Ha éppen az ügynöközés és az idegen érdekek vagy a szuverenitás kifejezések a néphülyítés és heccelés aktuális kifejezései, akkor természetesen a gránitszilárdságút is át kell csöppet faragni. Milyen jó is lesz majd azon rugózni, amikor kipécéznek valakit, hogy nehogymá’ ő magyar legyen, gyere vegyük el az állampolgárságát. Höhő!
A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé – szerepelt abban a gránitszilárdságúban, amely szintén egy hajítófát sem ért, de legalább nem írták át kéthetente az ereszcsatorna megmászása után. Ráadásul, annyival becsületesebb is volt, hogy schwarz und weiss leírta „3. § A munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. A maiban hiába keresnénk, hogy a klerikál-félfasiszta párt a társadalom kirablásának, hülyítésének és elnyomásának a vezető ereje – márpedig ez nem állna teljesen távol a valóságtól. A hatalom a dolgozó népé? A mai izében a hozzá tartozó előhang szerint: „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”.
Erről elég sokat tudna mesélni III. Rogánné, Barbara vagy Tiborcz fejedelmi vő, de Mészáros Lőrincről és b. nejéről is közismert, hogy a szegények megsegítése náluk alap.
Amúgy a „dolgozó nép” nagyjából akkor is sejtette, hogy az akkori alkotmány legőszintébb mondata az, hogy a Magyar Népköztársaság fővárosa Budapest. És kész.
A diktatúra egyik fokmérője, ha kéthetente átírjuk a törvényeket, ideértve az alaptörvénynek nevezett alkotmányt, kényünk-kedvünk, propagandacéljaink szerint. Ha éppen az ügynöközés és az idegen érdekek vagy a szuverenitás kifejezések a néphülyítés és heccelés aktuális kifejezései, akkor természetesen a gránitszilárdságút is át kell csöppet faragni. Milyen jó is lesz majd azon rugózni, amikor kipécéznek valakit, hogy nehogymá’ ő magyar legyen, gyere, vegyük el az állampolgárságát. Höhö! Miért is, mer’ nem állt fel az aranylábú fiúk mérkőzése előtt elég gyorsan egy szélsőjobb nótára (ma olvastam, hogy egy NB 1-es focista átlagos havi nettó keresménye 4,3 millióra rúg, de ez végül is mellékszál). Vagy netán sérelmezi, hogy kicsit sok lopódik el mostanában jachtra, szép ruhára, csilivili autóra, kastélyra a hozzá vezető úttal? Nyilván, hogy idegenszívű. Az uralkodó udvartartásának törvény adta joga, hogy lopjon, csaljon, harácsoljon, majd megvonja a vállát, hogy mi az, má’, tenéked nincs krokodilbőrből készült gyémántos uzsitasid? Szomorú, de akkor te annyit is érsz, cselédem.
Igaz, egy alkotmányból sok minden következik, a társadalom módszeres elrablásához jól jön, ha ezt-azt bele lehet irkálgatni. Kétségtelen, királyi pátensekkel is el lehetne ezeket a dolgokat intézni, majdnem mindegy. De így legalább akad valami a látszatra. Mert a diktatúrák következő jellemvonása, hogy imádják a látszatot.
Megjegyzem, a keresztény hagyományokra való hivatkozás többször szerepel a múlt heti szövegben, ahogy egy világi államhoz illik is (az e hetit még nem böngésztem át, ezért nem tudom, mi van benne.)
Erről jutott eszembe, hogy a húsvéti nagyhét kezdetét jelző virágvasárnap az ukrajnai Szumi városában két jól irányzott orosz rakéta a templomi misére igyekvő népek közé csapott. Harmincegy halott, köztük gyerekek. Még szerencse, hogy az alkotmányos felhatalmazás értelmében akad itt üldözött keresztények kormánybiztossága is. Gondolom, a hír hallatán az első dolguk, hogy felszólítják az agresszort a keresztényhez nem méltó magatartás azonnali beszüntetésére, és bár jóvá tenni egy tömeggyilkosságot nem lehet, próbálnak segíteni az életben maradt áldozatokon, valamint példás büntetést kérnek, akár egy erre való nemzetközi büntetőbíróságon, a gyilkos elkövetőkre.
Akár az ereszcsatorna mélyéről is.