(Szerző: Várkonyi Tibor/Magyar Hang) Amikor olyanokat hallunk, hogy Orbán Viktor még a bizalmasai, illetve az állami szervek előtt is részben eltitkolt külföldi utakra téved, esetleg az ilyen kiruccanások miértjét titkosítja, az ember fantáziája erősen megindul. (A miniszterelnöki sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő érkezése után a szarajevói repülőtéren; fotó: MTI/Benko Vivien Cher.)

Az elme nem bírja elviselni a rejtélyes dolgokat, és ez az evolúciós szempontból amúgy nagyon előnyös tulajdonság nekünk, a civilizációban élők számára két kellemetlen dolgot jelenthet: agyunk egyrészt megpróbálja kitalálni, miért is ette a fene a miniszterelnököt oda, ahova (de természetesen ez csak összeesküvéses eredményekre vezethet), a másik, hogy szorongunk tőle, és szó szerint az orbáni politika hatása alá kerülünk. Azon homokszörfözik az agyunk, hogy vajon az EU-tagságra még nem sürgősen pályázó Szaúd-Arábiában mit keresett titokzatos körülmények között a miniszterelnök. Ott oly’ sikeresen tárgyalt Mohammed bin Szalmán koronaherceggel, hogy erről sem a magyar, sem a szaúdi kormány nem tájékoztatta a nyilvánosságot, nem készült róla a kormányban belső jelentés, és még a sóhivatallá dermedt külügyminisztérium sem kapott semmiféle diplomáciai beszámolót. Ezen mindenki szabadon agyalhat az üggyel kapcsolatos olvasottsága (Direkt36) és a békeharcoshoz fűződő személyes viszonya alapján.

Nekem az ilyen hírek hallatán Lipeck-típusú történelmi ihletettségű gondolataim szoktak keletkezni. Lipeck egy majd félmilliós város Moszkvától délre, úgy 450 kilométerre. 1925-ben ott épült fel a német Reichswehr (a német fegyveres erők neve a Weimari Köztársaság idején és a náci Németország első két évében) titkos repülőtere. Igen, a sztálini Szovjetunióban! Zseniális ötlet, hiszen így (az 1922-i rapallói német–szovjet egyezmény segítségével) ki tudták játszani a versailles-i békeszerződés fegyverkezési tilalmát.

És valóban: vajon ki keresett volna egy német harcipilóta-kiképző központot Sztálin bajusza közelében? Persze azért jól álcázták: ami ott létesült, az a nyilvános iratokban a Vörös Hadsereg 40. repülőszázadaként szerepelt. A lényeg, hogy a békeszerződéseket megszegve ott tesztelték a Németországban tervezett harci repülőgépeket, s közben kiképeztek számos német és szovjet háborús pilótát, a repülőtérhez tartozó személyzetet is. A történet 1933-ig tartott, amikor már Adolf Hitler volt a Német Birodalom kancellárja.

Nekem ilyen Lipeck-jelentőségű dolgok jutnak eszembe, amikor azt hallom, hogy egy politikus a természetes politikai közegétől távol titkos tárgyalásokat folytat.