Jelen pillanatban nagyon úgy fest, hogy Orbán Viktor nem gratulált Aljakszandr Lukasenka választási győzelméhez, és nem üdvözölte Soros Györgyöt sem a tegnapi, 90. születésnapja alkalmából. Egyik gratulációnak sincs nyoma sehol.
Ettől még persze elképzelhető, hogy a magyar miniszterelnök köszöntötte a két említett személyt, ám mindkét gratulációt kínosnak tartották volna a közvélemény előtt. Sajátos helyzet állt elő: Orbán egyszerre kénytelen szégyellni egy demokrata és egy diktátor ismeretségét.
Augusztus 12-én volt 90 éves Soros György, a magyar származású amerikai milliárdos, aki talán mindenki másnál többet tett a magyarországi demokratikus átalakulásért, és aki egykoron Orbán Viktor és Fidesz számos potentátjának jótevője, mondjuk így, mentora volt. Ösztöndíjjal segítette az akkor fiatal politikusokat, hogy bővíthessék ismereteiket, tágíthassák világlátásukat, hogy minél többet tudjanak meg a működő demokráciák mechanizmusáról.
Kevés olyan vezetője van ma a Fidesznek, akinek ne jutott volna Soros György pénzéből. Ösztöndíjként, kutatási támogatásként, külföldi, rangos konferenciákon való részvételként. A mai Orbán-kormány azzal sem szívesen dicsekszik, hogy a 2010-i iszapkatasztrófa után – az azóta a Fidesz köreiben kötelezően gyűlöltté vált – milliárdos egymillió dollárt adott a károsultak megsegítésére, és Magyarországon alapította meg Európa egyik legjobb – és az Orbán-kormány által azóta elüldözött – egyetemét, a CEU-t.
Orbán persze nagyon jól tudja, hogy Magyarország, és személy szerint ő maga is, milyen sokat köszönhet Sorosnak. Bármit gondolunk is róla ugyanis, vannak érzelmei, és ha a magyarokkal most minden erővel igyekszik megutáltatni Sorost és első számú közellenségnek kikiáltani, személy szerint, egyáltalán nem biztos, hogy ő maga is gyűlöli az idős milliárdost.
Lukasenka esetében más a helyzet. A fehérorosz elnök, aki néhány nappal ezelőtt, minden jel szerint ismét csalással nyert választást, olyan ember, akit a régi, liberális, Soros György által segített Orbán bottal sem piszkált volna. Undorodott a hozzá hasonló despotáktól. Ám ez régen volt, azóta Orbán vonzódik a Lukasenkához hasonló kétes figurákhoz. A magyar miniszterelnök legutóbb, júniusban tartotta fontosnak, hogy személyesen is kifejezze nagyrabecsülését a fehérorosz diktátor politikájával kapcsolatban.
Jelen állás szerint sem a sajtóban sem a Facebookon nincs nyoma annak, hogy Orbán gratulált volna az általa júniusban még ajnározott Lukasenka győzelméhez. Lehet, hogy tényleg nem gratulált neki, de az sem kizárt, hogy titokban minden jót kívánt annak az embernek, akinek országában a választást követően zavargások törtek ki, mintegy négyezer embert letartóztattak, az ellenzék – magát győztesnek tartó – vezére pedig kénytelen volt külföldre menekülni. (Már amennyiben önszántából tartózkodik Litvániában.)
Soros, Lukasenka, Orbán. Három férfi, két eset. Egy demokrata, egy diktátor, és egy harmadik, akiről mindent elmond, ami az elmúlt tíz évben Magyarországon történt.