Orbán sokkal gyengébb és elszigeteltebb, mint amilyennek látszik

Nagy butaság azt mondani, hogy mi Oroszországot támogatjuk – így nyilatkozott a litván LRT-nek Romulusz Ruszin-Szendi altábornagy. A háború mai állása alapján pedig túl korai kijelenteni, ki fog győzni, mert nem szabad lebecsülni az oroszok képességeit. Mi békepártiak vagyunk, ezért nem segítjük fegyverrel az ukránokat és tekintettel vagyunk a 150 ezer kárpátaljai magyarra is – értelmezte a magyar álláspontot.

Bejelentette: elértük a kitűzött célt, hogy a katonai büdzsé a hazai GDP 2 százaléka. Miért ne csatlakozhatna Ukrajna a későbbiekben a NATO-hoz? – válaszol kérdéssel a kérdésre az altábornagy azok után, hogy kisebbségi ügyekre hivatkozva hazánk mindig akadályokat gördített Ukrajna NATO- kapcsolatainak kiépítése elé. Szerinte a NATO is elég egyértelművé tette, hogy a közeli jövőben erre nem kerül sor.

Szijjártó Péter a lengyel TVP World csatornának adott interjút, s ebben a „lengyel–magyar két jó barát” teóriát fejtegette, hiszen történelmi szálak kötik össze a két országot. Ezeréves ez kapcsolat, amit testvérinek kell nevezni – fogalmazott. Örülünk a lengyel sikereknek és kölcsönösen segítjük egymást – mondta. Az energiaválságról folyó vita szerinte át van politizálva és ideológiailag is túlfűtött, s mindent megteszünk azért, hogy ne a magyar emberekkel fizettessék meg a háború árát. Megint csak azt mondta, hogy mind földrajzilag, mind infrastuktúrálisan nincs más lehetőség Magyarország számára, mint az oroszoktól beszerezni a gázt és az olajat. Mint NATO-tagország, mi is mindent megteszünk Európa biztonságáért. Egymillió menekültet fogadtunk, láttuk el őket mindazzal, amire szükségük volt – jelentette ki a külügyminiszter.

Nemrég német védelmi iparági cégek kezdték meg működésüket hazánkban – tudtuk meg tőle. Megerősítette: mi beengedjük az oroszokat a schengeni határon át, de megérti és tiszteli a magyarral szembeni, eltérő álláspontokat, mert ez az adott ország belügye. Másrészről, szemben esetleg Finnországgal és a többiekkel, Magyarországra nézve az oroszok nem számítanak fenyegetésne – állította Szijjártó.

A Hungary Today angol nyelvű híreit nem szoktam szemlézni, mivel az a kormánypárti híreket népszerűsíti, de ezúttal kivételt teszek, miután kiderült: a Kossuth rádió tudósítója Floridába ment egy konferenciára, hogy ott trumpista körökben az amerikai konzervatívok véleményvezérével, Rod Dreherrel készítsen interjút. Ebből megtudható: Dreher októberben Magyarországra költözik, a Danube Intézetnél fog dolgozni, hogy amolyan trumpista hálózatot kezdjen kiépíteni Magyarországon és összekösse a két országot ezen ideológia alapján. A megkérdezett elmondta még: nem tud elég hálás lenni Orbánnak, hogy milyen sokat tesz az amerikai konzervatizmus megújításáért…

Az orosz nyelvű RuNews24 beszámol egy sor orosz hírportállal egyetemben arról, amit Menczer Tamás államtitkár mondott: Európa jobban szenved az Oroszország ellen kiszabott szankcióktól, mint maga a célország. Mert a brüsszeli vezetők nincsenek tisztában a realitásokkal, rosszul ítélik meg a háborús helyzetet. Át kellene tekinteni újra a szankciókat és hatékonyságukat, és annak megfelelően cselekedni. Az orosz portál idézi Orbán kijelentéseit is: a 11 ezer uniós szankció közül egyik sem vezetett a várt eredményhez. Továbbá: az európai energetikai törpék vetnek be büntető intézkedéseket az orosz energetikai óriással szemben.

Ahol a legjobban fáj, ott ütik Orbánékat – erről ír az uniós pénzek megvonása kapcsán Orbánról a Die Zeit. A cikk egyik alapvetése: háború idején Brüsszel nem látszódhat gyengének, márpedig az, hogy éveken át megtűrte, és csak nézte, miként erősödik meg a magyar autokrata rendszer – a gyengeség jele. Az a 7500 millió euro kis pénz egy országnak, de hatalmas összeg Orbánnak. Nem csoda, hogy büntet és éppen így.

Megjegyzi, hogy Orbánék ígérgetéseivel csak időt akar nyerni a magyar kormány. Szeretné, hogy Giorgia Meloni hatalomra kerüljön Olaszországban, aki Lengyelországhoz hasonlóan segíteni fog Orbánnak. Igaz, most, a választási kampány vége felé a politikus meglehetősen elutasító a Kremllel szemben. Sőt, talán még régi jó barátjában, a lengyel kormányban sem bízhat igazán, ha a kohéziós alapok kétharmadának megvonásáról van szó.

A Die Zeit szerint Orbán sokkal gyengébb és elszigeteltebb, mint amilyennek látszik, így az Európai Bizottság kezdeményezése a lehető legjobb időzítés. Persze, végül mégis csak a magyar szavazók döntenek, ki kormányozza őket és nem Brüsszel. Utóbbi legfeljebb nyomást gyakorol a kormányra. Mindenesetre nem árt, ha tudják ellenfelei, hogy az Európai Unióból nem lehet tréfát űzni.

És most folytatódjék a nemzetközi sajtószemle a www.muosz.hu-ból:

Der Standard A horvát elnök nem ért egyet azzal, hogy az EU 7500 millió euró támogatás befagyasztását javasolta az Európai Tanácsnak a magyar jogállami helyzet miatt. Zoran Milanovics katasztrófának minősítette a brüsszeli „tojásfejek” vasárnap hozott döntését, szerinte az okoskodó bürokratákat ideológiai megfontolások vezérlik.

Közölte: az első sorban fog küzdeni azért, hogy ne legyen semmi a tervből. Kifejtette, hogy folyamatosan bírálni kell azt, amit Orbán Viktor bizonyos ügyekben csinál, de hogy elvegyék tőle a felzárkóztatási alapok kétharmadát, az már mégiscsak sok. Mert mi jön utána? Oroszország felé terelik Magyarországot? (Mint emlékezetes, az államfő a nyáron találkozott, sőt együtt vacsorázott Orbánnal, amikor az az Adrián nyaralt – a szerk. megj.)

Süddeutsche Zeitung Magyarország állandóan fontos uniós határozatokat hiúsít meg, ezért a német kancellár és más vezetők is el akarják törölni az egyhangú döntések rendszerét a kül- és biztonságpolitikában. Ám nem biztos, hogy ez egykönnyen fog menni, mert a magyar kormányon kívül mások is ellenzik a módosítást. A cél mindenesetre az, hogy válság esetén az EU gyorsan tudjon cselekedni, és ne vesszék el a konszenzuskeresés folyamatában. Azaz: egyes hatalmak onnantól kezdve nem tudnának simán blokkolni.

Különösen a magyar vezetés zavaró tényező az utóbbi időkben. Azzal fenyegetőzik, hogy nem hosszabbítja meg az oroszellenes szankciókat, hacsak nem vesznek le egy-két oligarchát a listáról. (Az egyik ilyen kétes üzletember, Uszmanov német érdekeltségeinél éppen tegnap tartott házkutatást a rendőrség – a szerk. megj.) A hozzáállás dühíti a többieket, egyes diplomaták úgy vélik: a magyar fél áruló módjára viselkedik.

Viszont két napja, amikor az illetékes miniszterek első ízben tárgyaltak a döntési mechanizmus átalakításáról, kiderült, hogy Magyarország nem maradt magára. Még akkor sem, ha Varga Judit egészen fura módon azzal indokolta a magyar elutasítást, hogy országa vissza kíván térni az együttműködés szelleméhez. De szkepszisét osztja több más kis állam, így az osztrák és az ír kormány is, mert fél, hogy a nagyok a jövőben le fogják gázolni.

Die Presse Ha az uniós külpolitikában megszűnik az egyhangú döntéshozatal elve, amint azt a német miniszterelnök felvetette, akkor azonnal leszavaznák Magyarországot. Az Orbán-kormány legutóbb azt vétózta meg, hogy az EU emberi jogi megfigyelő kiküldését kezdeményezze az ENSZ-nél az oroszországi állapotok felmérésére. Majd Szijjártó Péter nyilatkozatából kiderült, hogy nem lehet szó további szankciókról sem.

Jelenleg is van mód persze arra, hogy minősített többséggel hozzanak határozatot a tagállamok, de ehhez mindegyiküknek az egyetértése szükségeltetik. Azon kívül a végső szót a nemzeti parlamentek mondják ki. Márpedig: ha csak egy is nem foglal állást fél éven belül az adott kérdésben, akkor kútba esett az egész próbálkozás. A nemzeti kormányok pont e lehetőség miatt nem is mennek bele ilyen kockázatba. Ha ugyanis az ellenzék felveti a szavazás kapcsán a bizalmi kérdést, akkor az ügy bumerángnak bizonyulhat a hatalom számára.   

Die Presse Az egyik legnevesebb olasz politikai elemző szerint kétséges, hogy az Olaszország Fivéreinek elnök asszonya szövetségre lép-e Orbán Viktorral az EU-ban, ha most vasárnap győz az urnáknál, ezért hiába nagy barátja a magyar vezetőnek, Giorgia Meloni rossz bizonyítványt állítana ki magáról, ha az Európai Unió nagy tagállamai közül egyetlenként beállna Magyarország mögé.  

Már az feltűnő, miként indokolta, hogy pártja EP-képviselői a napokban nem szavazták meg az EP-ben, hogy Magyarországon választási autokrácia van. Nem kelt Orbán védelmére, arra hivatkozott, hogy háború idején jobb, ha a magyarok a Nyugat oldalán állnak. Ily módon persze elterelheti a figyelmet a súlyos magyar gondokról. Szívesebben működne ugyan együtt a Visegrádi csoporttal, ám az az orosz–ukrán háború miatt szétesett. Ezért Meloni igen pragmatikusan Berlin és Párizs ajtaján kopogtat.

Ám ha volnának olyan országok, amelyek elutasítják az uniós pénzek megvonását, az olasz miniszterelnöki tisztség legfőbb várományosa ezer örömmel csatlakoznék hozzájuk. De egymaga aligha menne szembe a többiekkel. Az elemző ugyanakkor nem tart attól, hogy a Svéd Demokraták sikere után a kontinensen felvirradt a jobboldali populistáknak. Inkább abból indul ki, hogy az Olaszország Fivérei európaizálódik.

Annál is inkább, mert Salvinival ellentétben Meloni nem demagóg. Nem szereti az Európai Uniót, de onnan most sok pénzt kapnak az olaszok. Nem fog a tűzzel játszani. Így még hajlandó a saját bázisával is dacolni, ám más, hasonlóan fontos kérdésekben kénytelen lesz valamit adni a híveinek, ez viszont már óriási gond.

Financial Times Aggódik az egyik legnevesebb olasz nagytőkés, mert attól fél, hogy ha a jobboldali koalíció lesz a befutó vasárnap, az új kormány Brüsszel ellen fordul és inkább a keleti tagokkal áll össze. A 87 éves Carlo de Benedetti, akinek milliárdos vállalatbirodalma van, emlékeztet arra, hogy Giorgia Meloni és Matteo Salvini már eddig is bírálta Brüsszelt, mondván, hogy az a nemzeti érdekekkel ellentétes szabályokat igyekszik rákényszeríteni a tagokra.

A baloldalhoz kötődő iparmágnás úgy látja, hogy Meloni túlságosan is közel került Magyar- és Lengyelországhoz, emiatt megnézhetik magukat az olaszok, hacsak Berlusconi szét nem robbantja a hármas összefogást, mert újabban ő nem kér korábbi pártfogoltja, a magyar miniszterelnök Európa-politikájából. A másik kettő viszont fokozottan támaszkodna a V-4-ekre. De Benedetti nem hiszi, hogy Melonival visszatér a fasizmus, ugyanakkor hatalmas veszélynek véli, ha megromlik a kétoldalú viszony az EU-val.

Politico A lengyel kormány nem hajlandó segíteni annak kiderítésére, miként alkalmazhatták a gyanú szerint 4 tagállamban is a Pegasus kémszoftvert ellenzékiek, újságírók és üzletemberek megfigyelésére. A vizsgálatot az Európai Parlament indította, ám delegációja hiába érkezett Varsóba, a végrehajtó hatalom nem kíván találkozni a küldöttséggel. A vendégek elfogadhatatlannak nevezték, hogy a másik fél nemzetbiztonsági kifogások mögé bújik.

Vezetőjük, a holland középjobb Jeroen Lenaers szerint a gesztus arról árulkodik, hogy a lengyel vezetés mennyire nem tartja fontosnak a fékeket és ellensúlyokat. A szintén holland, de liberális Sophie in t’Veld pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Brüsszel nem hagyhatja annyiban a lengyel gesztust. A Bizottság nevében Reynders igazságügyi biztos azzal védekezett, hogy ők eljártak a négy kormánynál. A magyarok, lengyelek és görögök már válaszoltak is, a spanyolok viszont még nem, de hozzájuk épp ezért személyesen megy el.

A Financial Times vezércikke szerint nagy ovációt keltett az ukrán katonai előretörés, ám egyúttal súlyos aggályok is felvetődtek, mármint hogy mit tesz ezek után a megalázott, nyomás alá került Putyin, amikor nincsenek igazából opciói. A választ a 300 ezres mozgósítás adta meg és az elnök külön is utalt az atomkonfliktus lehetőségére. A nyilatkozat a történelem cinikus újraírása, aminek célja, hogy Ukrajna és a Nyugat fogadja el az orosz területhódításokat.

Ám a másik oldal elszántságát nem befolyásolhatja a moszkvai kardcsörtetés, ami igazából annak beismerése, mekkora hibát követett el a Kreml ura a hadművelet elrendelésével. Ettől persze még komolyan kell venni a nukleáris fenyegetést, annak vége még katasztrófa is lehet. Az autokrata veszedelmes és kiszámíthatatlan. Viszont az, hogy ennyi tartalékost ránt be, az cáfolja, hogy csupán korlátozott katonai akcióról van szó, ugyanakkor mutatja, milyen mélyre süllyedt a harcoló egységek morálja, és mennyire kimerültek az alakulatok. Miközben azért civileket kínoztak, csonkítottak és öltek meg.

Az ukránok már ott tartanak, hogy a Donyecki-medencéből is kiűzik az oroszokat, pedig annak a résznek a megszerzése volt az egyik fő hadicél. A tömeges behívás ugyanakkor egyelőre sokat nem segít Putyinon. Kérdéses viszont, mennyi korszerű fegyvere maradt.

Mindenesetre a nyugati vezetés levonhatja a következtetést, hogy hatnak a szankciók. A kocka még nincs teljesen elvetve, de látható: az államfő kétségbe van esve. Hűvös és határozott feleletet kell adni neki.