Magyarország volt az egyedüli, ahonnan a leadott és titokban megjelölt, már nem működő elektronikai cikkek közül egyik sem jutott ki az Európai Unión kívülre. A Bázeli Akcióhálózat (BAN) két évig tartott nemzetközi kutatását itthon a Greenpeace Magyarország munkatársai és aktívái segítették. Ők 2017 augusztusában 17 elektronikai cikket (képernyőket, asztali számítógépeket) adtak át Budapest környéki és tatabányai gyűjtőpontokon.
Az átvevőhelyek között voltak elektronikus hulladék átadására kijelölt hivatalos gyűjtőpontok és kiskereskedelmi egységek is. A nálunk megjelölt eszközök mind az unión belül maradtak, ám a nemzetközi tapasztalat korántsem ilyen kedvező.
Az Európai Unió tagországaiban összesen 314 eszközre: számítógépekre, nyomtatókra és monitorokra telepítettek GPS-nyomkövetőt. A jeladók adatait összesítve kiderült, hogy 19 elektronikai cikket, azaz a hulladék 6%-át exportálták, ebből 11 volt olyan, amely nagy valószínűséggel illegálisan jutott ki az EU-ból. A célállomások Ghána, Hongkong, Nigéria, Pakisztán, Tanzánia, Thaiföld és Ukrajna voltak.
Talán ez a 6%-os arány nem látszik túl nagynak, de ha ezt rávetítjük az EU teljes elektronikaihulladék-termelésére, akkor kiderül, hogy évi 352 477 tonnányi e-hulladékot visznek ki illegálisan az Európai Unióból fejlődő országokba. Ez 17 466 nagykonténernyi e-szemét, ha pedig mindezt teherautókra raknák, a járművek 401 km hosszan kígyóznának a kidobott kütyükkel.
„Nagyon súlyos hiányosságokat tártunk fel a veszélyes elektronikai hulladékok kezelésében – állapította meg Jim Puckett, a Bázeli Akcióhálózat (BAN) igazgatója. – Ezzel szemben az EU azt állítja, hogy folyamatos erőfeszítéseket tesz a körkörös gazdaság megvalósítására, amely felelősen működik, és kiküszöböli a rendszerből a kiszivárgást.”
A vizsgált 10 országból (Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Ír-, Lengyel-, Magyar-, Német-, Olasz- és Spanyolország) csak hazánk volt az, ahonnan nem észleltek elektronikushulladék-exportot.
A nemzetközi mezőnyben az Egyesült Királyság szerepelt a legrosszabbul, ott találták a legtöbb, öt jogsértést. Az onnan származó kütyük Afrikáig jutottak. Emellett Olasz-, Német-, Spanyol-, Ír- és Lengyelország szintén részt vett a fejlődő országokba irányuló e-hulladék-kivitelben. A BAN munkatársai el is mentek néhány célállomásra, ahol a munkásokra és a környezetre egyaránt veszélyes módszerekkel nyerik ki a hulladékból az értékes alapanyagokat. Leégetik, leolvasztják, lemaratják a burkolatokat, hogy kinyerjék a rezet, az acélt, az aranyat és az alumíniumot.
Voltak olyan termékek is, amelyeket megjavítottak, hogy újra használhatóak legyenek, de ezeknél sem foglalkoztak sokat a mérgező anyagok megfelelő kezelésével. Például a higanyt, ólmot vagy mérgező brómozott égésgátlókat tartalmazó alkatrészeket kicserélték, a rosszat elégették, vagy helyi hulladéklerakókra dobták.
A BAN állítja, hogy az Európai Unió hulladékgazdálkodási rendszere a szegények és kiszolgáltatottak kárára működik, és a helyzet még rosszabb lehet a közeli jövőben. A civil szervezet attól tart, hogy az elektronikai cikkeket gyártó vállalatok ki fogják lobbizni, hogy az elromlott, értékvesztett elektronikai cikkeket lehessen exportálni, így el fogják árasztani az őket feldolgozó szegény országokat. Ez eleve aláásná a bázeli egyezményt, amelynek célja, hogy megakadályozza a fejlett országok veszélyeshulladék-exportját.
„Az EU-nak úgy kell szavatolnia az európai lakosság és a környezet egészségét, hogy közben nem mérgez meg más kontinenseket” – mondta Jim Puckett, a Bázeli Akcióhálózat igazgatója. A szervezet ezért az eddiginél sokkal szigorúbb ellenőrzést és erőfeszítéseket követel az EU-tól a bázeli egyezmény megtartásáért és a körkörös gazdaság megvalósításáért.
A teljes jelentés itt, tessék kattintani!