Orbán Viktor 11 év alatt tudatosan áthágta a demokrácia határait, és így biztosította a hatalmát. Nem érdekelte közben, hogy mi lesz a magyarokkal: létrehozta kegyencrendszerét. Ezt Paul Lendvai írja az osztrák Der Standardnak abban a tematikus összeállításában, amely a miniszterelnök 2. periódusának 11. évfordulójára jelent meg. Arra, hogy milyen rezsim jött ily módon létre, annak megvilágítására felhasználja Körösényi András, valamint Magyar Bálint meghatározását: vezérelvű demokrácia, illetve maffiaállam.

Jellegzetesen magyar jelenségnek nevezi, hogy az ország névlegesen demokratikus ugyan, ám az uralmat nagyjából húsz, egykori egyetemistatárs gyakorolja. Tagjai 30 éve ismerik egymást, ők foglalják el a kulcspozíciókat. A zárt mag képviselői gyakorta leginkább annak köszönhetik karrierjüket, hogy feltétel nélkül alávetik magukat Orbán Viktor vezetésének, vagyis nem azért mentek felfelé a létrán, mert különleges képességeik vannak.

Ékes példa erre a nemzetközi szinten hírhedt gázszerelő, Mészáros Lőrinc (aki persze aligha volt egyetemistatárs). De a győzelemhez kellett, amit az amerikai alkotmányjogász, Kim Lane Scheppele úgy fogalmazott meg: megfirkált választások, alkotmányos diktatúra útján.

Ugyanakkor Inotai András oda-vissza bebizonyította, hogy az ország történelmileg egyedülálló alkalmat szalasztott el a korszerűsítésre. A régiós vetélytársak – Romániát és Bulgáriát leszámítva – már szinte minden fontos mutatót tekintve előbbre tartanak.

A Fidesz idelógiáját – Heller Ágnes szavaival – a rasszista nacionalizmus, az ellenségképek gyártása, a fenyegetettség érzetének keltése, valamint az jellemzi, hogy az ország folyamatosan harcol valami vagy valaki ellen, aki éppen el akarja pusztítani. Eközben Orbán az, aki megvédi és megmenti a magyarokat. A nép lelkét azonban megmérgezi a gyűlölet és a rettegés.

Amióta Orbán 7 éve meghirdette az illiberális demokráciát, egyetlen más politikus sem ápol annyira bensőséges viszonyt a Putyin-, az Erdogan-, az Alijev és a Hszi-féle tekintélyelvű populistákkal, illetve diktátorokkal, mint a magyar kormányfő. Ugyanakkor – ami az EU és az Európai Néppárt követeléseit illeti – a politikus megmutatta, hogy ígéretei még annyit sem érnek, mint a papír, amelyre azokat nyomtatták.

De majd a jövő évi választások megmutatják, hogy mennyire van igaza Ungváry Krisztiánnak, amely szerint a mostani rendszert választáson nem lehet legyőzni, főleg nem, ha azt a Fidesz szervezi.

A Der Standard elemzése szerint az osztrák kancellárt időnként „Orbán light”-nak vagy „Orbán soft”-nak nevezik ugyan, ám magyar kollégájával ellentétben csupán feszegeti a demokratikus kereteket, de még nem lépte át a határokat. Ezzel szemben a magyar politikus immár teljes mértékben lerombolta azokat az intézményeket, amelyek jóvoltából egykor megnyerte a választásokat, és az már csak hab a tortán, hogy az állam teljes átalakításának szándékát nem is titkolta.

Ugyanakkor abban teljesen egyformák ők ketten, hogy egy szűk klikk irányítja mindkét országot, pártjukat engedelmességre kényszerítették. Ifjúkori barátaik magas sarzsikat kaptak, egy család ők. A két első számú vezető csak olyanokat lát szívesen maga körül, akiknek megkérdőjelezhetetlen a hűsége. Szektához hasonló szervezet jött létre ily módon, ahogy az már csak a populistáknál szokás.

Mindketten jobb felé terelték keresztény-konzervatív pártjukat. Lenyúlták a szélsőjobbos vetélytársak programját, így mindenekelőtt a bevándorlásellenességet és vitték azok szavazóit is. Nemzeti populistákról beszélünk, ám Orbánnál erősebb az ideológiai háttér, illetve radikálisabb a retorika. Ő a keresztény Európát propagálja.

A Fidesz immár kézben tartja az összes féket és ellensúlyt, azaz már nem független az igazságszolgáltatás, az alkotmánybíróság, nincs ellenzéki sajtó, megszűnt a felsőoktatás, az államapparátus, a művészetek és az értelmiség autonómiája. Völkisch-klerikális szellemben módosították az alaptörvényt. A többszörösen átírt választási rendszer és a sok kardinális törvény szavatolja Orbán teljhatalmát.

Cimborái egyre gazdagabbak lesznek. Mind ő, mind Kurz nagyon ügyel arra, hogy kézből etesse a médiát. Úgy, hogy a magyaroknál jóformán már nincs is más, csak „közeli” sajtó.  Ausztriában azonban még nem lehet kijelenteni, hogy vége a szólás szabadságának, miközben nem kétséges, hogy Orbán elnyomó hatalmat valósít meg.

Mivel Kurz törekvései beleütköznek a jogszabályokba, ugyanakkor egyre népszerűtlenebb a közvélemény szemében, rövidesen meglátjuk, hogy hajlandó-e visszafogni magát, avagy a tekintélyuralom felé halad tovább.

Lemondott a szlovén igazságügyi miniszter, mert – írja a Politico – a miniszterelnök nem hajlandó kinevezni a két kiszemelt szakembert a munkáját július elején megkezdő Európai Ügyészséghez (EPPO), sőt, arra adott utasítást, hogy kezdjék elölről a jelölést. Miközben a 2. félévtől országa veszi át az EU soros elnökségét. Az új uniós testület feladata az lesz a román Codruta-Kövesi vezényletével, hogy visszaszorítsa a korrupciót a földrészen, ám Jansa húzása akadályozza, hogy teljes lendülettel kezdődjék meg a munka.

A politikus heteken át halogatta a jóváhagyást, amit az EPPO igazgatónője igen rossz jelnek minősített. Szerinte az arra utal, hogy Ljubljana nem akar komolyan részt venni a vesztegetések, az uniós pénzek elsikkasztása elleni küzdelemben. Jansa ugyanakkor azzal vádolja Codruta-Kövesit, hogy az politikát akar csinálni, miközben a magyarok a svédek, az írek, lengyelek és dánok nem is csatlakoztak a szervezethez.

A szlovén főügyész ezzel szemben kifejtette, hogy a politikus megszegte az egyik legfőbb alkotmányos elvet. Jansa egyébként jobboldali-populista, akinek már eddig is jó néhány megdöbbentő húzása volt, a többi között az, hogy megpróbálja aláásni a sajtószabadságot.

Nagyon úgy látszik, hogy Lukasenko, Asszad és a myanmari tábornokok a hatalom megszállottjai, akik úgy jártak, mint a kábítószeresek: folyton új és újabb adagra van szükségük, és ezért a bűncselekményektől sem riadnak vissza – olvasható a német Süddeutsche Zeitungban. Emiatt azután a puccsal hatalomra jutott hadsereg fellépése folytán vér folyik az ázsiai ország utcáin, és ugyanez a helyzet a belorusz börtönökben is, ahol a letartóztatott ellenzékiekből próbálnak vallomást kicsikarni.

Mellesleg éppen Belarusz mutatja, milyen könnyen beindul az erőszakspirál az autokráciákban. A választási csalás után kirobbant tiltakozást gumibotokkal verték le, és vadászat kezdődött mindazok ellen, akik beszámoltak a kegyetlenkedésekről. Igaz, a hatalmon lévő bűnözőknek általában nincs is más választásuk, mint a törvénysértés, mert különben száműzetés, rabság vagy esetleg még rosszabb vár rájuk. Ezért ragaszkodnak foggal-körömmel uralmukhoz.

A világ a legtöbbször legfeljebb szankciókkal tud tiltakozni az ilyen bűntettek ellen, de hosszú idő kell ahhoz, hogy hassanak. A nemzetközi diplomácia hívei épp ezért az együttműködést szorgalmazzák, mert ha közelebb jutnak egymáshoz a gazdaságok, hat egymásra a tudomány és a kultúra, az egy idő után változást idéz elő. De ettől még igaz, hogy az uralkodó szelek évek óta a tekintélyelvűség irányába repítik a világot.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egy másik eszköz a büntetés, vagyis: vonják felelősségre az emberiesség elleni akciók felelőseit. Csakhogy a Nemzetközi Büntető Bíróságot geostratégiai megfontolásokból szabotálják a nagyhatalmak. Az USA nem ismeri el illetékességét, mert védi a katonáit és a politikusait. Oroszország pedig nem engedi, hogy a Biztonsági Tanács Hágának adja át Szíria ügyét, mivel Asszad Moszkva szövetségese.

Nagyon úgy látszik, hogy felült egy magyar szélsőjobbos kormányzati propagandaanyagnak az erősen konzervatív amerikai republikánus szenátor, Ted Cruz – számol be a Huffington Post. A politikus ugyanis feltett a világhálóra egy összeállítást, amelyből az derült ki, hogy az amerikai katonák nyámnyilák, pipogyák orosz társaikhoz képest. A film már jó ideje forgott a tengerentúlon a fehér felsőbbrendűség hívei körében, ám egy brit szakértő kimutatta, hogy a forrás a magyar Alapjogok Központjának egyik munkatársa, Koskovics Zoltán volt.

Ő hasonlította össze a két toborzófilmet, munkaadója pedig szorosan kapcsolódik a szélsőjobbos magyar kormányhoz és annak elnökéhez, Orbán Viktorhoz, aki viszont Putyin szövetségese. A művet különben felkapta egy orosz szélsőséges portál is.

Amikor az amerikai veteránok, illetve aktív katonák képviselői felháborodottan tiltakoztak, miután Cruz leszólta az USA hadseregét, a kubai származású politikus kijelentette: az Egyesült Államok fegyveres erőinél nincs jobb az egész világon. Amikor pedig azt vetették szemére, hogy az orosz elnök kezére játszik, közölte, hogy gyűlöli a kommunistákat. A gond csak az, hogy sem Orosz-, sem Magyarország nem kommunista.

A már idézett elemző szerint a video azt kívánja bizonyítani, hogy a liberalizmus meggyengíti Amerikát, főleg a tekintélyelvű Oroszországgal egybevetve. A szélsőjobb pedig azonnal ráveti magát a Kreml propagandájára, mert egyetért azzal, hogy fel kell lépni a liberális eszmék ellen.