Nemzeti szivárvány – mert Győrnek benne kell lennie…

A szivárványra válaszul a Ferencváros, az MTK és a győri polgármesteri hivatal is nemzeti színekre világítja ki a stadionjait. Győrben még egy híd is magyarba borul, és a dolognak a meccsig nyilván nem itt lesz vége. Vagyis az történik, ami mindig szokott…

Az UEFA nem engedte meg, hogy a budapesti homofób törvényre reflektálva a német–magyar meccs idején a müncheni Allianz Aréna szivárványszinekbe boruljon. A felháborodás nagy, dacból a müncheni rendőrség és a tűzoltóság oldala szivárványos lett, a Deutsche Bahn néhány szerelvénye is, valamint a Pro7 csatorna logója, éa wgy sor német város is bejelentette, hogy a német–magyar meccs idejére a stadionjaik a müncheni mintát követik. Várhatóan a német válogatott csapatkapitánya szivárványos karszalagot visel majd stb.

Mint látjuk, német részről a dolognak semmiféle nemzeti jellege nincs, nem is lehet. Bár az emberi jogok védelme az NSZK politikai kultúrájának része – és nem csupán azért létezik, mert az alkotmány előírja, a másság védelmét és egyenjogúságát az emberiség közös feladatának tiszteli – tudomásul kell venni, hogy azt értékelhető minőségben leginkább csak a nyugati liberális világban veszik komolyan.

Az Orbán-rezsim épp azt mutatja meg, mennyire nem része ennek a világnak. A szivárványra válaszul a Ferencváros, az MTK és a győri polgármesteri hivatal is nemzeti színekre világítja ki a stadionjait. Győrben még egy híd is magyarba borul, és a dolognak a meccsig nyilván nem itt lesz vége.

Vagyis az történik, ami mindig szokott: aki egy aljas törvényről azt állítja, hogy aljas, az vagy hazaáruló, vagy, ha nem csak idegenszivű, de idegen is, az a magyar szuverenitás ellensége. A nemzeti meder, amibe a Brüsszellel vívott csaták, a Sorossal szembeni várjátékok, egy-egy uniós politikus agyagba döngölése, az Orbán-kritikus Európai Parlament leverésének ajánlata, a kínai és orosz érdekek vezérelte „Ugocsa non coronat” politikája, szóval az összes harc s háború bele van terelve, legalább annyira végtelen és feltölthetetlen, mint amennyire nyilvánvalóan képmutató és unalmas. De hát a homofób törvényt a főnök választói szeretik, és nem bánják a nemzeti mederben való dagonyázást, mert az az ő szabadságuk, mondhatni a nemzeti szín az ő szivárványuk.

Nem látnak már ki a gödörből, de nem is akarnak.