Orbán szándékosan rombolja az magyar–ukrán kapcsolatokat

Orbán Viktornak a Kossuth rádióban elhangzott bejelentését szellőztette meg az Euro Weekly News, illetve az orosz Gazeta részletes tudósítása: Orbánék az Oroszország elleni, a nukleáris iparát érintő bármilyen szankciót megvétóznak. Sőt, a cikk kiemelte azt a fenyegetéssel is felérő kijelentést, hogy Brüsszelben nagy csata elé néznek, ha ezt a szankciót akarná keresztülvinni az Európai Unió vezetése. Döntését a magyar kormányfő az infláció emelkedésére való hivatkozással indokolta. A nemzeti konzultáció eredményével is magyarázkodott, mert – állítása szerint – a válaszadók 97% ellenzi az oroszok elleni szankciókat.

A cikkből megtudható: már 9 éve annak, hogy a magyar kormány döntött a Paks–2 megépítéséről, amit az ősszel el is kezdenek. Noha, mint írják, Szijjártó Péter a német külügy- és a gazdasági minisztert hibáztatta az építés megakadályozásáért, miután szerinte ők nem engedélyezik a Siemens részvételét a beruházásban.  Leszögezte: mivel hazánk nukleáris energiatermelés nélkül nem tudja fedezni az ország energiaellátását, ezért kizárt az EU 10. szankciós csomagjának a támogatása. 

Az amerikai ABC News viszont ebből a kinyilatkoztatásból azt emeli ki, hogy a NATO- és EU-tag Magyarország, illetve Orbán Viktor ellenzi a fegyverszállítást és a pénzügyi támogatást is az ukránok számára, mert ezzel máris nyakig benne vannak a nyugati hatalmak konfliktusban. Az ukrán külügyminisztérium szóvivője, Oleg Nikolenko, pedig arra az orbáni mondatra reagálva – ami szerint Ukrajna a senki földje –, bejelentette, hogy Orbán továbbra is szándékosan rontja az ukrán–magyar kapcsolatokat.

Ide kívánkozik a szombaton ismertté vált az az írás is, amit Dnyipro polgármestere tett közzé Orbán Viktor nagy felháborodást keltett gondolataira válaszul az Osztro (élesen, nyersen) donbaszi hírportálon, és amit eredetileg Borisz Filatov a saját Telegram-oldalán tett közzé.

A városvezető rögtön az elején leszögezte: nem lesz PC, azaz politikailag korrekt. Merthogy nem Ukrajna a senki földje, hanem a „tiétek” – utal Orbán Magyarországára, hisz’ több mint ezer éve ők Ukrajnában élnek, míg a magyarokat az Urálon túlról szorították ki. Ír arról, hogy szinte mindenütt gyűlölik a magyarokat. Trianon pedig megérdemelt büntetés volt. Magyarország vezetői minden világháborúban a zsarnokok kedvét keresték, s most is fattyúként viselkednek, amikor megbocsátják a szovjeteknek és utódaiknak 1956 vérbe fojtását. Az EU és a NATO védőszárnyai alatt keresnek menedéket, miközben fityiszt mutatnak nekik. Váljanak csak ki, aztán mi három nap alatt eltávolítjuk őket a hatalomból! – írja a polgármester, aki a végén hozzáteszi, a barmokon nem a magyar népet, hanem azokat tökfilkókat érti, akik ma Magyarországot vezetik.

Szijjártó Péter nyilatkozatára is hivatkozva azt írja az Ukrinfo, hogy erőszakkal akarják besorozni a kárpátaljai magyarokat az ukrán hadseregbe. A hírre reagálva Fedir Shandor ukrajnai professzor a közösségi hálón arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek mind hazugságok. Fedir Shandort egyébként „a lövészárok professzorának” is hívják, mert ha teheti, onnan jelentkezik be alkalmanként az óráira. Szerinte ezeknek a hazugságoknak a céljuk, hogy összeugrassák a kárpátaljai magyarokat és az ukránokat. A kárpátaljai magyarok tiszteletre méltó ukrán állampolgárok, akik önként is beálltak a hadseregbe, fegyvert fogtak és harcolnak Ukrajna szabadságáért, s mert nem akarják, hogy az orosz megszállók őket és rokonaikat legyilkolják. Mindannyian jól emlékszünk a „málenkij robotra” a múlt század történelméből, amikor magyarokat is koncentrációs táborokba hurcoltak az oroszok. Köszönetet mondott azoknak a magyaroknak, akik ezekben a nehéz időkben segítenek Ukrajnának. De – mint fogalmazott a Facebookon –, ne avatkozzanak a dolgunkba azok, akik cserbenhagyták, elárulták Ukrajnát és az oroszok szolgálatába szegődtek. A jóság és az igazság győzni fog, és a gonosz oroszok el fogják veszíteni ezt a háborút – írta Fedir Shandor.

A Financial Times az Orbán nyakába zúdult bajokat sorolja, kezdve benzinárakkal, inflációval, folytatva a pedagógusok tüntetésével, egészen a Brüsszellel elfajult vitáig. Magyar pénzügyi elemzők szerint egyre nehezebb lesz meggyőznie és csitítania Orbánnak az elégedetlenkedőket, s az idő is kevés erre, hiszen jövőre önkormányzati, majd uniós választások lesznek.

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

Orbán Viktor paranoiájának a következménye, hogy eltávolítják az „aggályos tiszteket a honvédségtől – állapítja meg a nagy példányszámú osztrák Neue Kronen Zeitung. Összesen mintegy 200 emberről van szó, őket a rendelet értelmében két hónapos határidővel nyugdíjba küldhetik. Az ellenzék az okokat illetően rejtélyt emleget. A hivatalos magyarázat az, hogy meg kell fiatalítani a hadsereget.

A NATO nyugtalan. Attól fél, hogy Magyarország a katonai szervezetben is hasonlóan problémás tag lehet, mint amilyen az EU-ban. A magyarázat azonban valószínűleg a 8 évvel ezelőtti menekültválságban keresendő. A katonaság sosem volt Orbánnal szemben illojális, a tisztek politikai kérdésekben sosem nyilvánultak meg.

Viszont 2015-ben némi ellenállást tanúsítottak, amikor Orbán azt akarta, hogy a véderő működjék közre a határvédelemben. A tárca akkortájt azt közölte, hogy erre a feladatra nincsenek kiképezve az emberei és eszközei sincsenek hozzá.

A miniszterelnök azonban nem engedett. Elrendelte, hogy a hadsereg építse meg a drótkerítést és őrizze is azt. Erre válaszul mondott le Hende Csaba. Utódainak reformot kellett végrehajtaniuk, a minisztériumot azonban onnantól kezdve Orbán-hű menedzserek irányították.

A kormányfő számára nem az a lényeg, hogy kakukktojás legyen a NATO-ban. Viszont: ha netán súrlódás következik be a szervezettel, akkor engedelmes tisztek kellenek neki. Ám így is küszöbön áll az ütközés, mivel Törökország mellett Magyarország a másik olyan tag, amelyik megakasztotta Svéd- és Finnország felvételét.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Az Orbán-féle sajtóbeszélgetésen az ország uniós kilépésről elhangzott kijelentéssel a politikus kimondta, ami a szívét nyomta, mármint hogy csak kényszerűségből marad bent. Hogy a közlés ekkora belpolitikai vihart kavart, az ugyanakkor mutatja, mennyire kényes kérdés a „huxit”. Minden hivatalos Brüsszel-ellenes kampány dacára ugyanis a lakosság nagy része továbbra is támogatja a tagságot. Mellesleg maga a szerző, az American Conservative felelős szerkesztője módosította eredeti állítását, hogy a kormányfő egyértelműen a kiválás mellett tette le a garast.

Más részvevők azt hangoztatják, hogy az ominózus mondat elhangzott ugyan, de ironikus felhanggal. Kovács Zoltán pedig azt bizonygatta, hogy nincs más választás, nemzeti érdek az EU-részvétel.  A miniszterelnök egyébiránt azt ecsetelte a találkozón, hogy egyre nagyobb az elidegenedés közte és az Európai Tanács többi tagjai között, pl. az LMBT-jogok, a szövetségi EU és a migráció ügyében.

Így lehet lenyomni a populizmust, a cseh elnökválasztás fontos tanulságokat hozott egész Közép-Európa számára – mutat rá a Süddeusche Zeitungkommentárja, miután Petr Pavel alapos vereséget mért Andrej Babisra. Ily módon Csehországban új politikai fejezet kezdődik. Vége a sok évtizedes politikai zűrzavarnak, a demagógiának, az EU-ellenességnek. A nyugalmazott tábornok az 1989-i értékek mellett foglal állást, az Európai Unió és a NATO híve, támogatja Ukrajnát és a liberális, nyitott társadalmat.

Azért sikerült búcsút inteni a populizmus és a szélsőség veszélyeinek, mert összefogott minden olyan politikai erő, amelyik szilárdan a demokrácia talaján áll, függetlenül attól, hogy egyébként melyik irányzatot képviseli. Nagy szerepe volt továbbá az aktív civil szférának. Így most megvan a modell minden olyan ország számára, amelyik a populizmussal, a szélsőjobbal és a demokrácia-ellenességgel küszködik.

Kifizetődik az összefogás a közös alapértékek mentén. Nem szabad addig várni, amíg a népámítók és szélsőségesek intézményeket, hivatalokat, vagy igazságügyi intézményeket alakítanak át a maguk javára. De: ha sikerül is legyűrni a populizmust, azzal még messze nem ér véget a demokraták teendője.

Politikai földrengést hozott a tegnapi választás a legnagyobb osztrák tartományban – állapítja meg a Neue Zürcher Zeitung: a Néppárt elvesztette a többséget, a szélsőséges Szabadságpárt lett a nagy nyertes, miután maga mögé utasította a szociáldemokratákat. Az FPÖ most már hatalmi igényeket támaszt, ami idegességet keltett Bécsben – viharos idők következnek az osztrák politikában.

A konzervatívok a 2. világháború óta nem szerepeltek ennyire rosszul. A jövőben bármilyen tervet csak úgy tudnak keresztülvinni helyben, ha szövetségest találnak hozzá. E célra az SPÖ látszik alkalmasabb partnernek. Ily módon azonban sokat vesztett nimbuszából az alsó-ausztriai tartományfőnök, aki egyébként az ÖVP egyik erős embere.

A szabadságpártiak viszont minden idők legjobb eredményét érték el a tartományban. Abból indultak ki, hogy a jó szereplés folytán jövőre megbukhat a néppárti-zöld kormány. Annál is inkább, mivel az FPÖ élen áll a közvélemény-kutatásokban. A pártnak jól jön az általános elégedetlenség. Emellett sokat profitált abból, hogy megint sikerült napirendre tűznie a migráció kérdését, miután tavaly jó 100 ezren kértek menedéket az országban.

Sokan tovább mennek persze a bevándorlók közül, de az ellátó rendszer így is beleremeg. Az viszont cseppet sem meglepő, hogy a korrupciós botrányok által sújtott konzervatívok felkarolták a témát, csak éppen rosszul csinálták. A koalíció dühös, mert sokan bejutnak Magyarországon át. Majd erre hivatkozva megfúrta Románia és Bulgária schengeni csatlakozását.

Az FPÖ elnöke jelezte, hogy jövőre kancellár akar lenni, és ez szakítópróba lehet Ausztriában. Az államfő ugyanis közölte: még az FPÖ választási győzelme esetén sem magától értetődő, hogy a párt kap felkérést a kabinet megalakítására.

Az osztrák Der Standardúgy értékeli az alsó ausztriai választások eredményét, hogy kiderült: mennyire tehetetlen a másik két nagy párt az FPÖ-vel szemben. A nagy nyertes a Szabadságpárt lett és ennek jelentősége messze túlmutat a tartományon. Egyrészt mivel kiderült, hogy a szélsőjobb rendkívül gyorsan tud regenerálódni a saját botrányai után, így folytatja nyomulását az országos politikában. Másrészt pont azok a riválisok kerülnek kutyaszorítóba, akik eddig sem tudták, miként szálljanak szembe a kihívóval.

Ez főként a szociáldemokratákra vonatkozik, akik képtelenek voltak kihasználni a Néppárt gyengélkedését; 3. helyük kudarc. Nem tudtak határozott arcélt mutatni és alternatívát kínálni a konzervatív–zöld koalícióval szemben. Leszerepeltek a kereszténydemokraták is, bebizonyosodott, hogy helyi vezetőjüknek nincs érdemi mondanivalója és pocsék szónok.

Az is látnivaló, hogy az emberek már nem fogadják el, ha egy hatalom túlterpeszkedik és megszállja pl. a helyi közmédiát. Ugyanakkor az is biztos, hogy a helyi szervezet nem kapott támogatást az ÖVP központjától. Ugyanakkor a kancellár lefelé tartó spirálba került. Végre meg kell mondania, hogy mit akar, mert az nem elegendő, hogy koppintja az FPÖ-t.

Az egész kormánynak sokkal sarkosabb politikát kell felmutatnia, ám ez csupán a szövetséges rovására lehetséges. Kérdés ugyanakkor, hogy a Szabadságpárt hívei miért bocsátanak meg pártjuknak minden disznóságot, miért hunynak szemet a nyílt rasszizmus fölött. Hát nem azért, mert Kickl elnök olyan meggyőző elképzelésekkel rukkolt ki, éppenséggel nincs is semmiféle koncepciója. Inkább az lehet az ok, hogy a rendszer ellen van és ez sokakat magával ragad.

Van egy réteg, amit nem lehet meggyőzni programmal, neki tökéletesen megfelel az idegengyűlölet vagy a nőellenesség. Emellett sokan csak simán elfordultak a többi párttól. Végeredményben azonban a szavahihetőség az, ami számít. Azt pedig a kormány következetesen eljátszotta, és ebben kulcsszerepe volt a Néppártnak. A politikai hitelességhez ugyanis tisztesség, tartás, továbbá karizma és meggyőzőerő szükséges – összhangban a tartalommal és formával. Itt azonban az összes pártnak jócskán van tennivalója, éspedig azonnal.

Az általános vélekedéssel ellentétben a Süddeutsche Zeitung egyik népszerű szerkesztője úgy gondolja: nem kell külön bíróságot felállítani ahhoz, hogy Putyint felelősségre vonják a háborús bűnökért, bőven alkalmas e feladatra a Nemzetközi Büntetőbíróság. Heribert Prantl szerint már az nagy lépés lenne előre, ha a testület haladéktalanul letartóztatási parancsot adna ki az orosz elnök és cinkosai ellen. Hiszen van bőven bizonyíték, a hágai törvényszék módszeresen gyűjti őket a háború kezdete óta.

Ráadásul ez esetben az állami vezetők nem hivatkozhatnak immunitásra. Az ICC minden kérdésben illetékes, leszámítva az agressziót, de annak jelentősége eltörpül a több bűncselekmény mellett. Főleg, ha a népirtást és az emberiesség elleni bűntetteket vesszük. A külön testület létrehozatalát elsősorban az USA szorgalmazza, mert nem szeretné, ha egy nap maga is az ítélőszék elé kerülne egyes háborúi miatt.

Egy szuperhatalom nem fogad el joghatóságot maga fölött, nem hajlandó engedni senkinek sem, még egy független nemzetközi bíróságnak sem. Pedig a hágai grémium a nürnbergi perekből nőtt ki. Ugyanakkor, egyáltalán nem mellesleg, a külön bíróság előtt védettség illetné meg az orosz államfőt.

A The Wall Street Journal vezércikkírója nem érti, miért keltett ekkora felzúdulást egy amerikai tábornok, amikor csak nyíltan megmondta a katonáinak: készüljenek, mert Kína várhatóan 2025-ben lerohanja Tajvant. Michael Minihan, aki a légierőnél azoknak a csapatoknak a parancsnoka, amelyek a gépek légi utántöltését végzik, hozzátette, hogy a kiképzés során még nagyobb hangsúlyt kell helyezni erre az eshetőségre, hiszen a szigetország messze van, a harci gépek, bombázók nem tudnák egy tankkal megjárni a bevetéseket.

Ugyanakkor a Pentagon elhatárolta magát a kijelentéstől, pedig nagyon is kellene foglalkozni az invázió lehetőségével. A megjelölt időpont előtt tartják ugyanis az elnökválasztást és Peking bőven vélheti úgy, hogy akkor az USA éppen gyenge lesz. Ráadásul a tábornok korábban az Indiai- és Csendes-óceánon állomásozó amerikai erők helyettes főparancsnoka volt, tehát tudja, miről beszél.  

Az írás emlékeztet arra, hogy nemrégiben a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja úgy foglalt állást: a kínai támadás elképesztően sok áldozattal járna az amerikai hadsereg számára. A viszály megelőzésére meg kell mutatni, hogy Washingtonnak megvannak az eszközei és kész is az invázió elhárítására. A jelek szerint Minihan ezt felfogta, de a gond az, hogy egy-két politikai és katonai elöljárója viszont nem.