(Szerző: Radnai György/kép: Bankó Gábor 444) „Magyar rendőr velünk van!” – morajlik a tömeg. Miközben föl akarnak menni a Sándor Palotába „Szatyor” úrhoz.
Hogy ne írja alá.
A tizenötödik módosítót.
A tizenhárom éve „alkotott” gránitszilárdságúét.
Később már „Minden rendőr áruló!” – zúgott…
Nézem Bankó Gábor fotóját.
Akár JELKÉP is lehetne.
A mai nap után.
A NER jelképe.
„AZ EMBER FÉRFI VAGY NŐ.”
Te is látod?
A két kigyúrt „intézkedő” rendőrt és a véleményéért tüntető nőt, anyát?!
Egyenruhában a „Szolgálunk és védünk”.
Talán ők apák is – otthon.
Itt „Szolgálnak és védenek” éppen.
Aki ellen föllépnek, akár a gyerekeik anyja is lehetne.
Vagy „csak” a feleségük.
(Akit este, amikor vége lesz a „műveletnek”, talán megsimogatnak majd.)
A háttérből egy „nagyapa” figyel.
Meg más egyenruhások.
Érdeklődve.
Semmi érzelem.
Semmi izzadság.
Még csak feszültség sincs az arcukon.
Egy gondolat sem fut át rajtuk.
Csak az a fontos: a parancsot végrehajtsák!
Csak arra vigyáznak: az ERŐSZAKNAK humánusnak is kell látszania.
A többi egyenruhás csak figyel.
A „biztonság” kedvéért vannak ott.
A kollégáik biztonsága kedvéért.
Pedig a nő, talán anya is, csak a véleményét akarta kifejezni.
Hogy a „SZATYOR” ne írja alá.
Amikor elé kerül.
Alá fogja írni.
Ő is teljesíti majd az „elvárást”.
Másképp nem ő lenne a „SZATYOR”.
Már a sajtósai dolgoznak is a kommünikén, amit az aláírás után kiad majd.
Amiben megmagyarázza a megmagyarázhatatlant.
Mégis miért írta alá.
Őt, a „SZATYROT”, érteni vélem.
A rendőröket (még) nem.
Egyiküket sem.
Nézem a kezét, az ujjait, a „tiszta” körmeit, ahogy a védtelen nő vállára nehezedik.
Amivel este majd megsimogatja a feleségét, gyerekei anyját.
Mit fog mondani majd holnap nekik, amikor meglátják ezt a képet?!
Neki nincsenek sajtósai!
Nem is ő adta ki a parancsot!
De végrehajtotta.
Mert ez a dolga.
Azt mondják, a rend „megőrzése”.
De mihez képest? És ki szerint?
A fénykép nem kiabál.
Nem harsány.
De minden benne van.
A félelem. Az engedelmesség. Az erő. A kiszolgáltatottság.
És az is, hogy ma Magyarországon egy nőnek, egy anyának így kell megvédenie a véleményét.
És így kell elhallgattatni.
A NER nem csak törvényeket ír át.
Embereket is.
Akik reggel még apák, estére végrehajtók.
Akik parancsra felejtenek el érezni.
És mi nézzük a képet.
És egyre kevésbé értjük, hogy ez hogyan történhet meg.
Újra. És újra. És újra.