Orbán, a félreérthető

„Előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmazok” – mondta Orbán Viktor a Karl Nehammer osztrák kancellárral tartott bécsi sajtótájékoztatón. A miniszterelnök ezzel arra utalt, hogy sokan bírálták, amiért Tusványoson kevert fajúakról beszélt. Egy miniszterelnök ne fogalmazzon félreérthetően. Nem ezért tartjuk, nem ezért fizetjük, nem ez a dolga.

Félreérthetően fogalmazni mindenki tud, ehhez nem kell miniszterelnöknek lenni. Orbán nem ezért kapja a magas fizetését, amit épp a gazdasági válság közepette emeltek meg havi kétmillió forinttal, hogy immár 3 és félmillió forintot vihessen haza minden hónapban.

Ahhoz, hogy valaki néha, netán gyakran félreérthetően fogalmazzon, nem kell miniszterelnöknek lenni. Az egyszerű pórnép is képes félreérthetően fogalmazni: azok a kisadózók például, akik most bajban vannak, mert megszűnik az eddigi, számukra kedvező, de legalábbis még elviselhető adózás. Azok is tudnak félreérthetően fogalmazni, akiknek jelenleg fogalmuk sincs arról, hogyan fogják kifizetni a megemelt rezsidíjakat, és akiket a közmédia „elfelejtett” tájékoztatni arról, hogy hiába a sok hablaty és hadova, a megállapított kvótán felüli gázért mi fizetjük a legtöbbet Európában.

Ha elfogadjuk, hogy Orbán Viktor néha félreérthetően fogalmaz, akkor számos eddigi megnyilvánulását újra kell gondolnunk. Például, azt, hogy Magyarország előre megy, nem hátra. Lehet, ez is csupán félreértés, és Orbán valójában azt akarta mondani, hogy tisztelt választópolgárok, becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek, amikor olcsó, korrupciótól mentes államot ígértem, továbbá valódi demokráciát, versenyképes oktatást és európai színvonalú egészségügyet.

Hazudtam nektek akkor is, amikor arról beszéltem és azt szajkóztattam az irányításom alá rendelt papagáj-kommandóval, hogy mi a béke pártján állunk. Mi az oroszok, jelesül Vlagyimir Putyin elnök úr pártján állunk. Ha jól figyeltetek, amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, egyszer sem ejtettem ki Putyin nevét. Egyszer sem neveztem agresszornak, ha voltak is ilyen mondatok, azokat nem az én számból hallottátok, mert ezeket rendre kiszignáltam alsóbb szintekre, hadd égessék magukat ők, nekik már úgyis mindegy. 

Néha félreérthetően fogalmazok, mondta Orbán Bécsben, de valójában ez is egy félreérthető fogalmazás volt. Kevésbé udvariasan: hazugság. Mert amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, akkor azt próbálta bagatellizálni, hogy a veje, Tiborcz István vállalhatatlan módon és ütemben gazdagodik. És nőügyekkel sem foglalkozik, mondta, 2015 februárjában, amikor arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, hogy miért váltotta le Szemerkényi Rékát, Magyarország akkori washingtoni nagykövetét.

Orbán nyelvtani ügyekkel sem foglalkozik. Ha úgy tartja kedve, még akkor is félreérthetően fogalmaz, amikor papírról olvassa az egyébként félreérthetetlen, szalonképtelen mondatait. Pedig, miniszterelnökként tudnia kell, hogy a félreérthető fogalmazások veszélyesek. Ha máshonnan nem, a történelemből megtanulhatta volna, hogy a szörnyű szavakból lesznek a rettenetes tettek.