Ma már akár teljes bizonyossággal írható, hogy a különféle magyar hivatalos közlemények (mint például a határőrségé is) sorok közé bujtatott tájékoztatásként, eligazításként szolgáltak a legérdekeltebbeknek, azoknak a keletnémet ezreknek, akik Budán, a Balaton mellett, az ország nyugati szögletében várakoztak a legmegfelelőbb pillanatra, arra, hogy meggyőződésük szerint előbb-utóbb mégis csak megnyílik előttük a magyar–osztrák határ. (A nyitó képen: kiutazási engedélyre várakozó keletnémetek a budai nyugatnémet konzulátus közelében; foto: Szigeti Tamás)
A BM Határőrség közleménye 1989. augusztus 19-én jelent meg, jóformán órákkal azelőtt, hogy megkezdődött Habsburg Ottó kezdeményezésére a Páneruópai Piknik Sopron közelében. Íme az 1989. augusztus 18-án kiadott közlemény, amelyet a másnapi lapok közöltek:
„Augusztus 19-én és 20-án Sopron térségében, a magyar–osztrák államhatáron kerül sor a Páneurópai Piknik elnevezésű rendezvényre. A rendezőknek a tömegtájékoztatási eszközökben közölt nyilatkozatai a páneurópai találkozó időszakában történő határátlépések módját illetően félreérthetőek, ugyanis alkalmilag nyitott, sőt teljesen nyitott határról szólnak.
A BM Határőrség szükségesnek látja, hogy maximális segítőkészséggel előmozdítsa a rendezvény sikerét, Sopronpusztán például ideiglenes határátkelőhelyet létesít a rendezők és a delegátusok számára, de ezen időszakban is be kell tartani a törvényeket és a nemzetközi egyezményeket, tehát mind az állandó, mind az ideiglenes határátkelőhelyeken csak azok léphetnek át, akik megfelelő érvényes úti okmányokkal, jogosultsággal rendelkeznek. (MTI)

Keletnémetek a Német Szövetségi Köztársaság budapesti konzulátusa előtt. (Szigeti Tamás felvétele.)
A Magyar Hírlap munkatársa jelentette: Pozsgay Imre és Habsburg Ottó is részt vesz a Magyar Demokrata Fórum e hét végi akcióján a magyar–osztrák határon még meglévő vasfüggöny eltávolításában. A „függönybontásra” Mörbisch/Fertőmeggyes és Sopron térségében kerül sor – jelentette be a Páneurópai Mozgalom, amely megalakulása óta síkraszáll az egységes és határok nélküli Európáért.

Tömegesen és megállíthatatlanul menekültek a keletnémetek Nyugatra a páneurópai piknik alkalmával rövid időre, jelképszerűen megnyitott magyar–osztrák határon át.
A Német Demokratikus Köztársaság nem kevés különleges és titokzatos polgárainak egyike volt dr. Wolfgang Vogel ügyvéd, akit a nemzetközi sajtó csak Dr. Közvetítőként emlegetett. A Magyar Hírlap munkatársa őt is igyekezett bemutatni olvasóinak, annak ellenére, hogy éppen szerfölött bizalmas és politikailag kényen szerepe okán Vogel doktor mindig háttérbe húzódott. (Megjelent: Magyar Hírlap, 1989, augusztus 18.)

A Magyar Távirati Iroda jelentette 1989. augusztus 19-én:
A szombaton Magyarországról Sopronnál osztrák területre átjutott keletnémet állampolgárok első csoportja, mintegy 200 személy úton van az NSZK-beli Giessenben működő nagy menekülttáborba. Hivatalos bejelentés szerint a menekültek különvonata a reggeli órákban haladt át az osztrák–nyugatnémet határon. – További 160 NDK-állampolgár autóbuszokon teszi meg az utat Nürnbergbe.
A giesseni központban az NDK-ból különböző módokon érkezett embereket Rudolf Seiters szövetségi miniszter, a kancellári hivatal vezetője köszönti a bonni kormányfő nevében is.

Az APA osztrák hírügynökség tudósítójának helyszíni beszámolója szerint a Sankt Margarethen/Szentmargitbánya és Sopron közötti régi úton, a páneurópai piknik alkalmából kijelölt átkelőnél a rendezvény osztrák résztvevői keltek volna át éppen, amikor magyar területen emberek nyomultak előre, és szétnyomva a kaput átfutottak osztrák területre, elsodorva a várakozó osztrákokat. A magyar határőrök nyilvánvalóan nem számoltak a váratlan akcióval, nem avatkoztak közbe – írta az osztrák hírügynökség. Az APA tudósítója szerint a tömeges szökés után még több kisebb csoport sétált át a nyitott kapun, amíg mintegy másfél óra múlva a magyarok ismét megkezdték az átkelők ellenőrzését, s már a határ felé tartókat is igazoltatták.

Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár szerint a Bonn külképviseletein keresztül az NSZK-ba kijutni szándékozó keletnémetek problémája elvileg a Varsói Szerződés általános belső helyzetének alakulásában keresendő.
A Süddeutsche Zeitung című müncheni lapnak adott nyilatkozatában a kormányfő egyebek mellett megállapította:
– NDK-beli honfitársaink számára hazai viszonyaikkal összehasonlítva csak nehezen viselhető el mindaz, amit most a tévéből naponta a Szovjetunióban és a Lengyelországban történtekről megtudnak, vagy amit a szabadságuk idején Magyarországon személyesen tapasztalnak. A rendelkezésemre álló adatok szerint az NDK-ból egymilliónál sokkal több ember töltötte szabadságát Magyarországon, és jelenleg körülbelül 200 ezren nyaralnak ott.

– Ezek az emberek most láthatják, hogy Magyarország miként fog hozzá a peresztrojka gyakorlati megvalósításához. Magyarországon olyan szocialista köztársaság képe tárul fel előttük, amely szabadságot készül szavatolni állampolgárai számára.
– A világ legtermészetesebb dolga, hogy e pillanatokban Drezdában, Lipcsében, Dessauban és Potsdamban az emberek felteszik a kérdést: és nálunk mi lesz? Kohl bejelentette: a menekültek kérdését illetően állandó kapcsolatban ált Erich Honeckerrel, az NDK párt- és állami vezetőjével. Közölte: közvetlen kapcsolatot tart fenn a magyar kormánnyal is, s megadnak minden anyagi segítséget a Budapesten tartózkodó keletnémetek helyzetének enyhítéséhez.

DR. KÖZVETÍTŐ
Mindahányszor személyes ügyek kerülnek terítékre a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, előbukkan dr. Wolfgang Vogel (a jobb oldali képen; foto: alchetron.com) berlini ügyvéd neve. W. V. az NDK-kormánykörök egyik szürke eminenciása: a hírügynökségek és újságok egyaránt állítják, hogy a menekültügyi problémák megoldásáért a legmagasabb kormányszinten kapott megbízatása alapján munkálkodik. Immár évtizedek óta! Az ő közreműködése állhat az NSZK budapesti nagykövetségéről eltávozott tíz NDK-állampolgár hazatérése mögött is.
Miután 1967-ig semminemű hivatalos kapcsolat nem létezett a két német állam között, a lehető legnagyobb szükség volt egy kiváló diplomáciái érzékű jogászra. Dr. Vogel tisztán humanitárius meggondolásból jelentkezett a mindmáig különösen kényes feladatok megoldására. Döntő szerepet játszott 1962-ben Gary Powers, a Szovjetunió fölött lelőtt kémpilóta és a Nyugaton leleplezett szovjet mesterkém, Rudolf Abel kicserélésében, az azóta híressé vált berlin-glienickei hídon. Wolfgang Vogel ügyvédi irodája nem csupán Bonn és Berlin, hanem Washington és Moszkva számára is megbízható, diszkrét kiindulási hellyé vált emberiességi problémák megoldása céljából.
Nyugati értesülések szerint évente 5000 politikai színezetű perben születik ítélet az NDK-ban. Az osztrák Profil című hetilapnak adott nyilatkozatában dr. Vogel helyesbített: „Legföljebb kétezer ez a szám” – és ő csak tudja. E kategóriában a leggyakoribb vétség a disszidálás vagy annak kísérlete. A politikai foglyokért (személyenként) állítólag 90 ezer márkát fizet az NSZK az NDK-nak. Persze nem készpénzben, hanem áruban. A családegyesítés tarifája viszonylag olcsó, esetenként 3000 márka. A bonni belnémet kapcsolatok minisztériuma évente mintegy 250 millió márkát fordít erre a célra.
Dr. Vogel (hívő katolikus, és egyúttal a keletnémet állampárt, a Német Szocialista Egységpárt tagja!) kiváló kapcsolatokkal rendelkezik: némely nyugati politikusokkal tegező viszonyban áll, bejáratos Oskar Fischer NDK-külügyminiszterhez, sőt, Erich Honeckerhez is. A Berlin-Friedrichsfeldében lakó ügyvéd – éppen a lehető legnagyobb diszkréció megtartása végett – igyekszik minden ügyet maga intézni. A végleg Nyugatra távozók általában Warthánál lépik át Herleshausen felé a határt egy olyan autóbusszal, melynek rendszáma a sorompó előtt még keleti, utána viszont – egy gombnyomásra – nyugativá változik. Vogel szerint kezdetben és még sokáig valóban megindító esetekben kívánták a közreműködését emberiességi megfontolásból. Mára azonban mind több (tízezres nagyságrendű!) az olyan ügy, amelynek hátterében anyagi megfontolások állnak. Emiatt dr. Wolfgang Vogel a tevékenysége abbahagyását is fontolgatja.
A Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik minden NDK-beli menekültről

Csilla von Boeselager: szigorúan politikamentes gyámolítás – Bécsben meggyorsították az ügyintézést – Giessen betelt
Áramlik az önként felajánlott segítség az átmenetileg hazánkban tartózkodó, az NDK-ba egyelőre visszatérni nem szándékozó keletnémet állampolgárok számára. A Magyar és az NSZK-beli Vöröskereszten kívül a két ország Máltai Szeretetszolgálatának önkéntesei vették pártfogásukba azt a mintegy háromszáz személyt, köztük számos kisgyereket, fiatalt, aki – elmondása szerint meggyőződése miatt – nem kíván oda visszamenni, ahonnan hozzánk érkezett, de egyelőre oda sem tud továbbutazni, ahová szeretne.

Csilla von Boeselager, az NSZK-beli Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyar származású társelnöke tegnap a Magyar Hírlap munkatársának adott nyilatkozatában leszögezte:
– Szervezetünk szigorúan politikamentes, még a látszatát is el szeretné kerülni annak, hogy beavatkoznék abba a tárgyalás- és cselekvéssorozatba, amely kizárólag a magyar, a nyugatnémet és a keletnémet szervekre, diplomáciai missziókra tartozik. Ettől függetlenül, mihelyt tudomásunkra jutott, hogy Magyarországon s mindenekelőtt Budapesten szükség van a máltaiak humanitárius segítségére, azonnal mind a 23 önkéntesünk – aki egyébként az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep rendezvényein kívánt részt venni és ismerkedni akart ezzel a gyönyörű országgal, népével – munkához látott, hogy közreműködő segítségével szolgálja a rászorulókat. Csütörtökön megérkezett az a húsz sátor, amiben egyenként tíz-tizenöt személyt kényelmesen el lehet helyezni.
– Köszönet a Fővárosi Tanácsnak a segítőkészségéért: ingyen helyet kínált a kőbányai kemping területén. Csakhogy ez a megoldás sok többletkiadással járna, miután a néhány száz embert ellátó központunk a zugligeti plébánia területén van, körülményes lenne a napi háromszori élelemszállítás a város másik felére. Itt, Budán, a közelben kellene megtalálni az átmeneti táborhelyet.
– Holnaptól már minden étkezésről a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik. Kitűnően együttműködünk a Magyar Vöröskereszttel is, amely mindeddig meleg ebéddel látta el gyámolítottjainkat. Most, hogy a sátrakkal együtt a tábori konyhafelszerelés is megérkezett, ezt a nem kis gondot is megpróbáljuk átvállalni a Magyar Vöröskereszttől.
– A magyarok segítőkészségére jellemző, hogy a zugligeti plébános, Kozma Imre (aki egyúttal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke) felhívására eddig 210 család vagy egyedülálló személy ajánlotta föl: megosztja otthonát a rászorulókkal. Amellett, hogy a nyugatnémet nagykövetség orvosa rendszeresen részt vesz az immár néhány száz személy ellátásában, dr. Sinkovics Mátyás, a közeli János Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosa fölajánlotta: munkatársaival együtt készséggel a rendelkezésükre áll, ha netán gyámolítottjaink közül bárki is orvosi-kórházi kezelésre szorulna.
X X X
Az Osztrák Rádió tegnapi jelentése szerint az utóbbi időszakban immár naponta átlagosan száz NDK állampolgár jutott át a magyar–osztrák határon. Éppen ezért a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetsége gyorsított eljárással intézi a Nyugatra menekült keletnémetek ügyeit, hogy mielőbb megérkezhessenek a Német Szövetségi Köztársaságba. A giesseni (NSZK) menekülttábor már nem képes fogadni a menekülteket, áttelepülőket.
A menekültüggyel összefüggő nyilatkozatot adott az Osztrák Televízió híradójának Franz Löschnak osztrák szövetségi belügyminiszter, aki kijelentette: hazája igyekszik a lehető legliberálisabban kezelni az Ausztriában menekültként jelentkező külföldiek ügyeit; közülük minden ötödiket be is fogadja. Természetesen az Osztrák Köztársaság a genfi konvenció szellemében cselekszik, csak ekként járhat el – hangoztatta a miniszter. Az úgynevezett gazdasági menekülteket, akik az otthoninál jobb életkörülmények miatt érkeznek Ausztriába nem áll módjában fogadni.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)

