Mostantól Bulgária is segíti az oroszok ellenében az ukránokat

A szófiai parlament megszavazta a februárban indított orosz támadás óta az első katonai segélyszállítmány útnak indítását Ukrajnába – írja a Bloomberg amerikai hírügynökség, és ezt úgy értelmezi, hogy Bulgária ezzel szakított oroszbarát múltjával.

A törvényhozás döntését több hónapos vita előzte meg: az államfő és az oroszbarát pártok ellenezték, hogy Bulgária katonai támogatásban részesítse a megtámadott Ukrajnát. A balkáni országot szoros kulturális és gazdasági kapcsolatok fűzik Oroszországhoz, és eddig egyike volt annak a mindössze két NATO-, illetve EU-tagországnak – Magyarország mellett -, ahol elzárkóztak Ukrajna fegyverrel való ellátásától – emlékeztet a Bloomberg. Bulgáriában kevesebb mint két év alatt ötször tartottak választást, és a politikai felfordulás akadályozta a döntést. A Moszkva-barát szocialista párt, ami augusztusban esett ki a hatalomból, arra figyelmeztetett, hogy a fegyverszállítással az ország belekeveredhet a háborúba. „Nyugalom, nem veszünk részt a konfliktusban” – nyilatkozott most a Bloombergnek Daniel Lorer, a fordulatot támogató pártok egyikének a képviselője. Szerinte az Ukrajnának nyújtott katonai támogatással Bulgária deklarálja, hogy megbízható szövetséges.

A hírügynökség megjegyzi: Bulgária olyan, szovjet mintájú géppisztolyt és hozzá való lőszert gyárt, ami hasonlatos az Ukrajnában használthoz. Ebből exportál is, például Romániába és Lengyelországba. Az ellenzék azzal vádolta a hatóságokat, hogy harmadik országokon keresztül már eddig is eladtak Ukrajnának fegyvereket, miközben a támogatás hivatalosan a humanitárius segítségnyújtásra szorítkozott.

A brüsszeli Le Soir ismerteti az AFP francia hírügynökség jelentését arról, hogy az EU bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökségének friss jelentése szerint a koronavírus-járvány, majd az Ukrajna elleni orosz agresszió tovább szította a zsidóellenes érzelmeket.

Michael O’Flaherty, az ügynökség vezetője elmondta: az olyan hamis narratívák is táplálják az antiszemitizmust, mint amikor Oroszország visszaél a „náci” minősítés használatával, és az ukrán kormányzatra vonatkoztatja azt. A zsidó közösségeket szerte Európában mélyen érinti az online gyűlöletbeszéd mind az orosz invázióval, mind a járvánnyal kapcsolatban – állapította meg O’Flaherty. A szóban forgó jelentés az antiszemitizmus 2011–21 közötti alakulását hivatott áttekinteni. Az alapjogi ügynökség szerint az antiszemita incidensek feljegyzése, nyilvántartása felettébb hiányos, országonként eltérő mértékű, így például Magyarországon és Portugáliában erről nem is készül hivatalos statisztika.

A lengyel kormányzó párt cenzúrázni próbálja az LMBT-közösséghez tartozó művészeket – erre hívja fel a figyelmet az EUObserver brüsszeli uniós hírportálon megjelent véleménycikkében Johanna Bankston, a Művészi Szabadság Kezdeményezése elnevezésű civil szervezet emberi jogi kérdésekkel foglalkozó kutatója.

A szerző megállapítja: az EU és Lengyelország között a melegjogok ügyében zajló vitából jól látszanak azok a korlátok, amelyekbe az Európai Bizottság beleütközik, amikor meg akarja védelmezni a demokratikus normákat és az európai értékeket a tagállamokban. Az EU minden azon erőfeszítése ellenére, hogy rávegyék a Jog és Igazságosság elnevezésű kormányzó pártot az LMBT-jogok megtartására, az országban növekszik a homofób gyűlölet-bűncselekmények száma. A kormánypárt a gyűlöletet szító közéleti retorika mellett a művészet területén is táplálja az LMBT-ellenes érzelmeket – írja Bankston, és kifejti: Lengyelország nagyobb művészeti és kulturális intézményeinek vezetésébe hűséges pártembereket tettek be, akik a nacionalista katolikus ideológiát terjesztik. Ez a pártideológiával szembenálló művészek meghurcolásához vezetett – így például 2019-ben őrizetbe vették Elżbieta Podleśna aktivistát azzal a váddal, hogy LMBT-centrikus művészeti tevékenysége „sérti a vallásos érzületet”, és ekként a lengyel Btk. 196. paragrafusába ütközik. Őt végül felmentették, de az ügyet hatalmas szenzációként tálalta a lengyel jobboldali média. Ez csak egy ügy volt a művészek és aktivisták megfélemlítésére irányuló kísérletek sorában. Az EUObserver vendégszerzője kitér arra, hogy egy művészcsoport – Jakub Gawron, Kamil Mczuga, Paulina Pajak és Pawel Preneta – ellen rágalmazási per indult, mert digitális úton megalkották Lengyelország úgymond „gyűlöletatlaszát”, feltüntetve azokat a régiókat, amelyek határozatban nyilvánították magukat LMBT-ideológiától mentes övezetnek.

Johanna Bankston szerint Lengyelországban tovább romlik a melegjogi helyzet, az érintettek állásvesztés, társadalmi megbélyegzés veszélyének vannak kitéve arra az esetre, ha kiderül szexuális orientációjuk. Az EU pénzvisszatartási lépései szükségesek és helyesek ugyan, de Lengyelország így is figyelmen kívül hagyja az LMBT-közösséghez tartozók emberi jogait – állapítja meg.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu.

Süddeutsche Zeitung Nehéz elképzelni, hogy az új olasz kormány a jövő hónap elején a Magyarországnak szánt uniós pénzek befagyasztására szavazna, hiszen Orbán és Meloni is elutasítja a liberális értékeket. Az Olaszország Fivéreinek választási győzelmét éppen Magyar- és Lengyelország köszöntötte a legmelegebben. Most mind a kettő támogatást vár Rómától, ha az EU bekeményítene a jogállamiság megsértése miatt.

Ha nem jön össze a kétharmad, akkor fájdalmas módon már az első vizsgán elbukik az új jogállami (feltételességi) mechanizmus. Hasonló próbakő a bevándorlás is, az eddigi legfőbb vitatéma az Európai Unión belül. Az új olasz vezetés nem engedi be kikötőibe a bajba jutott menekülteket szállító hajókat. Hosszú távon pedig azon dolgozik, hogy Európa szorítsa ki a menedékkérőket a Földközi-tengerről.     

Az első számú német lap annak kapcsán tette közzé helyzetértékelését, hogy Meloni bemutatkozó látogatást tett Brüsszelben. Az út láthatólag üzenetül szolgált: Róma továbbra is megbízható tag, kitart a Putyin-ellenes front mellett. Ám az EU nem okvetlenül tekinti úgy a gesztust, hogy akkor most vége olasz részről az unióellenes hangulatkeltésnek, hiszen köztudott, hogy Itáliának mekkora szüksége van a közösségi alapokra.  

Összesen 200 000 millió euró sorsa forog kockán, de Brüsszelben sokan tartanak a posztfasiszta Melonival, és a Svéd Demokraták sikerével a szélsőjobbos politika belopakodik az európai intézményekbe. Ám az EP hiába igyekszik tűzfalat vonni. Manfred Weber, a Néppárt elnöke ragaszkodik ahhoz, hogy nem mondja fel az együttműködést Silvio Berlusconival. Szerinte a Forza Italia szavatolja, hogy az új olasz kabinet EU-barát lesz. Ezzel a másik három nagy frakció egyáltalán nem ért egyet. A szociáldemokraták azzal fenyegetőznek, hogy felmondják a stratégiai szövetséget a kereszténydemokratákkal.

Die Presse Mára egymás legjobb barátja lett az EU-ban Giorgia Meloni és Orbán Viktor, csak az a kérdés, hogy különleges viszonyuk átállítja-e a váltókat a szervezeten belül. Így vezeti fel elemzését Szelényi Zsuzsa külpolitikai szakértő, aki a Fidesz alapító tagja volt, ám amikor Orbán annak idején magához ragadta a vezetést, Fodor Gáborral együtt távozott a pártból.

Az ilyesfajta flört egyáltalán nem idegen a magyar miniszterelnöktől. Már az 1990-es évek elején kapcsolatot épített ki az általa csodált Berlusconival. Eltanulta tőle, miként kell bánni a médiával, és hogyan kell kiépíteni a politikai bázist. Szoros barátság fűzi Salvinihez is.

Meloni azonban más, mert a ránézésre szívélyes kapcsolat ellenére az újdonsült olasz vezető elsőként a francia elnökkel találkozott, majd személyesen biztosította Ursula von der Leyent, hogy Olaszország kitart a szankciós politika, valamint a közös energia- és biztonságpolitika mellett.

Kemény feladatok várnak rá, de hogy spárgázni tudjon az ellentétes szempontok között, ahhoz szüksége lesz mind Macron francia elnök, mind a német kancellár segítségére. Orbán ideológiai szövetségese ugyan, de egyelőre várnia kell, mivel Moszkva érdekeihez csatlakozik és csak fenntartással viszonyul az ukránok megsegítéséhez.

Csakhogy kettejük együttműködésének kibontakozása csak idő kérdése, és mindketten hasznot húzhatnak belőle. Orbán a „stratégiai türelemmel” kivárta egy újabb szélsőjobbos párt győzelmét. Meloni révén jobb helyzetbe kerülhet az Európai Tanácsban. Tanácsokat adhat a másiknak, hogy miként kell tárgyalni Brüsszelben, illetve ami még riasztóbb: ahhoz is, hogyan őrizze meg hatalmát.

A magyar miniszterelnök olyan Európát képzel el, amelyben nem annyira fontosak a szabályok, nem szól bele annyira a dolgokba, viszont annál megalkuvóbb. Azt szeretné, ha Meloni és a többi jobbos párt ezt a tábort erősítené, együtt megváltoztatnák az Európai Uniót, belülről ásnák alá az alapelveket. Meglátjuk, hogy az olasz fél a magyar utat választja-e.

A konzervatív The Wall Street Journal elemzése arra figyelmeztet, hogy senki se áltassa magát, mert az orosz elnök nem csupán Ukrajnát akarta visszaszerezni a háborúval, és szó sincs arról, hogy utána szépen hazamegy és békében él a világgal. Ehelyett felsorakoztatta volna hadseregét a szomszéd állam nyugati határain. Majd politikai, gazdasági és katonai nyomást gyakorolt volna a NATO keleti szárnyára, benne Magyarországgal. Mert: hosszú távon újra be akarta szippantani ezeket az államokat az orosz birodalomba.

Hasonlóan járna el a balti köztársaságokkal, valamint a svédekkel és a finnekkel szemben is. Utóbbi kettő gyors döntése a NATO-csatlakozásról azt bizonyítja, hogy azonnal megértették az invázió szélesebb összefüggéseit.

A másik oldalon egy sor ellenség aktív szövetsége áll. Oroszország, Kína és Irán fogott össze nem hivatalosan. Célkitűzésük az, hogy leváltsák az USA-t és liberális értékeit. Ehhez a fő csatatér most Ukrajna. Putyin iráni drónokkal és ballisztikus rakétákkal próbálja tönkre bombázni az ukrán infrastruktúrát, lövet civileket. Hszi pedig korlátlan partnerséget hirdetett az oroszokkal.

Az ukránok a szabad világ védelmében áldozzák életüket. Azért, hogy megvédjék a Nyugatot az elszánt ellenségtől. Amikor megindul az amerikai elnökválasztási kampány, elég hamar kiderül, hogy melyik jelölt vet számot ezzel a ténnyel.  

A The Wall Street Journal vezércikke szerint azt érdemes leginkább figyelni a német kancellár ma kezdődő pekingi tárgyalásain, hogy mit tanult az Ukrajna elleni invázióból. A látogatásra éppen akkor kerítenek sort, amikor az EU és főként Németország újragondolja kapcsolatait Kínával. Az orosz támadás sokak szemét felnyitotta, hogy mekkora veszély szoros gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat fenntartani autokratákkal.

Nagyon is valós aggály, hogy a kínaiak hasonló invázióra készülnek Tajvan ellen. Olaf Scholz a jelek szerint mindenekelőtt a kétoldalú gazdasági együttműködést próbálja fellendíteni. Bár Berlin rájött, hogy a kereskedelemmel nem tud jobb belátásra bírni tekintélyuralmi rendszereket. Ám sok német cég továbbra is erősen függ a kínai piactól.

Viszont nem világos, a vendég kinek a nevében fog beszélni Pekingben, mert a német koalíció erősen megosztott a Kína-politika ügyében. Így a politikus nemigen lesz képes bármit is tenni, ha Hszi azt akarja elérni nála, hogy lobbizzon a kínaiak érdekében más uniós kormányoknál.

Az ukrán katasztrófa fő tanulsága az, hogy nem szabad bízni az autokraták pálfordulásában, inkább a legrosszabbra kell készülni részükről. Scholz itt még nem tart, ezt igazolja pl., hogy nem hajlandó a legjobb fegyvereket átadni Ukrajnának. Ily módon olyan csúcstalálkozó várható, amelyen Hszi nem fogja felajánlani a németek által kért gazdasági nyitást, a vendég ugyanakkor nem képes felkínálni a házigazdák által követelt nyitást.