Tizenkettedik alkalommal kezdődött meg ma a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat médiakonferenciája a Magyar Tudományos Akadémián. Az eseményen jeles szakemberek – a többi között az MTA elnöke, a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Google és a T-Systems Magyarország képviselői – tartottak/tartanak előadást; meghívtak a rendezvényre etikus hackereket is, olyanokat, akiket egy adott szervezet kér fel, bíz meg saját rendszereinek vizsgálatára. A konferencia az európai kiberbiztonsági hónap kampányprogram-sorozatába illeszkedik, ekként az esemény fő támogatója az Európai Unió. (A nyitó kép forrása: news4teachers.de.jpg)
A technikai fejlődés következtében a médiaeszközök és használatuk a gyerekek és a fiatalok körében soha nem látott módon és mértékben változott az utóbbi évtizedekben. A modern technológia állandó lépéselőnyben van a használói tudatossággal szemben. Az idei konferencia középpontjában a média és az internet hatása áll, különös tekintettel a különböző nemzedékek egymáshoz való viszonyára, a szülő–gyerek-kapcsolatra és a tanárok meg a diákok együttműködésére. A témák közé fölvették a média és az internet által okozott neurológiai-lélektani változásokat is, legyen szó figyelemzavarról vagy az újfajta függőségekről. A konferencián szó van a közbeszédet napjainkban foglalkoztató kérdésekről, mint például: hol a szólás- és a véleményszabadság határa, vagy mik az összeesküvés-elméletek és az álhírek. Az érdeklődők előadásokon ismerhetik meg azt, hogy mi a bosszúpornó, valamint a használók által előállított tartalmak veszélyeit, és hallhatnak a média jövőjéről is.
A gazdag témakínálat olyan területeket vizsgál, amelyek nemcsak szekembereket, de napi munkájukban tanárokat, gyakorló szülőket is érdekelhet. Jó tudni, hogy a szervezők – az előző évek gyakorlatához hasonlóan az összes előadás videóanyagát és prezentációját október közepén feltöltik a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat YouTube-csatornájára.
Számtalan izgalmas kérdéskör van napirenden, mint például a média hatása a gyermekekre és fiatalokra; figyelemzavar, függőségek, digitális autizmus. A média és a különböző médiatartalmak hatása a családokra: szülői felelősség, együttműködés a rejtélyes Z-generációval. Oktatás, tudatosítás, felelősségvállalás: kütyük szerepe az iskolában, oktatást segítő platformok, gyermekjogok érvényesülése. Szólás- és véleményszabadság, gyűlöletbeszéd: hol húzódnak meg a határok, szabályozási lehetőségek. A média hatása a társadalomra: összeesküvés-elméletek fénykora az algoritmusok működésének tükrében, szűrőbuborékok csapdája, tényellenőrzés. Káros és illegális tartalmak a világhálón: az online bántalmazás pszichológiája, kiberdevianciák, illegális tartalmak…
Mi a hétfő délutáni programba hallgattunk bele, és rengeteg továbbgondolni valót fedezhettünk fel akár csak házi használatra is. Kozma Ákos ombudsmantól, az alapvető jogok biztosától arról hallhattunk, hogy nem elég a gyermekek jogait jogszabályokkal és intézményekkel védeni. Ezek ugyanis csak a keretét adják azoknak a védőmechanizmusoknak, amiknek a hatékonyságát még bőven van mivel javítani. Tettek is számos ajánlást a jogalkotók, az oktatás és a felelős védelmet kínáló szervezetek számára. Pálfi Erika, a Belügyminisztérium főosztály-vezetője Kihívások a digitális generáció oktatásában című előadása a nemzeti alaptanterv és a digitalizáció kapcsolódásának legújabb fejleményeit mutatta be. A legfőbb cél természetesen az átfogó digitáliskompetencia-fejlesztés, amihez mind tárgyi feltételek, eszközök tekintetében, mind a pedagógusok módszeres továbbképzésében, mind pedig a tananyag kialakításában óriás léptekről beszélt az előadó.
Fekete Zsombor szociológus, játéktervező és apa Digitális válság – motivációs válság című eszemfuttatásával kicsit elvitte hallgatóságát a közös gondolkodás irányába olyan kérdések mentén: miért nehéz az iskolai tanulásra rávenni a gyerekeket, miközben szabadidejükben szivacsként szívják magukba az új ismereteket? Vagy: ismerős-e a halogatás problematikája a jelenlévők számára? Vajon nem lenne-e célravezetőbb a jutalmazás–büntetés szentségétől elszakadva a belső motivációnyújtás irányába eltolni a cselekvésre ösztönzést?
Pelle Veronika (digitálisműveltség-fejlesztési munkatárs, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, stratégiai igazgatóság, gyermekvédelmi főosztály) Mikor engedhetem el a kezét? címmel a családokhoz, szülőkhöz szólt intelmeivel, amik egy kétlépcsős kutatás nyomán fogalmazódtak meg. Az előadót hallgatva bizony korántsem rózsás a helyzet. Miközben minden egyre korábban kezdődik, ma már a 7-8 évesek többségének saját okostelefonja van, 11 évesen aktívan jelen vannak a közösségi média világában, ami egyre hangsúlyosabban eltolódik a pár éve még egyeduralkodó Facebooktól az Instagram és a Tik-Tok felé – valójában a szülők zöme ott már nincs jelen. Az online ismerkedés gyakorisága a gyerekek körében a múlt három év alatt megduplázódott. Természetesen annak a családnak a gyereke, akit a szülei idejében felvilágosítanak az esetleges veszélyekről, az aligha enged a csábítóknak, nem fogadja el idegenek kezdeményezte megkereséseket. Nagy súlyt kapott a kutatásban a szülői mediáció. Sajnos, kevés az a szülő, aki módszeresen hatékonyan tudja irányítani gyerekét a digitális kihívásokkal szemben. Ezeregy vizsgálat bizonyítja: alapvetően csökkenhet a gyermek veszélyeztetettsége, ha otthon idejében és okos felvilágosításban részesül, ha szülei rendszeresen beszélgetnek vel.
Mindennél nagyobb baj, hogy zömmel úgy 12 éves koruk körül végképp magukra maradnak a gyerekek, mondván „ügyesen, magabiztosan kezeli már ezeket a dolgokat, jobban, mint a szülei. Ez persze technikailag igaz lehet, de éppen ilyenkor nő meg ugrásszerűen a veszélyeztetettségük, hiszen még egyáltalán nem érettek mentálisan, ilyenkor lenne a legnagyobb szükségük a családi háttér szertető-értő támogatására.
Magyarán: ne engedjük el a kiskamaszaink kezét a digitális világban sem! Hasznos internetcímek ebben a témában: https://gyerekaneten.hu/; https://www.biztonsagosinternet.hu/; https://digitalisgyermekvedelem.hu.