«Mind a három balti állam, továbbá Csehország már kivonult az „Egy övezet – egy út” kínai programból, és részben Olaszország is, hisz’ döntött a távozásról; az afrikai országokat is ide sorolhatom. Mások, ekként Magyarország, ahogy ön is fogalmazott, még szorosabbra fűzi a szálakat Kínával. Vegyes a 10. évfordulójához érkezett kezdeményezés megítélése» – értékelte a Klubrádiónak nyilatkozó tajvani főképviselő, Shih-Chung Liu nagykövet, akit az évfordulós csúcstalálkozó kapcsán invitáltunk exkluzív interjúra.

Akik a távozás mellett döntöttek: 1. azok rájöttek, nem akarnak Kína politikai befolyásának a csapdájába esni. 2. Nem akarnak adóssághalmazt a nyakukba venni; Kína gazdasági problémákkal küzd.

– Ráadásul a 10 éve kezdődött Budapest–Belgrád vasútvonal-beruházás elakadt, Kína nem tudja tovább finanszírozni.

– Kína sok mindent megígért, de a jelek szerint teljesíteni nem tudja. Tudható, hogy számos latin-amerikai és afrikai tervet, beruházást felfüggesztettek Kína eladósodása okán, és van, amit teljesen felszámoltak. A nagy kérdés sokunk számára: meddig tudja vinni és finanszírozni ezt a 10 éves projektet, amikor otthon a gazdasága hanyatlásnak indult. Stratégiai kérdésként vetődött fel az „Egy övezet – egy út” program a távozók számára, mert nem akarnak további kockázatokat vállalni, sem anyagilag, sem politikailag. Ahogy errefelé mondják, „nem akarnak minden tojást egy kosárba tenni.” Tajvan példája is mutatja, mennyi kockázat rejlik egy ilyen kapcsolatban, és persze az, hogy mit jelent a kínai függőség. Most a tajvani kivitel 35%-a megy Kínába, miközben a tajvani vállalkozások igyekeznek más célokat is keresni-találni. Például: utat találtak az Európai Unió országaiba, Indiába és Indonéziába is.

– Jó lenne tisztázni két fogalmat is: mit jelent az „Egy Kína” elv és az „Egy Kína” politika, mert erre önök is nagyon érzékenyek.

– A kínai külpolitika alapját képezi az Egy övezet – egy út program, amivel globális érdekszféráját bővíti.  Kína természetesen azt szeretné, ha a világ úgy tekintene Tajvanra, mint Kína részére. Ez az úgynevezett „egy Kína” elv.

– Ez az, amiről a hírek is szólnak ma Magyarországon, és hogy a kormány ezt vallja.

– Ugyanakkor az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán, és sorolhatnám tovább, az úgynevezett „egy Kína” politikát vallja, s itt a szavaknak érzékeny jelentésük van. Nem azt mondják, hogy Tajvant Kína részeként ismerik el, hanem csak azt, hogy tudomásul veszik azt az álláspontot, amit Kína hirdet. A diplomácia nyelvezetében a „tudomásul vesz”, illetve az „egyetért” kifejezések különbözőek. Ilyen értelemben hivatalosan 14 ország tartja fenn velünk is a kapcsolatot. Joseph Borrell, az EU külügyi főképviselője nemrég erősítette meg egy nyilatkozatában, hogy Brüsszel változatlanul tartja magát az „egy Kína”-politikához anélkül, hogy hivatalos kapcsolatban lenne Tajvannal.

– Az oroszok Ukrajnában indított háborújával a helyzet paralel; Amerika is számos esetben ennek kapcsán egyértelművé tette, kiáll Tajvan területi integritásáért, ha az veszélybe kerülne. És ha már itt tartunk: a magyar kormány tegnap egyértelművé tette, mellszélességgel támogatja a Kína által kezdeményezett béketervet Ukrajnában, de ennek tartalmát még sosem sikerült kifejteni. Sem most, sem korábban. Lózungok hangzanak el. Mit gondol erről a kínai béketervől?

– A mi példánkkal tudnám értelmezni: Kína soha nem adta fel az erőszak alkalmazását és állandó katonai fenyegetésben tart minket. Ezért nekünk a fenyegetettség árnyékában kell megőriznünk a békét. Ám ez sajnos azt is jelenti, hogy fenn kell tartanunk, sőt fejlesztenünk kell a katonai képességeinket és ápolni a szoros kapcsolatot a hozzánk hasonlóan gondolkodó államokkal. Abban is biztos vagyok, ha ez a béke megtörne, ha valamilyen rendkívüli helyzet alakulna ki, ráadásul annak nemcsak a térségre nézve lenne következménye, de globálisan is. Bekapcsolódnék egy ilyen konfliktusba az Egyesült Államok, Japán, de még a Fülöp-szigetek is. Kizárólag együttes fellépéssel, összefogással tudjuk fenntartani ezt a helyzetet. Azért tehát, hogy elkerüljük a katonai beavatkozást, csak azt kérjük, tartsák tiszteletben a függetlenségünket és mindenki máshoz hasonlóan egyenlő partnerekként kezeljenek bennünket.

– Az is egyértelmű, hogy amikor Kína béketervről beszél, akkor azzal az orosz stratégiai terveket is támogatja. 

– Igen, így igaz. Mint ahogy az is, hogy ki volt a támadó fél. Nem akarunk terrorista támadást, nem akarunk diktatúrát, de még autokráciát sem. Nem lehet területi vitát katonai úton megoldani. Egy ilyen konfliktusban az átlagemberek, az állampolgárok ártatlanok. Ha Kína mégis katonai eszközhöz folyamodnék, akkor az nemcsak nemzetközi konfliktussá dagadna, de az elektromos autógyártás is csorbát szenvedne, mert leállna a félvezetők gyártása. Ez nemcsak Németországot, de Magyarországot is súlyosan érintené.

– Úgy tartózkodik most Putyin elnök Kínában, hogy eközben, március óta a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs van érvényben ellene. Ön miként értékeli ezt?

– Nagyon szomorú látni a világ teljes megosztottságát. Azt, hogy két táborra szakadtunk. Az egyik oldalon állnak a demokraták, a másikon az autokraták, sőt, ha ide veszem Oroszországot, Kínát és a vele kollaboráló Iránt, akkor egyszerűen „a gonosz tengelyéről” is beszélhetünk. Az magától értetődő, hogy minden ország a saját érdekeit helyezi előtérbe, különösen akkor, ha gazdasági növekedéséről van szó. De eközben nem lenne szabad elfeledkezni az általános emberi értékekről. Arról, hogy ki kellene tartani a demokratikus értékrend mellett. Tajvan úgy építi ki üzleti és kereskedelmi kapcsolatait, hogy mindig szem előtt tartja ezt a bizonyos értékrendet. Remélem, a magyar kormány is ezt a politikát követi, amikor külföldi gazdasági kapcsolatait építi ki a jövőben. 

Végezetül, amikor arra kérdeztem rá, esetleg valamilyen fontos kérdést kihagytam, amit mindenképpen el szeretne mondani a rádióhallgatóknak, Shih-Chung Liu nagykövet magyarul fordult hozzám, hogy ezt mindenképpen üzenni szeretné:

– Szóval ezzel csak azt akartam elmondani: úgy vagyunk gazdasági, kereskedelmi tényező a chipgyártásunkkal az egész világon, hogy közben megőriztük demokratikus értékrendünket és függetlenségünket is egyszerre.

– Kevesebb, mint 90 nap van hátra a tajvani következő választásokig, s biztos vagyok abban, a kínai nyomásgyakorlás ellenére a 8. független és demokratikus választás, az előzőkhöz hasonlóan, megerősíti demokráciánkat és függetlenségünket is. Ezzel pedig kivívjuk ismét a világ tiszteletét, a többi között Magyarországét is.