Egy szellemes mondás szerint a demokráciával minden rendben lenne, csak ne lenne népakarat. Az áldott nép ugyanis egy-egy választáson olyan pártokat, erőket hozhat helyzetbe, amelyek nem feltétlenül a józan többség, a tágabb közösség érdekeit szolgálják. (A nyitó képen: bécsi nagymamák tüntetnek a jobboldal ellen.)

A populista, szélsőjobboldali néppárti vezér, Herbert Kickl már a hatalom ajtajában.

Alig ocsúdtunk föl abból a meglepetésből, hogy a napokban a világ leggazdagabb embere, Elon Musk, aki Trump majdani kormányzatában is szerepet fog vállalni, nyíltan buzdította a német választókat a szélsőségesnek tartott AfD (Alternatíva Németországnak) támogatására, itt az újabb döbbenet. A minap még úgy látszott, hogy a szomszédos Ausztriában – a tavaly szeptember végén megtartott voksolás nyomán – megalakulhat az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetésével egy olyan koalíciós kormány, amelynek nem tagja a szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ). (Érdemes egyebként megjegyezni, hogy a Lajtától nyugatra, az unióban aligha képes egyetlen párt a többség megszerzésére. A választási rendszerek ugyanis ezt egyszerűen nem teszik lehetővé. Ahogyan azt sem, hogy ez az egyetlen párt azután egy trükkös megoldással kétharmadot szerezzen a parlamentben. Marad tehát a koalíciós kényszer.)

Az újabb döbbenetet az a pálfordulás okozza, hogy a megfeneklett koalíciós tárgyalásokat követően lemondott a néppárti Karl Nehammer szövetségi kancellár, és egyszersmind pártelnöki tisztségének is búcsút mondott. Elhangzott, hogy az ÖVP immár nyitott az tárgyalásokra a jobboldali populista FPÖ-vel a kormányalakításról, noha ezt jóformán az utolsó pillanatig kizárta.

Ha egy pillantást vetünk a tavalyi választási térképre, azt mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi meglepő, hiszen az őszi voksolás szerint „a Szabadságpárt a legnépszerűbb formáció Ausztriában”. Sőt, az újabb közvélemény-kutatások rávilágítanak, hogy a támogatottsága tovább nőtt, most mintegy 35 százalékra tehető.

Nehammernek tehát nem sikerült megegyeznie a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, így megnyílt az út: a konzervatív Néppárt összebútorozhat az FPÖ-vel, és Ausztria lehet a következő uniós ország, ahol jobboldali populisták fognak majd kormányozni.

Vagy mégsem? Mert mi a garancia arra, hogy Herbert Kickl FPÖ-elnök és az új néppárti vezetés meg fog tudni egyezni?

Alexander van der Bellen szövetségi (köztársasági) elnöknek azonban korlátozott a jogköre. Azok után – így fogalmazott az államfő –, hogy a néppártban „elhalkult” a szabadságpártiakkal szembeni ellenérzés, kénytelen fogadni Kicklt, és tárgyalni vele a kormányalakításról.

Maga az FPÖ vezetője – ahogyan Facebook-bejegyzésében fogalmazott – most bizonyítva látja „szkeptikus” álláspontját a „kísérleti kormányzási” próbával szemben. Kickl szerint nem a Szabadságpártot terheli a felelősség az elvesztegetett időért, sőt, úgy véli: eleve elhibázott próbálkozás volt pártja mellőzése, mert jelenleg ez „az egyetlen stabil tényező” az osztrák belpolitikában.

Az ÖVP (a néppárt) és az SPÖ (szocialista párt) közötti kormánytárgyalások megszakadása után Andreas Babler, a szocdemek pártelnöke is megszólalt. Óva intett a kék–fekete koalíciótól, ami szerinte nem sok jóval kecsegtet. Alighanem a Jörg Haider-i időkre gondolhatott, amikor a Szabadságpárt beemelése a hatalomba Ausztria nemzetközi elszigeteltségét vonta maga után.

A szociáldemokrata vezető mossa kezeit: a tárgyalásokon az ő pártja – úgymond – végig arra törekedett, hogy sikerüljön „pozitív szövetségi kormány” megalakítása, mindig az ország jövőjét tartotta szem előtt és nem a rövid távú pártérdekeket.

A Herbert Kickllel folytatott tárgyalások után az államfő rövid nyilatkozatban vázolta a kialakult helyzetet. Mint hangsúlyozta: Ausztria gazdasági recesszióval, növekvő munkanélküliséggel küzd, az ország jelenlegi, nemzetközi – a háború miatti – geopolitikai helyzete sem kedvező. Erős, működő kormányzatra van szükség – ez a sikeres munka előfeltétele. A parlamenti többség úgy alakítható ki, ha tiszteletben tartjuk a választók szavazatait, ami az államfőnek is alkotmányos kötelessége.

A Szabadságpárt elnökével folytatott tárgyalásairól azt mondta: Herbert Kickl rendelkezik megoldási javalatokkal, amik a költségvetést, a médiaszabadságot, vagy az európai együttműködés megerősítését illetik. Kickl biztosította van der Bellent arról, hogy felelősségteljesen fog hozzájárulni Ausztria irányításához. Ezért bízta meg őt kormányalakítással.

Van der Bellen azt is elmondta, hogy nem könnyen szánta rá magát erre a lépésre. Hozzáfűzte, hogy mindenesetre gondoskodni fog a jogállamiság tiszteletben tartásáról.