(Szerző: Dany Schrader /RND) Nem gyakran fordul elő, hogy Ukrajna németországi nagykövete a német kormányt, különösen Olaf Scholz kancellárt dicséri. Az a tény, hogy Andrij Melnyk tegnap elismerő szavakat talált Scholz bejelentésére, ami szerint további nehézfegyvereket szállítanak országának, mindenképpen hírértékű. „Az, hogy a német kancellár zöld utat adott az Iris-T légvédelmi rendszer egy egységének leszállítására, nagy előrelépés, és ezt üdvözlik az ukránok” – mondta Melnyk a RedaktionsNetzwerk Deutschlandnak (RND). (A nyitó képen: Egy ukrán katona áll egy útzárnál Kijev Bucsa külvárosában, kezében az ukrán zászlóval (archív fotó). © Forrás: Rodrigo Abd)
Ma van az Ukrajna elleni orosz agressziós háború 100. napja. A helyiek több fronton is elszántan próbálják nem feladni a hazájukért folytatott harcot. Európa történelmében valószínűleg nincs még egy olyan nép, amelyik nagyobb elismerést érdemelne bátorságáért és elszántságáért, mint Ukrajna népe és elnöke, aki viszont nem fárad bele, hogy éjjel-nappal videóüzeneteket küldjön a világ minden tájára – hazájáért való aggodalmában és kétségbeesetten kérjen segítséget.
Az Ukrajnán kívüli emberek azonban kezdenek belefáradni. „A háború 100 napja után érezhetővé válik a makrancos megosztottság” – írja Matthias Koch, az RND főszerkesztője (RND+). „Ukrajnában egyre nagyobb a szenvedés, de a Nyugat érdeklődése csökken. Ukrajna-fáradtság a neve annak a jelenségnek, ami egyre inkább aggasztja a NATO-t – és ez Vlagyimir Putyin kezére játszik”.
Az újságírók felelőssége, hogy tájékoztassák olvasóikat. A háború 100. napja alkalmából a szerkesztők ma és holnap egy olyan háborúra tekintenek vissza, amelyik éppoly kegyetlen, mint amilyen példátlan. És továbbra is éberen figyelnek, elemzésekkel és – amikor a háborús események miatt lehetséges – tényszerű helyszíni beszámolókkal szolgálnak.
Matthias Koch, az RND főszerkesztője szerint a jelenség korántsem új: 1939. szeptember 1-jén például a „The New York Times” az egész címlapját az európai eseményeknek szentelte. A német hadsereg megtámadta Lengyelországot – állt az egész oldalas címben.
100 nappal később azonban a világ ismét másképp nézett ki, és az amerikai lapok címlapja már a saját országra összpontosító volt. Az adótörvényről és a munkanélküliségről volt szó. Sok helyet foglalt el a Connecticut és New York állam felett átvonuló vihar: a vihar egy kompot a Hudson folyó homokpadjára lökött, 25 férfi, nő és gyermek rekedt ott – „majdnem kilenc órára…”
Jelenleg sincs ez másképp: az infláció, a majomhimlő, az üzemanyag… kiszorították az emberek fejéből az Ukrajnából származó rémtörténeteket, és időnként a vezető hírekből is.
Elérkeztünk a „fáradtság pillanatához” – mondta nemrégiben Annalena Baerbock német külügyminiszter, amikor a nemzetközi média előtt egy balti-tengeri konferencián megjelent… „A háború már hónapok óta tart, térjünk át más témákra”.
Amikor Baerbock a háborús fáradtságra figyelmeztet, közvetlenül egy olyan vita középpontjába ütközik, amelyet Koch főszerkesztő így jellemez: „A nyugati közvélemény figyelme jelenleg, legalábbis centiről centire, eltolódik Ukrajnától – és mindez egy olyan pillanatban, amikor a szenvedés egyre nagyobb. Oroszország katonai pácéltalpa, ami lassan, de koncentráltan új erővel nyomul előre Kelet-Ukrajnában, jelenleg napról napra mintegy 100 halott ukrán katonát hagy maga után, ami sokkal több, mint a háború kezdetén.
De még mindig vannak szolidaritási tüntetések Ukrajnáért; csakhogy mostanság már inkább százak, mint ezrek gyűlnek össze tüntetni. Olyan ez, mintha egy hideg fuvallat járná át az egész nyugati világot.”
A fáradtság mögött természetesen nem jellemgyengeség vagy érzelmi hidegség áll, hanem inkább egy pszichológiai mechanizmus. A Putyin támadásának borzalma. Az első, egzisztenciális félelem után, hogy a háború átterjed(het) a nyugati országokba és így Németországba is, az emberek a normalitásra törekszenek.
Vlagyimir Putyin számára azonban az újfajta „fáradtság” éppen jókor jön: a kezelhetetlenné váló infláció nemcsak a németeket, hanem az egész Nyugatot mélységesen megrázza.
„Az ukrán politika 2022 új elitellenes gyűjtőtémájává válhat, hasonlóan a menekültek miatti dühhöz 2015-ben és a klímapolitika elleni eszkalálódó tüntetésekhez 2018-ban, különösen Franciaországban” – írja a német lapszerkesztő.
A Nyugat belefáradt a háborúba.