Német–francia film Orbánnal a főszerepben: Hallo Herr Diktator!

Nem mindennapi karácsonyi különlegességgel kedveskedett nézőinek a német-francia televízió, az ARTE. Bemutatta a Hallo, Diktator! című filmet, melynek főszereplője Orbán Viktor.

A magyar miniszterelnöknek nem ez az első találkozása a filmes világgal, középiskolásként már szerepelt a Szegény Dzsoni és Árnika című moziban. Akkor epizódszereplőként jelent meg a vásznon, ma már viszont ő a főszereplő. Jelenleg a film német változata látható, de hamarosan lesz angol, és a tervek szerint magyar fordítás is.

A film alapötlete 2015-ből datálódik, amikor Rigában az uniós csúcson Jean-Calude Juncker az Európai Bizottság akkori elnöke egy közös fotózáson Helló Diktátor! köszöntéssel üdvözölte Orbánt. Kíváncsian várjuk a filmet, bár meg kell mondani, mi, akik ebben az országban élünk, a magyar fordítás nélkül is érteni fogjuk, hogy miről van szó. Sőt, már most is értjük, anélkül, hogy egyetlen kockát is láttunk volna az alkotásból, hiszen, bár a stáblista szerint nem mi vagyunk a főszereplői, nélkülünk ez a film nem készülhetett volna el.

Orbán Viktor ugyanis a mi diktátorunk. A mi pénzünkből és akaratunkból (pontosabban: ügyetlenségünkből, közömbösségünkből, figyelmetlenségünkből, elővigyázatlanságunkból, ostobaságunkból – a megfelelő aláhúzandó) lehetett azzá, aki lett. Falusi fickóból, ahogy egy interjúban magát meghatározta, egy ígéretes, a mostani helyzeténél sokkal többet érdemlő ország korlátlan ura.

Persze, megnézzük majd a filmet, amit nyilván nem a mozikban fognak bemutatni, hanem az interneten. Sok újat nem fog nekünk mondani, ami önmagában nem is baj: az ember szívesen néz ismert dolgokat, ilyenkor előjön az aha érzése, megböki a mellette ülőt, hogy látod asszonyság, ez az, amiről a múltkor beszéltem neked.

Kormányzati szereplőket is szerettek volna megszólaltatni a filmben, de közülük egyedül Kovács Zoltán államtitkár állt kötélnek. Hogy mit mondott, azt még értelemszerűen nem tudjuk, de el tudjuk képzelni. Hogy Soros, migránsok és persze Gyurcsány. Meg hogy irigyelnek bennünket a nagyvilágban, amiért mindenki másnál gyorsabban fejlődünk, demokratikus vívmányokban verhetetlenek vagyunk, a szólásszabadság pedig az égig ér. (Miközben a nyugat-európai fiatalok Coca-Cola mámorban fetrengenek, Amerikában pedig verik a négereket.)

Nem kell bemutatni nekünk a mi diktátorunkat, ismerjük jól. Látjuk a tévében, halljuk a rádióban, tudunk róla mindent, amit kell. Azt például, hogy mindenkit meggyógyít, aki megbetegszik. És hogy lélegeztető gépek tekintetében világelsők vagyunk, valamint hogy a fél életét a sport világában, öltözőkben töltötte, ezért a libernyákokat, ha kell, elviszi a hátán.

Úgyhogy, jöhet a film magyar változata. A sör már be van hűtve, és reméljük, a chipszet is megvette már a velünk közös családi szentségben élő asszonyság.