákat, és gyorsan reagáljanak az éghajlatváltozás szükségleteire. Az éghajlatváltozás elleni hatékony fellépéshez elengedhetetlen, hogy a nagyszabású megoldások megszervezésére összpontosítsunk – egyéni, közösségi, nemzeti és globális szinten egyszerre szükséges tudatosan cselekednünk és felelősséget vállalnunk” – teszi hozzá Méhes Martina az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója. (Forrás itt.)

Nincs idő a kifogásokra, ha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát

(Forrás: Greenpeace) Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület ma kiadott új jelentése [1] arra figyelmeztet, hogy döntő pillanatban vagyunk: sürgősen cselekednünk kell az éghajlat védelméért. A világ vezető klímatudósai által elkészített beszámoló leírja, hogy a jövőben egyre több és súlyosabb extrém időjárási eseménnyel kell szembenéznünk, és nem zárható ki a jégtakarók összeomlása, valamint az óceánok áramlásainak változása sem. A Greenpeace Magyarország azt várja a döntéshozóktól, hogy hazánk is tegyen végre érdemi lépéseket a klímaváltozás mértékléséért, és ezért arra szólította fel a jövő évi választásokon induló miniszterelnök-jelölteket, hogy legkésőbb augusztus 31-ig mutassák be zöld programjukat. [2] A zöld szervezet petíciót is indított a témában. [3] 


Fotó: © Jana Eriksson / Greenpeace

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) ma, augusztus 9-én délelőtt publikálta a Hatodik Értékelő Jelentés (6th Assessment Report) első fejezetét, az éghajlatváltozás fizikai alapjaival foglalkozó munkacsoport jelentését. A beszámoló az éghajlatváltozásról összegyűlt legfrissebb tudományos eredményeket összegzi, és minden eddiginél világosabban mutatja be, hogy mi vár ránk, amennyiben az emberiség nem hagy fel a klíma- és természetromboló tevékenységekkel.

A jelentés legfontosabb megállapításai: [4]

  • Egyértelmű, hogy az emberi tevékenység hatására melegszik a légkör, az óceán és a szárazföld.
  • Az éghajlatváltozás üteme példátlan az emberiség történelmében, a felmelegedés 1,09°C körül volt 2011-20 között az ipari forradalom előtti időszakhoz képest.
  • Az előző Értékelő Jelentés (2014) óta erősen melegedett a Föld felszíne, az utolsó 5 év (2016-2020) volt a legmelegebb legalább 1850 óta.
  • A tengerszint emelkedésének és a jégtakarók olvadásának üteme felgyorsult.
  • Egyre több és súlyosabb extrém időjárási esemény történik, és egyre erősebb bizonyítékok támasztják alá, hogy ez az emberi tevékenység számlájára róható fel.
  • Az Északi-sarkvidék 2050 előtt valószínűleg legalább egy alkalommal jégmentessé válik, még a 1,5 fokos cél eléréséhez szükséges út követése esetén is.
  • Nem zárható ki a jégtakarók összeomlása és az óceánok áramlásainak változása, beleértve a Golf-áramlat leállását.
  • A felmelegedés tovább fog folytatódni, amíg a szén-dioxid-kibocsátások elérik a nettó zéró szintet.
  • A 1,5 fokos cél még mindig elérhető, de ehhez gyors kibocsátás-csökkentés szükséges. Ha nem csökkentjük minél előbb a kibocsátásokat, akkor a jelenlegi szint mellett 2030-ig elfogyaszthatjuk azt a maximális CO2 mennyiséget, aminek kibocsátásával még tartható a 1,5 fokos cél.
  • A metánkibocsátásokat is gyorsan és jelentősen csökkenteni kell.

A Greenpeace szerint a tudomány álláspontja egyértelmű: a helyzet minden eddiginél súlyosabb. A kormányoknak minél gyorsabban cselekedniük kell, és a novemberi klímakonferenciáig (COP26) olyan terveket és célszámokat kell elfogadniuk, amelyek összhangban vannak a 2015-ös párizsi klímaegyezményben rögzített  céllal, mely szerint a felmelegedés mértékét 1,5 Celsius-fok alatt kell tartani ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát.

A zöld szervezet álláspontja szerint szakítani kell a fosszilis energiahordozók használatával és fel kell hagyni az ilyen irányú beruházásokkal. A gazdaságot úgy kell átalakítani, hogy előtérbe kerüljenek a természet és a lakosság szempontjai, továbbá a pénzügyi intézetek tevékenységét is összhangba kell hozni a 1,5 fokos céllal. Az emberiségnek fel kell hagynia a természet kizsákmányolásával, valamint meg kell védenie és helyre kell állítania az ökoszisztémákat. Ezáltal könnyebben tudunk alkalmazkodni a már bekövetkezett változásokhoz is.

„Az éghajlatváltozás nem egy jövőbeli fenyegetés, hanem már mindennapjaink valósága, ami napról napra rosszabbá válik. A Magyarországon és a világban rekordokat döntő, heteken át tomboló hőhullámok és aszályok, az erdő- és bozóttüzek, a heves esőzések és a nyomukban kialakult árvizek pusztításai, az olvadó jégsapkák és az összeomló ökoszisztémák világosan mutatják, mennyire veszélyes területre tévedtünk. A klímatudósok jelentése egyértelműen figyelmeztet arra, hogy a kifogások ideje lejárt, a további késlekedés és tétlenség katasztrófa felé sodorja az emberiséget.” – mondta Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse.

Bár a kihívás példátlan mértékű, a Greenpeace komoly lehetőségeket és biztató jeleket lát az alábbi folyamatokban:

  • A nap- és szélenergia a legolcsóbb villamosenergia-forrássá váltak a legtöbb helyen a Földön. [5]
  • A Nemzetközi Energiaügynökség szerint is elérhető a 1,5 fokos cél, egyebek mellett a nap- és szélenergiába való befektetéssel, illetve a belső égésű motoros járművek forgalmazásának legkésőbb 2035-ig való megszüntetésével. [6]
  • A pénzügyi szektor is ébredezik, egyes globális befektetők a megújulók felé vették az irányt, és egyre inkább elfordulnak a kockázatot jelentő fosszilisektől. [7]
  • Egyes üzleti stratégiák is elkezdtek válaszolni a kihívásokra, pl. autógyárak jelöltek meg dátumokat a belső égésű motorokkal való szakításra, energiavállalatok a szénből való kiszállásra, illetve egy nagy olajcég is bejelentette már, hogy jelentősen visszafogja az olajkitermelését. [8]
  • A klímamozgalmak egyre több győzelmet aratnak a bíróságokon, amelyek érdemi lépésekre köteleznek vállalatokat [9] vagy országokat. [10]

A Greenpeace szerint a politikában kiemelt szerepet kell kapnia a környezeti válság kezelésének. Ezért a zöld szervezet július végén nyílt levelet küldött a jövő évi választásokon induló miniszterelnök-jelölteknek, hogy augusztus 31-ig hozzák nyilvánosságra kampányuk zöld programját, illetve egy petíciót is indított a témában, amihez bárki csatlakozhat.

A Magyar Tudományos Akadémia összefoglalója: jövőnk egyre aggasztóbb

Az ENSZ kormányközi klímaváltozással foglalkozó tanácsadó testülete (IPCC) kiadta a hatodik értékelő jelentését az éghajlatváltozásról. Ilyen átfogó tanulmányt legutóbb nyolc éve jelentettek meg. A jelentés megállapításaiban (sajnos) semmi meglepő nincs, az általa lefestett jövő pedig egyre aggasztóbb: a tudósok minden régióban, a teljes éghajlati rendszerben regisztrálják a változást, és e változások sokasága évezredek óta példátlan. Már eddig is történtek olyan változások, amelyek évszázadokon vagy évezredeken keresztül visszafordíthatatlanok maradnak.

Az IPCC hatodik átfogó jelentésének legfontosabb üzenete, hogy a visszafordíthatatlan változások ellenére a széndioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és fenntartható mérséklése enyhítheti a klímaváltozás intenzitását. A környezetszennyező ipari termelés átalakításának bizonyos hatásai (például a légszennyezettség mérséklése) már rövid idő alatt is nyilvánvaló lenne, de a bolygó hőmérsékletének stabilizálódásához évtizedeknek kell eltelniük, még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is.
A most kiadott tanulmány a hatodik IPCC értékelő jelentés első része, amely a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozik. A legújabb kutatási eredmények szerint, hacsak nem fogja vissza a világ azonnal és drasztikusan a szén-dioxid-kibocsátást, a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ (sőt, még a 2 fokos is) hamar elérhetetlenné válik. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a másfél fokos melegedést a következő 20 évben meg fogjuk haladni.
„Ez a jelentés szembenézés a valósággal. Ma már sokkal tisztább képünk van a klíma múltjáról, jelenéről és jövőjéről, ami elengedhetetlen, hogy megértsük, merre felé tartunk, mit tehetünk, hogyan készülhetünk fel” – mondta Valérie Masson-Delmotte, az IPCC I-es munkacsoportjának társelnöke.
A továbbfejlesztett modellek – és a mért adatok – jól mutatják, hogy régióról régióra nagyon eltérő lesz a klímaváltozás lokális hatása. A szárazföldeken jelentősebb lesz a felmelegedés a globális átlagnál, az északi sarkvidéken pedig az átlag dupláját is meg fogja haladni a felmelegedés mértéke.
„A klímaváltozás már ma is hatással van a Föld minden térségére, a legkülönfélébb módokon. Az általunk tapasztalt változások a jövőbeli felmelegedéssel tovább fognak súlyosbodni” – vélekedik Panmao Zhai, az I-es munkacsoport másik társelnöke.
A jelentésben ismertetett modellbecslések szerint a Föld minden régiójában rövidülni fognak a hideg évszakok, és hosszabbodnak majd a meleg évszakok a következő évtizedekben. A felmelegedéssel a szélsőségesen forró időjárási események egyre gyakrabban fogják meghaladni az egészségi, illetve a mezőgazdasági tűrőképesség felső határát. De a változások korántsem csupán a hőmérsékletet fogják érinteni, hanem az időjárás minden összetevőjét, a csapadéktól a szélig, a havazástól és az eljegesedéstől a medrükből kilépő tengerekig.
A klímaváltozás intenzívebbé teszi a víz körforgását, ettől helyenként erőteljesen nő majd a csapadékmennyiség, súlyosabb áradások öntik el a part menti területeket, máshol és máskor súlyosbodnak az aszályok. A sarkokhoz közeli területeken várhatóan több lesz a csapadék, a szubtrópusokon viszont szárazság köszönt be, így gyorsul e régiók elsivatagosodása. A monszunjelenség mintázatában is változás állhat be.
Az alacsonyan fekvő part menti területeket egyre magasabb áradások fogják sújtani, ami gyorsítja az eróziót, és fokozatosan lakhatatlanná tesz egész térségeket. A 21. században minden egyes évben bekövetkezhetnek olyan tragikus áradások e területeken, amelyek korábban száz évente csak egyszer fordultak elő, mutat rá a jelentés.
Az IPCC szakértői szerint a felmelegedés hatására jelentős mértékben felolvad a permafroszt (az eddig állandóan fagyott állapotú talaj), nagy térségekből fog eltűnni a téli hótakaró, jégmezők és gleccserek tűnnek majd el, nyaranta pedig teljesen fel fog olvadni az Északi-sark tengeri jege. E hatások önmagát erősítő ördögi körként (úgynevezett visszacsatolási mechanizmusokként) tovább fogják fokozni a felmelegedést. Az óceán is felmelegedik, csökken az oxigéntartalma, a kémhatása pedig egyre savasabbá válik. Ez is egyértelműen az emberi tevékenység hatása, és alapvető változásokat okoz a tengeri ökoszisztémákban. E változások azokat a halászott halállományokat is negatívan fogják érinteni, ami egész emberi közösségek megélhetését és táplálékforrását lehetetlenítheti el. Az IPCC szakértői elkészítettek egy interaktív atlaszt, ahol mindenki megvizsgálhatja, hogy a saját lakhelyét hogyan fogja érinteni a klímaváltozás.
„Évtizedek óta nyilvánvaló, hogy a Föld éghajlata változik, és az emberi befolyás éghajlati rendszerre gyakorolt hatása vitathatatlan” – mondja Masson-Delmotte. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy még mindig van lehetőségünk arra, hogy határozott lépésekkel befolyásoljuk a Föld éghajlatának jövőjét. Egyértelműek a bizonyítékok, hogy a szén-dioxid-kibocsátás a klímaváltozás fő mozgatórugója. Ezért az üvegházhatású gázok emissziójának drasztikus csökkentése (és a nettó nulla kibocsátás elérése) elengedhetetlen a bolygó éghajlatának stabilizálásához.
Az IPCC-jelentésen több mint kétszáz tudós dolgozott, és azt 195 ország képviselői fogadták el. Arról már előzőleg sem lehetett senkinek sem kétsége, hogy a tanulmány bizonyítékok hosszú sorát fogja sorolni arról, hogy az emberi tevékenység megváltoztatja a bolygó éghajlati rendszerének működését. Ennek üteme, illetve a már jelenleg is folyó változások mégis riadalomra adnak okot. Egyértelmű, hogy ha a kormányok nem határoznak a mostaninál sokkal drasztikusabb lépésekről az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében, akkor a klímaváltozás hatásai még a rossznál is sokkal rosszabbak lehetnek. A hatásokkal, az alkalmazkodással, illetve a szükséges ellenintézkedésekkel bővebben az IPCC jövőre várható két újabb jelentése foglalkozik.
A jelentés fontos feladata, hogy a novemberben rendezendő glasgow-i klímacsúcs előtt bátor vállalásokra buzdítsa a világ kormányait az üvegházgáz-kibocsátás visszafogásában, írja a Nature. Az egyértelmű, hogy a jelenlegi kötelezettségek nem elegendők, hogy az ipari forradalom előtti korokhoz képest mért globális felmelegedés mértékét a még elviselhető 1,5-2 Celsius-fok alatt tartsuk. Amint a cikk fogalmaz, „több évtizednyi kutatás után a klímakutatóknak nincsenek kétségeik a tekintetben, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása globális hőmérséklet-emelkedést okoz.” E gázok koncentrációja nagyjából 50 százalékkal emelkedett a 19. század közepéhez viszonyítva, és ez már eddig is több mint 1 Celsius-fokkal emelte meg a bolygó átlaghőmérsékletét. Ha nem lesz gyökeres változás, a közeljövőben akár a 3 fokos melegedés sem elképzelhetetlen.
A felmelegedés egyik első, és sok tengerparti település számára tragikus következménye a tengerszint-emelkedés lesz. Az IPCC erről két évvel ezelőtt kiadott különjelentése szerint az évszázad végére a Föld különböző térségeiben 30-110 centiméternyi tengerszint-emelkedés várható, a széndioxid-kibocsátás függvényében, bár egyes szakértők szerint a két méteres emelkedés sem zárható ki. Ilyen szélsőséges változás több tízmillió ember számára teheti lakhatatlanná az alacsonyan fekvő tengerparti régiókat.
Ugyanakkor a lokális tengerszint-emelkedés mértékét nehéz előre jelezni, mivel ez nagyban függ az olyan komplex folyamatoktól, mint például a grönlandi, illetve az antarktiszi jégpajzs olvadása, esetleges összeomlása. Grönland és az Antarktisz kiterjedése és az ott felhalmozódott hó/jég-tömeg hatalmas, e területeken az olvadó jég vize a gravitáció hatására a környező tengerekbe áramlik, mely akár jelentősen is emelheti a világóceán szintjét.
Az utóbbi időben több extrém időjárási esemény is megrázta a világot. Németországban és a szomszédos államokban rengeteg emberéletet követelő áradások pusztítottak, Kanadában pedig hőhullám pusztított: Lytton város térségében 49,6 Celsius-fokot mértek, mielőtt a fellobbanó erdőtűz letarolta volna a vidéket. Korábban a meteorológusok és a klimatológusok óvakodtak, hogy az egyes extrém eseményeket közvetlen kapcsolatba hozzák a klímaváltozással, ez azonban az új tudományos eredmények fényében változni látszik. Ennek oka részben a statisztikai módszerek fejlődése, amelyek segítségével kiszámítható, hogy egy adott esemény milyen valószínűséggel következett volna be az ember okozta globális felmelegedés nélkül. A másik ok, hogy a klímaváltozás folyamatos súlyosbodásával ténylegesen egyre gyakrabban képes hatalmas aszályokat, viharokat, áradásokat okozni.
A kanadai hőhullám esetében a globális felmelegedés szinte biztosan jelentős tényezőként hatott, és az efféle szélsőséges időjárási események valószínűsége holland kutatók eredményei alapján a 19. század vége óta 150-szeresére emelkedett. A klímaváltozás hatásai ma már nem csupán a jövőre vonatkozó jóslatok, hanem itt és most történnek, a szemünk láttára.