(Szerző: Hamburger Béla/Magyar Hang) Sokak számára volt megdöbbentő, hogy Donald Trump újraválasztott amerikai elnök első megnyilvánulásai között mindenféle területi követelésekkel állt elő: meg akarja kaparintani Grönlandot, annektálná Kanadát, ellenőrzése alá vonná a Panama-csatornát. (A nyitó képhez: Donald Trump amerikai elnök tájékoztatót tart, miután helikopteres szemlét tett az erdőtüzek által leginkább sújtott Los Angeles Pacific Palisades városrészben 2025. január 24-én. (MTI/AP/Mark Schiefelbein)
Bár a történelemben számos ország számos vezetője lépett fel területi igényekkel szomszédaival szemben nemzeti érdekekre, történelmi jogokra vagy éppen etnikai elvekre hivatkozással, hasonló magatartást aligha várnánk egy olyan világhatalomtól, amelyik amúgy hosszú-hosszú évtizedek óta a demokrácia legfőbb őrének szerepében tetszeleg.
Ha a történelemkönyvek (vagy a Wikipédia) oldalain szemezgetünk hasonló példák után, akár csak az utóbbi száz év jelenségei között, érdekes és elgondolkodtató névsort kapunk:
• Adolf Hitler eleinte csak egy „korridort” akart Danzig felé, ám hamarosan már a felsőbbrendű német faj életterének (Lebensraum) tekintette Ausztriát, a Szudéta-vidéket, Lengyelországot.
• Joszif Visszarionovics Sztálin sem akart lemaradni ellenlábasától, úgyhogy megszállta Kelet-Lengyelországot, a balti államokat és egy darabot még Finnországból is.
• Benito Mussolini Albániával, Görögországgal és Jugoszláviával szemben támasztott területi követeléseket.
• Szaddám Huszein megszállta Kuvaitot, mondván, hogy az történelmileg Irak része volt valamikor.
• Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin az orosz kisebbség védelmére hivatkozva annektálta a Krím-félszigetet, és biztonsági szempontokra hivatkozva támadta meg Ukrajnát.
Hitler, Sztálin, Mussolini, Huszein, Putyin… a névsor bizonyára a legtöbb embernek taszító és szörnyűséges, ám – úgy látszik – Trump elnöknek imponál. Azon persze töprenghetne kicsit, hogy az ötből eddig négyen csúfos véget értek, amire tán az ötödiknek is van még esélye.
