Ha az Európai Bíróság kimondja, hogy nincs jogi akadálya az új szankciós rendszer alkalmazásának, akkor a magyar vezető kénytelen lesz szembesülni politikája kézzelfogható következményeivel, mégpedig anyagi területen.
A jobboldali Die Welt azon tanakodik, vajon Orbán Viktor nem értékelte-e a túl a lapjait, amikor folyamatosan támadja az EU-t, ugyanakkor tesz a bírálatokra. Mert a jogállami mechanizmussal Brüsszelnek hamarosan hatékony fegyver lesz a kezében és ellenszél fúj mostanában a tengerentúlról, de odahaza is. Mindez pedig nem jó előjel a választások közeledtével. Ha az Európai Bíróság kimondja, hogy nincs jogi akadálya az új szankciós rendszer alkalmazásának, akkor a magyar vezető kénytelen lesz szembesülni politikája kézzelfogható következményeivel, mégpedig anyagi területen.
Moritz Körner (német liberálisok) véleménye: Magyarország megérzi, ha milliárdokat vonnak meg tőle. Bár az elvonás a választás előtt már nem várható, ám jelzésértéke lenne, ha az unió megkezdené az elvonáshoz vezető folyamatot. Orbán ugyanis szívesen dicsekszik azzal, mekkora befolyása van a Brüsszelben, ám kiderülne, hogy ez csak lufi, ha nem tudja kivédeni a szankciókat.
A magyar vezetés fel van háborodva azon is, hogy nem kapott meghívást a Biden-féle demokratikus világtalálkozóra. Egy magyar illetékes úgy értékelte, hogy az amerikai húzás ajándék az ellenzéknek, és az bizonyítékul használhatja fel annak bizonyítására, hogy az ország rossz úton halad. Az idegesség jogos, mert a választásra alakult hatpárti összefogás 4 százalékkal vezet a Fidesz előtt a közvélemény-kutatásokban. A konzervatív, vallásos és családközpontú Márki-Zay Péter az Európai Külkapcsolati Tanács Magyarország-szakértője szerint ugyanazokat az értékeket jeleníti meg, amiknek egykoron Orbán köszönhette a népszerűségét. Ily módon alternatíva a kormánypárt kiábrándult szavazóinak. A hódmezővásárhelyi polgármester azonban egyidejűleg meg tudja szólítani a nagyvárosi liberális tábort is, mert azt ígéri, hogy javítja az unióhoz fűződő viszonyt és az európai értékek, a demokrácia és a jogállam fontosságát hangsúlyozza. Így aztán – mondja Andreas Bock – alighanem igencsak aggódik a miniszterelnök.
A demokráciáért vívott világméretű harc odahaza kezdődik, azaz a liberális értékeket minden országnak először a saját földjén kell megvédenie, de ez vonatkozik az Európai Unióra is. Erre hívja fel a figyelmet Nathalie Tocci, a római Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója, a neves elemző a Politicoban. Rámutat: Biden éppen azért kezdeményezte a két nap múlva kezdődő nemzetközi konferenciát, mert – túl a Kínával zajló rivalizáláson – meg kell akadályozni a jogállam visszaszorulását. Bizonyítani kell, hogy a liberális demokrácia működik, érdemes küzdeni érte. Ugyanakkor fel kell tartóztatni a külső beavatkozási kísérleteket, az autoriter rezsimek részéről mutatkozó hibrid destabilizációs próbálkozásokat. Erre egyre kevésbé alkalmasak az eddigi eszközök, a katonai fellépés, a szankciók, a kereskedelemben támasztott feltételek, valamint az EU-nál a bővítés ígérete. Már a nyugati modell sem olyan vonzó, mint régen. Amit az unió leginkább csinálhat, az az, hogy rendet tesz a saját háza táján. El kell érnie, hogy a közös értékeket azok az államok is megtartsák, amelyek már bejutottak a tagok közé. Itt kiemelkedik Lengyel- és Magyarország; utóbbi ott sem lehet holnapután Washingtonban és most éppen azon van, hogy ezért bosszút álljon Brüsszelen. Leginkább gazdasági eszközökkel lehet rávezetni ezeket a kormányokat, hogy tegyenek eleget a közös normáknak. A tét nem csupán a magyar és a lengyel demokrácia, de a pénzek megvonásán keresztül jelzést kell küldeni más illiberális, illetve nacionalista erőknek is a földrészen. Meg kell védeni a szervezet alapjait és általában a liberális demokráciát.
A még Nixon által alapított amerikai Nemzeti Érdek Intézet, a National Interest egyik szakértője elképzelhetőnek tartja, hogy fordul az orbánizmus pályaíve, vagyis inflexiós ponthoz ér, mert egyre nehezebb megtalálni a modus vivendit a mind inkább birodalmi vonásokat mutató unió, illetve a nacionalista és kulturálisan homogén Magyarország között. Sumantra Maitra, aki tagja a Brit Királyi Történelmi Társaságnak is, felidézi, hogy a magyar miniszterelnök nemrég kijelentette: az ország nem akar kilépni, viszont nem szeretne Európai Egyesült Államokat. A brüsszeli válasz hasonlóképpen vegyes volt: az EU beállt Lengyelország mögé a Belarusszal kirobbant határválságban, ugyanakkor kész megbüntetni a magyar vezetést a migránsokkal szembeni bánásmód miatt, miután Varsóra már sokmillió eurós bírságot szabott ki az Európai Bíróság ítéletének meg nem tartásáért.
És miként éleződik a magyar választási kampány, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy kinek a győzelméért szurkol az unió. Az orbánizmus nagy ellentmondása, hogy olyan erők közt igyekszik ellensúlyozni, amelyekre nincs hatása. A rendszer egyfelől némiképp statikus, sőt, leninista, ha a szerkezetét nézzük. Van egy élcsapatpárt, amely kézben tartja a politikát, az igazságszolgáltatást, az anyagi forrásokat. Másfelől társadalmilag határozottan konzervatívként jelenik meg, taktikája reakciós. De nem képes szembeszállni az EU-val és előbb-utóbb eljut oda, hogy döntenie kell: társul-e a Star Trekből ismert Borgokhoz, akik mindenkit a maguk képére formálnak, vagy netán követi a brit példát.
Ha Orbán meg akarja őrizni az ország egynemű etnikai-társadalmi viszonyait, akkor óhatatlanul fel kell számolnia a sokszínűséget. Ám ez nem lehetséges, amíg az ország az unió tagja. A birodalom által kifejtett nyomás és az antidemokratikus brüsszeli elit folyamatosan próbálja majd a liberalizmus felé terelni a viszonyokat. Ragaszkodik a kisebbségi jogokhoz, noha azok ab ovo ellentétben állnak az orbánizmus többségi elven alapuló modelljével. Ezért is nem lehet átvenni ezt a rendszert sokkal nagyobb országokban, mint Nagy-Britannia vagy az USA. A választásokon tehát nagy próbatétel vár az egész szerkezetre, mármint hogy mennyire életképes. Tud-e igazodni és ily módon képes-e fennmaradni? Ha veszít, az országot EU-sítják. De mi van, ha nyer? Meddig maradhat benn a szervezetben, anélkül, hogy ne Brüsszel irányítsa? Itt egy okos és pragmatikus vezetőről van szó. Ám a politika alapszabálya, hogy aki fizeti a vacsorát, az rendeli a zenét.
A lengyel kormányfő védelmébe vette a populista európai vezetők hétvégi varsói tanácskozását, mondván, Lengyelországnak szövetségesekre van szüksége a központosított és szövetségi EU ellen – írja a Yahoo/AP. Morawiecki azzal érvelt, hogy a különféle jogviták során az uniós intézmények nem sportszerű módon bánnak országával, gyakran mélyütést visznek be neki. Ugyanakkor elhatárolta magát a konferencia egyik részvevőjétől, Le Pentől, aki azt nyilatkozta az egyik lengyel lapnak, hogy Ukrajna az orosz befolyási övezet része. A PiS részéről alapvetés, hogy támogatja Kijev uniós belépési törekvéseit. A politikus ugyanakkor azzal igyekezett elvenni a francia szélsőjobbos vezér kijelentésének élét, hogy nem muszáj mindenben egyetérteni. Eltérhetnek az álláspontok egy sor kérdésben, mint ahogy ez az eset is mutatja. De nyugaton nem mindenki van okvetlenül tisztában a kelet-európai helyzettel.
Az új Európai Ügyészség vezetője azt tapasztalja, hogy egyetlen uniós ország sem tisztakezű, mindenütt vannak visszaélések a közösség pénzének felhasználása körül – írja a patinás svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung. – Azaz: a csalás és korrupció nem kizárólagosan keleti jelenség, sőt, nagyjából azonos szinten van jelen az egész földrészen. Codruta-Kövesi hangsúlyozta: ő jogász, ezért más szemmel néz a magyar és a lengyel jogállam lebontására, mint a nagy többség. Azt tapasztalja, hogy egy csomó helyen támadják az igazságszolgáltatást. Az ő ügynökségének az a feladata, hogy segítse a jogállam védelmét. Ahol ez sikerül, ott egyben nő az emberek bizalma az európai terv iránt.
Kitért arra, hogy Magyarország nem csatlakozott ugyan az EPPO-hoz, de ettől még az uniós ügyészség együttműködik vele, csak más csatornákon keresztül. Jelenleg súlyos veszélynek tartja, hogy a járvány miatt nagyon sok pénz folyik az egészségügybe, ez pedig felveti a nagystílű visszaélések lehetőségét. A kormányok lemondanak a közbeszerzésekről, gyengül az ellenőrzés, nemigen átláthatóak a folyamatok. Szlovéniával változatlanul az a baja, hogy az belülről szabotálja az intézmény működését, mert még mindig nem nevezte ki a nemzeti megbízottakat. Ugyanakkor a saját hazai, romániai tapasztalatai alapján a szakértő azt mondja, hogy náluk olyan a korrupció elleni küzdelem, mint a szélmalomharc. Egyeseket börtönbe lehet ugyan küldeni, de sokkal mélyebbre kell hatolni, mert a gyökerek igen erősek. Ez a fajta mentalitás a kommunista diktatúra öröksége.
A konzervatív brit lap, a The Times arra figyelmeztet, hogy Bidennek nem szabad beszállnia Putyin pókerjátszmájába, mert az orosz elnök szándékosan válságot idéz elő Ukrajna körül, hogy azután megoldást kínáljon rá, cserében viszont a Nyugat hajoljon meg kívánságai előtt. Amerikai hírszerzési elemzések szerint a támadás már nagyon közeli, ezért 175 ezer orosz katonát sorakoztattak fel a közös határon. Az államfő – igazi maffiafőnök módjára előállít egy problémát, majd közli, hogy hajlandó segíteni elsimítani a dolgot, de persze megkéri az árát. Ez az egyik oka, hogy ma videokonferenciát tart Biden és Putyin, ami megadja az orosz politikusnak az annyira áhított nemzetközi tekintélyt. Határozott kívánsága az, hogy a NATO ne bővüljön tovább és korlátozza katonai jelenlétét a keleti végeken, Ukrajnát pedig bontsák szét. Azért Kijev a közvetlen cél, mert az bizonyítja, hogy egy szovjet utódállam képes szabadságban, jólétben élni. Akkor meg az oroszok miért nyugodjanak bele a mostani korrupt, elnyomó, stagnáló rezsimbe? Lehet persze, hogy az orosz államfő elhiszi saját propagandáját, csakhogy az 1994-i Budapesti Memorandumban Moszkva szavatolta a szomszéd ország területi épségét.
A 40 milliós Ukrajnát azonban nem lehet gyalognak tekinteni valaki másnak a sakktábláján. Ráadásul Putyin nem érné be ennyivel, másutt is hasonló követelésekkel állhat elő. Hosszú távú szerződésekkel növelheti szerepét a földrész gázellátásában, továbbá a befolyását is a Nyugat-Balkánon.
A NATO azonban nem azért bővült, mert be akarta keríteni Oroszországot, hanem mivel Moszkva folyamatosan terrorizálta szomszédjait, így azok egyre inkább be akartak lépni. Azonkívül a szövetség az egymást követő orosz provokációk miatt változtatta meg stratégiáját a térségben. De az még így sem alkalmas, hogy elhárítson egy esetleges orosz támadást. Meg kell mondani Putyinnak, hogy amit felhoz a Nyugat ellen, az képtelenség. Ehhez képest a demokratikus világ azon tanakodik, miként lehetne megbékíteni a másikat.
Az amerikai elnök jobb időpontot nem is választhatott volna a csütörtök-pénteki virtuális csúcsértekezletre, miután hatalomra kerülésekor megígérte, hogy megvédi a liberális demokráciát – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Van mitől: elég csak az orosz csapat-összevonásra gondolni, vagy a kínai provokációkra a Tajvani-szorosban. Ám azt is látni kell, hogy rossz állapotban van a nyugati jogállam. Ideértve, hogy veszély fenyegeti belülről. Önmagában sokat mondó, hogy egyetlen uniós tagállamként Magyarország nem képviseltetheti magát a fórumon. Nem vitatható, hogy meg lehet kérdőjelezni, mennyire testesíti meg a közös értékeket Budapest – Orbán alatt? De mi van Lengyelországgal, sőt Irak mennyivel jobb? És mi van Amerikával? Trump majdnem pusztulásba vitte a világ legrégebbi demokráciáját, amikor megtagadta a békés hatalomátadást. Híveinek kétharmada még most is meg van győződve arról, hogy elvették tőle a sikert. A republikánusok pedig a január 6-i ostrom ellenére azon vannak, hogy előkészítsék az előző elnök visszatérését.
Bizalmatlanok a szövetségesek is az Egyesült Államok demokratikus elkötelezettségét illetően, amiben van logika, hiszen az ország válságjelenségeket mutat. Ám Európát vajon nem ugyanazok a veszélyek fenyegetik: a jobboldali populizmus, a baloldali értelmiségi véleményterror, a politikai közép marginalizálódása?
Amerikát, persze, már sokszor temették, de amíg Európa nem képes biztonságpolitikai síkon szembeszállni az autoriter kihívással, addig túl kell lépnie a Washingtonnal szembeni bizalmatlanságon és szövetkeznie kell vele. Peking és Moszkva éppen elégszer szolgáltat okot a Nyugat megvédelmezésére, ahelyett, hogy a multipoláris világrendről menjen a süket duma és ily módon csak gyengüljön a demokratikus szövetség.
A Biden által meghirdetett csúcskonferencia nem is annyira demokratikus, amilyennek látszik – állapítja meg a The Economist. Hogy kiket hívtak meg rá, az az amerikai érdekeket tükrözi, és nem a demokratikus értékeket. A téma a tekintélyelvűség és a korrupcióellenes harc, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása lesz, ám a vendégek közül hiányzik Törökország és Magyarország, noha mindkettő a NATO tagja. A magyarok emellett benne vannak az unióban is, de most – éppen a fricska miatt – azzal próbálkoznak, hogy megnehezítsék az EU részvételét a tanácskozáson. De mind Budapest, mind Ankara azok közé tartoznak, akik felhúzták Amerikát a demokrácia visszaszorításával. Kénytelen távol maradni Kína, Oroszország és Szaúd-Arábia is. Viszont ott lehet a többi közt Irak és Angola, pedig azok a Freedom House szerint korántsem szabad rendszerek.
A lista a továbbiakban is tele van ellentmondásokkal, illetve elszalasztott lehetőségekkel. Lengyelország pl. visszacsúszott a Freedom House idei demokrácia-rangsorában, mégis kapott meghívót, mert politikailag túl fontos ahhoz, hogy kihagyják. De persze maga Amerika is hátrébb szorult az értékelésben.