Az ombudsman szerint a kormánynak hozzá kellett kezdenie a nagy rendszerek, például az oktatás, az egészségügy vagy a nyugdíj átalakításához. Azonban a jogállam és annak egyes intézményei, így az ombudsman éppen arra hivatottak, hogy a nagy átalakításokat, bevezetésük módját az alapjogok mércéjével vizsgálja, például a jogbiztonság, a megfelelő felkészülési idő vagy a szerzett jogok szempontjából.
„Nyilvánvalóan indokoltak azok a nagy horderejű változtatások, amelyek az államélet több területén zajlanak, de a döntéshozóknak mértéket kell tartaniuk” – szögezte le Szabó Máté.
A politika az előző kormányok hibái és a nemzetközi elvárások szorításában kénytelen döntéseket hozni. A rokkant-nyugdíjazás például a rendszerváltást követő években a munkanélküliség „alternatívájaként” funkcionált, mára azonban vitán felül áll, hogy ez a rendszer már finanszírozhatatlan. A politika, a jogalkotás viszont a fenntartható rendszer kialakítására törekedve sem hagyhatja figyelmen kívül a jogbiztonság követelményeit. Az oktatásban hasonlóképpen elkerülhetetlenek a változások, de egy jogállammal szemben elemi követelmény a kiszámíthatóság és a jogbiztonság. Ennek azonban ellentmond, amikor felkészülési idő nélkül zúdítanak az érintettekre radikálisan új, azonnal életbe lépő szabályozásokat – fejtette ki Szabó Máté.
Hozzátette: amikor az ombudsman Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul, valamilyen alapvető jogokkal kapcsolatos dilemmát próbál megragadni, felmutatni, mellyel megítélése szerint foglalkozni kell, mert az állampolgárok ezt igénylik, kérik.
„Az Ab döntése már nem nekem, hanem az állampolgároknak adott válasz” – mondta Szabó Máté, arra a kérdésre válaszolva, hogy a taláros testület ombudsmani indítványok alapján meghozott döntései a hivatal munkájának egyfajta értékmérői-e.
Hozzátette: nincsenek minden egyes alkotmánybírósági beadvány esetén meggyőződve a sikerről. Ennek azonban nemcsak az az oka, hogy az Ab összetétele és a rá vonatkozó szabályok alapvetően megváltoztak, határozataiból pedig érezhető, hogy a testületben a korábbi, konszenzusra törekvő döntéshozatali folyamatot felváltotta a megosztottság nyílt felvállalása, de eltérő a két intézmény szerepfelfogása is. Az Ab jó értelemben vett elitista testület, amelyben a jogászság „krémje” próbálja a felvetődő alkotmányos dilemmák eldöntésekor újra és újra megtalálni a jogállam kényes egyensúlyát. Az ombudsman ezzel szemben hivatalból „polgárbarát”, az erős intézményeket a gyengék jogai felől szemléli – elfogult a polgárok iránt.
Az alkotmánybírósági beadványokkal kapcsolatos megnövekvő feladatokkal egyelőre lépést tudott tartani a hivatal. A első félévben mintegy 200 különféle beadvány érkezett magánszemélyektől, civil szervezetektől, melyben Ab-hoz fordulást kezdeményeztek, ebből készült eddig 12 alkotmánybírósági indítvány – mondta Szabó Máté.
A közjogi berendezkedés megváltozása folytán 2012-től már nem fordulhat bármely állampolgár bármely jogszabály absztrakt normakontrollját kérve az Ab-hoz, erre csupán a parlamenti képviselők egynegyedének, a kormánynak, az államfőnek és az ombudsmannak van lehetősége.
Szabó Máté hivatala az idén eddig összesen 27 alkalommal fordult az Ab-hoz, ebből tizenöt korábbi ombudsmanoktól származó fenntartott indítvány volt, 12 pedig új beadvány. A 15 korábbi indítványból ötöt elutasított az Ab, 10-ről még nem született döntés.
Az idei 12 indítvány közül egyről döntött az Ab: megsemmisítette a felsőoktatási törvényhez kapcsolódó, hallgatói szerződésekkel kapcsolatos kormányrendeletet, mely szerint az állami finanszírozású helyeken tanulók az oklevél megszerzését követő két évtizeden belül kötelesek itthon ledolgozni tanulmányi idejük kétszeresét. A családvédelmi törvény alkalmazását pedig, az alaptörvény adta vadonatúj hatáskörével először élve, felfüggesztette az Ab saját, végleges döntésének meghozataláig. Elbírálásra vár még a többi között a köznevelési törvényre és a rokkantsági rendszer átalakítására vonatkozó ombudsmani indítvány.
A jogalkotó ugyanakkor az ombudsman 12 idei alkotmánybírósági beadványa közül ötre reagált, mielőtt még a taláros testület kialakíthatta volna álláspontját. Ebből három esetben, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinél, a felsőoktatási, illetve a médiatanács összetételére vonatkozó törvénynél már elfogadta a parlament a módosítást, a nemzetiségi törvénynél elkészült a módosító javaslat, a budapesti VIII. kerületi önkormányzat pedig megváltoztatta guberálást tiltó rendeletét.
Szabó Máté az Ab hatáskörének változása kapcsán leszögezte: nem tekinti érdemi jogkorlátozásnak, hogy az állampolgárok számára szűkült a taláros testülethez való közvetlen fordulás lehetősége, hiszen az addigi parttalan utólagos normakontroll állampolgári kezdeményezése egyfajta általános panaszfórummá tette az Alkotmánybíróságot. Ehhez képest az új alkotmányos berendezkedésben az ombudsman a társadalmi valósághoz, a konkrét állampolgári igényekhez, a civil szférához közel fogalmazhatja meg a jogállam működésével, az alapjogok érvényesülésével kapcsolatos aggályait a polgárok és a civil szervezetek beadványai alapján az Ab számára.
Az egyházügyi törvény miatt az Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman
Az egyházügyi törvény egyes rendelkezései miatt az Alkotmánybírósághoz fordult az ombudsman. Az alapvető jogok biztosának álláspontja szerint több ponton is ellentétesek a hatalommegosztás elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint jogorvoslathoz való joggal az egyházak elismerését szabályozó törvényi rendelkezések. Szabó Máté több vallási szervezet kezdeményezésének elemzése után az Alkotmánybírósághoz fordult – olvasható a biztos hivatalának honlapján.
Az Országgyűlés által 2011. december 30-án elfogadott és 2012. január 1-jén hatályba lépett, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényben az ombudsman alaptörvény-ellenesnek találta azt a rendelkezést, amely – a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos alapelvét kikezdve – az Országgyűlés egyedi és megfellebbezhetetlen döntésétől teszi függővé az egyházi státusz megadását.
Az ombudsman álláspontja szerint ha az egyházi státusz megadásánál a döntéshozót mérlegelési jog illeti meg, akkor törvényben kell szabályozni a mérlegelés szempontjait. Az ilyen elvek, rendelkezések hiányoznak a törvényből, és ez a döntéshozatalt politikai alkuk tárgyává teheti. Szabó Máté arra is rávilágít, hogy szükség lenne az elutasító döntés megindokolására is, de a törvény ebben az esetben sem ír elő indokolási kötelezettséget, így nem tudható meg, mi az elutasítás alapja. Az egyházi státuszról hozott döntéssel szembeni jogorvoslati eszköz szintén hiányzik a jelenlegi szabályozásból.
